Megtalállak! (Jungkook ff.) [BEFEJEZETT]

19. fejezet

Minhee

Csak álltam ott, és néztem a kihalt folyosót, éreztem az ajkaimon az apró bizsergést. Régen vissza kellett volna mennem terembe, de a lábaim egyszerűen nem mozdultak. Némán meredtem, mintha azt várnám, hogy Jungkook-ssi visszarohan hozzám.

- Minhee-yah, azonnal told vissza a segged a próbára! – üvöltött ki az ajtón Miss. Lee, ezzel visszarántva a valóságba.

- Elnézést – léptem be a terembe.

- Mond csak, és mikor volt szerencséd összecserélni a telefonotokat? – hajolt a fülemhez Sooyoung-ssi.

- Az nem tartozik rád – feleltem, és magabiztosan álltam a tekintetét, mely még az előttünk lévő falat beborító tükrön keresztül is égetett.

- Akkor mivel végre teljes a csapat, közlöm, hogy ma elpróbáljuk a debütálásra szánt számot, ha jól haladunk, akkor a másik dalnak is nekifutunk. Szerencsétekre, két szám ballada, így annak koreográfia nem szükséges – ecsetelte Miss. Lee. – Viszont Dohyun sunbae kérte, hogy holnap reggel korán nála kezdjetek, mert mind a négy dalt újra feléneklitek, és módosításokat eszközölt rajta.

- Ugye nem azt akarja ezzel mondani, hogy elveszi a dalaimat? – csattant fel Sooyoung-ssi, még mindig nem mérte fel, hogy ez nem róla szól.

- Kedvesem, mint közölték veletek már négyen vagytok, a csapaton belüli szereped is változott, gondolod, a dalokba nem így lesz? – kérdezett vissza szigorúan Miss. Lee.

Ő még mindig abban a hitben él, hogy a csapat érte van, nem ő van a csapatért, de ezt ideje lenne végre levetkőznie.

- Mi a francért kellett egy új tag? – pufogott tovább. – Esküszöm, hogy panaszt teszek a nagyapámnál.

- Ne takarózz vele, Bang PD megmondta, már nem jelent semmit, hogy kinek vagy az unokája. Minhee-yahnak köszönheted, hogy egyáltalán debütálhattok – vágta hozzá végre a tanárnő, mintha sokkal keményebb lett volna, mint legutóbb. – Akkor kezdjük a táncot, hagy lássam mennyire vagytok egységesek.

Meg kell mondanom, hogy nem értem miért is hagyta Bang PD, hogy debütáló csapat maradjunk, az egész koreográfia röhej tárgya volt. Én és Yejin-ssi még tudtuk is a lépéseket, de Sooyoung-ssi és Jinah-ssi folyton elrontották, vagy nekünk ütköztek. A pár kiosztásba némileg szerencsés voltam, mert nem kerültem azzal a boszorkánnyal össze, de valami ott mozgott a levegőben, valamire készült, és a megérzéseim sosem hagynak cserben.

- Édes istenem, ez borzalmas – állított le minket a tanárnő. – Könyörgöm Sooyoung-ah és Jinah-yah, ti egyáltalán nem tanultátok meg a másik lepését?

- Nem volt rá szükség – fújtatott Sooyoung-ssi.

- Mi lett volna ha Yejin-ah lesérül, hogy szerepeltettek volna? – tette fel jogosan a kérdést, hisz többször lehet látni, hogy az együtteseken belül mindig tudják a másikat helyettesíteni.

- Arra van Jinah-ssi – bökte ki, mire a barátnője fújtatott egyet. Azért neki is rosszul esik, mikor a drágalátos barátnője vele viteti el a balhét.

- Kezdjük előröl – közölte.

Újra beálltunk, mindent jól csináltam, az egyik fordulásnál, mikor Yejin-ssit lecserélem Jinah-ssire, pont a boszorka mellett haladok el, mikor lépve az ütemre, kitette a lábát, én meg nem vettem észre, és egy hatalmasat vágódtam a padlón. Hogy az esést némileg tompítsam a kezemet helyeztem előre, de ez sem volt jó ötlet, mert a gravitációnak és a súlyomnak hála kifordult a csuklóm. Felkiáltottam a fájdalomtól.