Kegyetlen szerelem

36.rész - Nekem ez nem megy

Az ébresztőm zavart meg a gondolkodásba, amit rögtön kinyomtam és elkezdtem készülődni suliba. Elég sötéten öltöztem. Pont a hangulatomnak megfelelően. Egy fekete hatalmas Hoodie, ami a combom közepéig ér és egy fekete farmert vettem fel.

Elég korán értem be a suliba. Még csak 7 óra volt. Holland irodája felé mentem. Az ajtó előtt el gondolkodtam. Mi a fenét keresek én itt?

Olyan fáradtan éreztem magam, hogy szerintem bármelyik pillanatba összeeshetek. Hülyeség volt ide jönnöm. Ahogy megfordultam szembe találtam magam Miss Rodennel, akinek kicsit neki is szaladtam.

-Szervusz Ash. Keresel valakit? - kérdi azokkal a hatalmas zöld szemeivel.

-Igen, magát - mondom lehajtott fejjel.

Kinyitotta az ajtót és betessékelt rajta, majd kulcsra zárta azt mögöttünk, mire kissé meglepődtem. Eddig még soha nem zárta kulcsra, akárhányszor is jöttem. Lehet csak nem akarja, hogy valaki megzavarjon minket.

-Szarul nézel ki - mondja nevetve és kezével mutatja, hogy helyezzem magam kényelembe.

Leültünk a dohányzó asztalhoz. Én a jobb felére, ami háttal van az ajtónak, míg Miss Roden velem szembe foglalt helyett.

-Köszönöm, úgy is érzem magam - felállt, leforrázott két bögre kávét, az egyiket az én kezembe nyomta, majd vissza ült eredeti helyére.

Ma még jobban nézett ki, mint eddig ha ez lehetséges. Feszülős, testhez álló fekete ruha volt rajta és egy piros bőrdzseki, esküszöm simán elmenne tinédzsernek. Ha nem ismerném azt mondanám, hogy egy diák társunk. Egyáltalán hány éves lehet?

-Mesélj - zavarja meg elmélkedésem és csak most vettem észre mennyire bámulom őt.

-Jaj pszihonéni. Túl álmos vagyok hozzá. Zavarná ha kicsit ledőlnék itt? Este nem tudtam semmit aludni viszont most - ásítottam egy nagyot és érzem, hogy már nem sokáig bírom nyitva tartani a szemeimet.

-Érezd magad otthon - segített össze tolni két fotelt és így nem mondanám, hogy kényelmesen, de elég jól elfértem.

-Köszi Holland - mondom és már szinte be is aludtam.

...

-Hey szöszi, ideje volna felkelni. El fogsz késni, vagyis már elkéstél, de na érted - kezdi el finoman rázni Holland a vállamat.

-Még egy kicsit. Kérlek - könyörgök és a másik felemre fordultam.

-Ha nem kelsz fel megbuktatlak.

-Hajrá - szemtelenkedek és inkább hasamra fordulok.

-Nem akartam ehhez folyamodni, de nem hagytál más lehetőséget - elkezdett csikizni.

Már annyira nevettem, hogy sikoltoztam, de ő egyik kezével befogta a számat és tovább folytatta kínzásom. 

Csak akkor hagyta abba, mikor már nem is tudom, hogy de a földön kötöttünk ki. Ő pedig a két lábam között térdelt. Fölém hajolt, kezeit fejem mellé tette és így tartotta magát. Annyira közel volt, hogy éreztem leheletét a nyakamon.

-Csak hogy felkeltél - mondja mosolyogva.

Nem tudom miért, nem tudom, hogy ez normális-e, de olyan érzésem volt, mintha a hasam dobott volna egy bukfencet. 

Annyira aranyos volt a mosolya és azok a gödröcskék az arcán. Közeledik felém, mire kissé eltátottam a számat. Fülemhez hajolt, hallottam levegő vételét, annyira egyenletes volt, még én szó szerint kapkodtam a levegő után és mellkasom egyenletlenül emelkedett fel majd süppedt le.