Megtalállak! (Jungkook ff.) [BEFEJEZETT]

21. fejezet

Hoseok

Alig vártam, hogy végre hazajöjjünk, mert volt miért, volt kiért. Egyetlen pillanatra aggódtam csupán, mikor nem vette fel a telefont, de mikor megírta, hogy elfoglalt, elhittem.

Emlékszem mi sem tudtunk szinte napokig haza telefonálni a gyakornoki idő alatt, néha még most sem, de mára vagyunk annyira profik, hogy átlátjuk a helyzetet, és mindig találunk röpke pillanatot az alvásra, evésre, vagy éppen a telefonálásra.

Mindenre számítottam, de erre nem. Egyszerűen képtelen vagyok felmenni a lakásba, hisz szembe kell néznem Jungkookieval. Vajon ki árult el engem? Melyik barátom mondta el Kookienak, hogy mit műveltem? Megígérték, hogy hallgatnak. Egyedül Jimin-ssi lehet ártatlan, mert ő nem tudott róla. Most az autóm nagyobb biztonságot nyújt, mint bármikor. Csak ülök a garázsban, fejemet a kormányra hajtom, és a létező összes magyarázkodás átfut az agyamon, de mindegyiknek a vége, hogy elveszítettem Minhee-ssit és talán Jungkookiet is.

Árulónak neveztem a barátaimat, miközben én volt az. Hátba szúrtam az öcsémet, az önös érdekeim miatt. A lift most rohadt hamar felér az emeletre, még ez is rohan, hogy minél hamarabb az ítélőszék elé álljak. Istenem, mikor megláttam a csuklóján a karkötőt, és a szavai, annyira tudtam, hogy Jungkookie mindent elmondott neki, és tényleg egy hazug ember vagyok, én, aki mindig mások vigasztalását vállalja magára, aki mindig ott áll a barátai mellett. Hogy változhattam meg ennyire? Miért van az, hogy akik nekem tetszenek, ők elutasítanak? Ennyire nem lehetek csúnya! Yejin-ssivel is annyira szépen mentek a dolgok, találkozgattunk, mellette voltam a legnehezebb időszakban, de ő inkább Hyungot választotta. Bár Yoongi hyung a mai napig nem adott nekem erre választ, tudom, hogy van közöttük valami, hisz mennyi éjszakát eltöltöttek kettesben. Mikor a fejmosást kaptam tőle Jungkookie miatt,, vissza kellett volna vágnom, hogy ő is ezt tette velem! Annyival intézte el anno mikor rákérdeztem a Yejin-ssivel való kapcsolatára, hogy te hülye vagy!

Az ajtó előtt állva, próbálom lenyomni a kilincset, de rettegek, nem csak a többiek megsemmisítő tekintetétől, hanem Jungkookie szavaitól. Vajon mióta tudja? Amerikában annyit voltunk együtt. Hülyültünk, elmentünk ketten egy kávézóba, még közös szelfit is csináltunk. Mind végig a szemembe mosolygott volna, miközben mindenről tudott? Hogy volt erre képes? Ha fordítva lenne, én biztos nem állnék szóba magammal. Annak idején Hyunggal sem voltunk túl jóban. Végül lenyomom a kilincset, és az ajtó kinyílik.

- Szállj már le rólam! – üvölti Jimin-ssi nagy röhögéssel, ugyanis Jungkookie éppen lónak nézi.

- Csak ha visszaadod a sütimet! – nevette Jungkookie, látszott rajta, hogy élvez a kisebbet sanyargatni.

- Már megettem – neveti Jimin-ssi.

- Akkor köpd ki, de nagyon gyorsan!

- Mekkora egy állat vagy! – neveti Taehyung-ssi, aki csak távolról figyeli az eseményeket.

- Az utolsó volt, még Amerikában vettem, nem lehet másikat itt kapni, úgyhogy addig nem szállok le rólad, míg ki nem köpöd – kapaszkodik Jimin-ssi nyakába, és kényelmes ellóg a hátán. Ekkor Jimin-ssi megbotlik az egyik puffban, és nagyot zakóznak a nappaliba. Mind a két fiú a hátán fekszik, és nagy röhögésben törnek ki.

- Egek! Fáj a könyököm – neveti Jimin-ssi

- Az semmi, nekem a seggem – feleli Jungkookie, majd azonnal elkomorul, ahogy észrevesz.

- Sziasztok – intek, próbálva a lehető leglazábbnak tűnni.

- Szeva! Merre jártál? – tápászkodik fel Jimin-ssi, tekintete annyira ártatlan, csak ő nem tud semmiről. A szobatársam, és képtelen voltam neki is elmondani.