Kegyetlen szerelem

25.rész - Milyen Lauren az ágyban?

Lauren elment zuhanyozni, én pedig megnyitottam a laptopon a könyvemet, amit már oly régóta írok. Elgondolkodtam és most is bele kezdtem. Imádok írni. Ha bele kezdek, nincs megállás. Ilyenkor az agyam kikapcsol és hagyom, hogy a fantáziám szárnyaljon. Imádtam ezt csinálni.

Cloe mit sem törődött azzal, hogy ebből az egészből milyen felfordulás lehet. Csak élvezni szerette volna az életet. Akárcsak a vele egykorúak. Ő is hibákat akart elkövetni, elfeledkezni a múltról, melyben olyan sok tragédia érte. Végre boldog akart lenni, így engedett Charlotte bájának. Észre se vette és úgy zúgott bele a lányba. Bár Charlotte titkolta érzéseit, de ő is ugyan úgy elkezdett érezni Cloe iránt, hiába is tagadná...

-Ash mit írsz ilyen nagyon? - jön be Lauren a szobába, mire rögtön lecsaptam a gép fedelét.

-Ömm ... csak ... ömm igazából semmit - dadogom, mint valami beszédhibás.

-Na, mutasd meg - mellém ugrik az ágyra és azzal a hatalmas zöld szemeivel néz rám.

-Ha kész lesz megmutatom, ígérem - elmosolyodik és gyors csókot lehelt ajkamra.

-Könyv...

-Honnan...

-Ugyan már Ash. Imádod az irodalmat. Tudtam, hogy vagy könyv vagy vers, esetleg dal - elgondolkodtam ezen. Lehet, hogy többet tud rólam, mint gondolnám. Bár nem titok, hogy szeretem az irodalmat.

Elfordult és az éjjeli szekrényéből kihúzta az egyik fiókot, amiből egy fekete füzetet vett elő.

-Ez mi? - kérdem mikor a kezembe nyomja.

-Te vagy az első akinek megmutatom. Elég sokat írtam rólad. Nem is tudom, hülyeségnek hangzik, de megihlettél. Innentől írok rólad - mondja és bele lapoz a füzetébe és hagyja, hogy olvasgassam.

Nem múlik el nap, hogy ne gondolnék rád,

hisz az a test teljesen beindította a fantáziám.

Olvastam el az első pár sort, amit rólam írt. Halkan felkuncogtam, mire rám nézett kíváncsian.

-Most mi az? - zavarában elkezdte tarkóját masszírozni.

Elég jó dalszövegeket írt. Már az utolsó írott lapnál tartok és ezt is elkezdem olvasni.

Nem tudom mi van velem,

azt hiszem elvesztem az eszem.

Talán ez miatta van,

hisz szívem rögtön elrabolta.

Rám nézett és tudtam, eszem nem marad a helyén,

Rám nézett és éreztem, hogy szívem annál inkább a helyén.

Játszik velem, teszi az eszét,

Megfogadtam párszor, hogy ilyennel nem kezdek én.

Veszélyes fajta, mert nem tudok kiigazodni rajta.

-Hmm szóval veszélyes vagyok? - nézek mélyen a szemébe.

-A legveszélyesebb - kiüti a kezemből a füzetét és újra ajkamnak támad.