Kegyetlen szerelem

18.rész - Büntetés

-Ash ő az a nő? - kérdi Lauren és kézen ragad.

Próbáltam szabadulni a szorításból, de ő erősebben fogott. Mérgesen löktem rajta egyet, mire elengedett. Lauren kissé elvesztette az egyensúlyát, de hála a falnak nem esett el. Camila meglökött, mire a földre estem. Mérgesen felrángatott onnan és a falnak nyomott, kezét pedig nyakamra teszi.

-Szépen kérdezett valamit - mondja és erősebben szorítja nyakam.

-Cs...csicska - mondom, mire akkora pofont leütött, hogy felszakadt az ajkam.

Érzem, hogy elkezd folyni a vérem. Lauren lerángatta rólam Camilát és lökött egyet a lányon.

-Állíts magadon - kiált a lányra Lauren.

Holland jött ki az osztályból. Mikor meglátott minket kikerekedett szemmel nézett ránk. Letöröltem a vért az államról. Aggódva rám néz majd megszólal.

-Ez mi?

-Csak beszélgetünk - mondja Camila és a tanárnőre néz mosolyogva.

Épp indultam volna, de Camila vissza rántott. Erősen szorította a csuklóm, mire ajkamra harapok.

-Még nem fejeztem be - suttogja dühösen.

-Kérlek... - mondom könnyes szemekkel.

Camila kissé eltátja a száját és enged a szorításon. Ezt kihasználva kirántottam kezemet a keze közül és elszaladtam. Nem tudom mi ütött belém. Egyszerűen rám jött a sírhatnék. Miért kell minden szarba bele keverniük? Miért nem tudnak leszállni már rólam? Sokkal jobb volt az életem mielőtt ismertem volna őket. Utálom, utálom és utálom.

A wc-be szaladtam. A hátam a falnak támasztottam és lecsúsztam az mentén. Ennyi, nem bírtam tovább. Az eddig visszatartott dolgok most egyszerre jöttek ki rajtam. Az a sok megbántás, az a sok csúnya szó, minden. Csak sírtam és sírtam. Egyszerűen úgy éreztem ezt ki kell adnom magamból. Sajnálom, én is ember vagyok, nekem is vannak érzéseim. Hiába mutatom, hogy erős vagyok, belül nagyon is törékeny vagyok és bár nem mutatom nekem is rengetegszer fáj.

Hallom, hogy valaki bejön az ajtón, de fel se nézek rá. Leült mellém és átkarolt. Nem szólt semmit csak szorosan magához húzott.

-Hát nem irigyellek... - mondja Lucy, mire felnéztem rá. Egy biztató mosolyt küldött felém, mire felnevettem.

-Egy csődtömeg vagyok - mondom és sírva nevetek közben próbálom letörölni könnyeimet, de azok folyamatosan hullanak.

-Ez nem igaz. Te egy fantasztikus és erős nő vagy - mondja és most ő törölgeti a könnyeimet.

-Egy igazi szerencsétlenség... - mondom és mindketten felnevetünk.

-Tudod mit? Büszke vagyok rád - simít végig arcomon.

-Mert verekedtem?

-Mert végre kiálltál magadért és ez - mutat az ajkamra. - Ez a picike seb bizonyítja a bátorságod.

-A bátorság és a bolondság között nagyon kevés a különbség.

-De legalább az ízlésed jó. A rohadt... Az irodalom tanár nagyon fullos. Még hetero szemmel is nagyon bejövős - mondja és elkezdi szemöldökét fel-le mozgatni, mire újra felnevettek.

Ezt bírom Lucyba. Még a rossz dolgokba és talál valami jót. Ő tényleg jó barát, olyan akiről mindenki álmodozik. De várjunk csak... Mit is mondott az előbb?