Kegyetlen szerelem

23.rész - Én is akarlak

-Én vezetek - mondom nevetve és elveszem a kulcsait.

Ő is halkan felnevet és szalad utánam. Egészen a kocsijáig futottunk, mikor ott voltunk beszálltunk, én pedig a volán mögé ültem.

-Oké, ahogy tanultuk. Csak szépen lassan lépj a... - még ki se mondta, de az autó már ledöglött.

-Újra - mondom és másodjára sikerült elindulni.

Az autó soha nem volt az én erőségem. Mindig is motorozni szerettem. Arra van is jogsim. Bár elég régóta nem használtam. Azóta is ott porosodik a régi garázsunkba. Anya soha nem szerette ha motoroztam, mivel szerinte veszélyes, viszont én mindig mondtam neki, hogy nem kell félnie mivel az autó ugyan olyan veszélyes, mint a motor. Ez nem nagyon nyugtatta meg, de végül is megengedte. Aztán volt egy motor balesetem apával. Ő vezetett én pedig mögötte ültem. Nem a mi hibánk volt, az autós túl gyorsan tolatott, apa pedig ahogy elkapta a kormányt elég csúnyát estünk. Kisebb agyrázkódás, pár borda sérülés és egy törött kar. Az orvosok szerint szerencsénk volt, főleg apának mivel ő rajta csak pár karcolás lett. Anya ezután nem engedett motorozni. Aztán mikor meghalt, el is ment tőle a kedvem, pedig apu előre megvette a tizenhetedik szülinapomra a motort, ekkor még csak tizenkettő voltam és az volt a feltétel, hogy csak tizennyolc évesen fogom használni. Elég béna kikötés. Akkor miért vette meg olyan korán? Mindegy is. Szóval a motor azóta ott porosodik a garázsunkba. Pedig milyen szép motor.

-Soha többé nem ülök be melléd - WW, szinte remegett mellettem.

-Annyira azért nem volt rossz - forgatom meg szemeimet.

-Ez rosszabb volt a rossznál, ez rémálom volt. Az egész életem lepörgött a szemeim előtt - játssza túl a szerepét.

-Köszi a fuvart, jó éjt - kiszállok a kocsiból és felmentem a szobába.

Lauren az ágyba feküdt. Rám nézett mosolyogva és mintha zavarba jött volna. Ez meg mi a fene volt? Zavarba van? Tőlem? Lehet megbánta azt, amit reggel tett? Én is elpirultam és lenéztem a földre.

-Ash beszélhetnénk? - kérdi és megütögeti maga mellet a helyet, ezzel jelezve, hogy oda üljek.

-Igen, hogyne - ülök le mellé.

-Figyu az a csók... - kezdi, de én köbe vágok.

-Nem jelentett neked semmit. Nem gáz. Kíméljük meg egymást ettől. Tudom, hogy nem jövök be neked, hogy csak játszol és... - megcsókolt - Mit cs... - újra megcsókolt.

Mikor elvált tőlem mélyen szemembe nézett. Ez most mi? Mi van kettőnk között? Miért teszi ezt velem? Teljesen összezavar. Annyira édes az ajka és olyan puha, és mikor bele mosolyog a csókunkba. Szinte a csókjával a fellegekbe tud repíteni. Ha vele vagyok akkor elfeledkezem minden gondomról, ha megcsókol egy más világba repülök.

-Csak mert mostanában annyit beszélsz és addig legalább csendbe vagy - vonja meg a vállát és kimegy az ajtón.

Áu. Okés, tudtam, hogy nem komolyak az érzései, de ez kissé fájt. Szóval csak azért csókol meg, mert sokat beszélek. Bassza meg. Majd én meg mutatom neki. Mit képzel ki ő? Azt hiszi majd miatta fogok sírni? Hát hogyne. Elérem, hogy féltékeny legyen és tudom is, hogy ki a legjobb erre az egészre.

Hétvégen a buliba:

A konyha pulton ültem és egy sört kortyolgattam. Körbe néztem. Szinte mindenki részeg volt már, páran ki is dőltek. Bár már későre járt. Igazából Lucyval jöttem, csak eltűnt valahova Daniellel.