Kegyetlen szerelem

16.rész - Ez nincs rendben

-A fenébe. Nem lehet - kissé arrébb lök és kisétál mellettem az ajtón.

Utána mentem, vagyis próbáltam, mivel egy idő után eltűnt a látó körömből a sok ember miatt. Valaki a kezembe nyomott egy újabb műanyag pohárt, mire felhúztam. Nem tudom mi volt benne, de ez sokkal jobban marta a torkom, mint a vodka. Ez szinte rögtön a fejembe szállt. Eldobtam az üres poharat és kimentem a házból, friss levegőre volt szükségem. Lauren nem volt sehol. Elkezdtem sétálni, bár gőzöm sincs merre, nem ismerem nagyon ezt a környéket. A földet pásztáztam és neki mentem véletlenül valakinek. Gyorsan felnéztem. Egy vörös hajú lány volt az a szemei zölden ragyogtak. Teljesen megbabonázott. Dölöngélt jobbra-balra, így gondolom ő se volt a legjózanabb.

-Ne haragudj - mondom ki nehezen a szavakat, teljesen össze gabalyodik a nyelvem.

-Szia. Holland Roden vagyok és elég új ezen a környéken - nevet fel kínosan és mélyen szemembe néz.

Lenézett ajkamra és kissé közelebb lépet, viszont a telefonja elkezdett csörögni, mire rögtön felvette.

-Igen...nem tudom. Eltévedtem. Valami házak és egy park. Rendben. Siess - mondja a telefonba és le is teszi.

Talán huszonhárom lehetett max huszonöt, több nem nagyon. Vagy kitudja. Nem nagyon látom az arcát, elég homályos, viszont a szeme, nagyon szép. Újra közeledik felém és végig simít arcomon.

-Hány éves vagy? - kérdi mosolyogva.

-Tizenkilenc - hazudok valami random számot.

Elég volt neki ennyi, szinte rögtön megcsókolt, én pedig viszonoztam ezt. Mi van velem? Hülye alkohol, nem bírok magammal miatta. Ezt holnap tuti megbánom.

-Hey Roden. Gyere te nő csábász - jön mellénk egy ismeretlen lány.

Átkarolta Holland derekát és segített a lánynak nehogy elessen. Rám néz mosolyogva.

-Ne haragudj a viselkedése miatt, csak ünnepeltünk és kicsit sokat ivott - nevet fel és már el is tűntek mindketten.

Nagyon szédültem és a térdem elkezdett remegni. Minden forog. Össze vissza lépkedve elindultam Cody háza felé. Megláttam Laurent. Ott ült a ház előtt, a lépcsőkön és cigizett. Leültem mellé. Pár percig csendben ültünk, de ő megtörte ezt a csendet.

-Utálnod kéne. Folyton bántalak - mélyen bele szív a cigijébe.

-Nem te bántasz. Te csak végig nézed -  mondom nevetve, mire ő is halkan felnevet.

Kivettem kezéből a cigit, mire végre rám néz. Bele szívtam majd szó szerint ki köhögtem a füstöt. Elkezdte hátam simogatni és halkan felnevet.

-Apád megfog ölni engem ha megtudja, hogy megrontalak - nevet tovább.

-Nem kell mindenről tudnia. Viszont nagyon szédülök és azt hiszem, hogy... - nem bírtam végig mondani. Elkezdtem hányni, aztán minden elsötétült.

Reggel, mikor felkeltem a fejem majd szét hasadt. Kinyitottam a szemem, Lauren ágyába feküdtem fehérneműben, viszont Lauren nem volt sehol. Mi a fene történt? Szinte semmire nem emlékszem. Lauren egy tálcával a kezébe jött be az ajtón. Nagyon déjá vu érzésem volt. Azt hiszem erre mondják, hogy fordul a kocka. A szoba kissé forgott és olyan érzésem volt, mintha egy hajón ültem volna, minden ringatózott. Felültem és a hátamat az ágy táblának támasztottam.

-Jó reggelt. Na milyen érzés másnaposnak lenni? - kérdi nevetve és combomra teszi a tálcát.

-Elásom magam szégyenembe. Nagyon gáz voltam? - lehajtottam a fejem.