Miraculous ~A fal, ami köztünk van~

1x1. rész "Jól vagy?"

   9:42

   🐞Marinette🐞

   - Marinette! -hallom az álmomból kirángató kwamim hangját.

   - Igen? -kérdezem fáradtan tőle.

   - Nem fogsz elkésni az iskolából?

   - Miii?! -kérdezem és a telefonom után kezdek kutatni. Hirtelen felkapom, majd az időre pillantok. -Nem, nem, ez nem lehet! El fogok késni! -mondom közben öltözve, majd hallom Tikki halk nevetését, amit furcsálni kezdek.

   - Marinette? -szólal meg két kisebb nevetés között, mire rá nézek. -Ma nincs iskola -mondja és hangosabb nevetésbe tőr ki.

   - Gyere csak ide! -mondom nevetve, majd utánna futok a teraszra. -Megvagy!

  - Marinette! -hallom anya hangját, amint feljön a szobámba. -Keresnek -mondja és lenézve rá bemászok a szobámba.

   - Ki az? -kérdezem.

   - Luka -válaszol egyszerűen, majd kimegy a szobámból, gyorsan utánna sietek.

   - Szia -köszönök, mikor kinyitom az ajtót. A kék szemei reménnyel teli csillogást hoz a reggelembe. Olyan... olyan nyugtató tud lenni azok a kék szemei.

   - Marinette? -kérdezi mosollyal az arcán. -Jól vagy?

   - I-ige-een -dadogom válaszként zavartan. -Gyere b-be.

   - Nem úgy volt, hogy a parkban hallgatjuk meg a dalom?

   - Az ma van? -kérdezem, mire felnevet.

   - Igen. De, ha van valami, akkor majd talán... -a mondatát nem fejezi be, mert közbe szólok.

   - Nem, most megyünk -mondom határozottan.

🐍🐞🐍🐞

   - Itt jó lesz? -mutat rá Luka az egyik padra.

   - Igen -válaszolom mosolyogva.

   - Öhmm... -fog le egy akkordot.

"Touch me someone
I'm too young to feel so
Numb, numb, numb, numb
You could be the one to

Make me feel something, something
Make me feel something, something
Show me that you're human, oh
Make me feel something, something"

   - Ez.. ez gyönyörű...

   - Igen? -kérdezi kicsit elpirulva.

   - Igen, de minden rendben? -kérdezem, de nem válaszol, csak egy papírt húz ki a zsebéből és felém nyújtja, mire elveszem és elolvasom.

   - Luka! Ez egy remek lehetőség lenne! -mondom bíztatóan. -Ez egy gyönyörű szám! Be kell küldened!

   - Igazad van! -mondja határozottan. -Minden rendben? -kérdezi a tekintetemet keresve.

   - Nem hiszem -mondom és tekintetemet a földre szegem.

   - Ohh... -mondja, mikor megpillantja Adrient és Kagamit. -Gyere -mondja és feláll, majd kezét felém nyújtja. -Mutatok valamit! -mondja és megfogom a kezét, mire hangos sikoltásra leszünk figyelmesek. -Mennünk kell!

   - Jól vagytok? -kérdezi anya aggódva tőlünk.

   - Igen -mondjuk egyszerre.

   - Fel megyek a szobámba -mondom és gyorsan fel sietek.