Kegyetlen szerelem

29.rész -Paintball

-Nem vagy szenvedélyes Lauren. Bele zúgtál a kis csajba? - neveti el magát Katie és háttal áll nekem.

-Talán igen.

-Emlékszel mit mondtam még ugye? Csak egy dolog veszi el egy okos ember eszét ez pedig nem más, mint a szerelem - hirtelen eldobja a kést, ami a fejemtől pár centire fúródott a falba.

-Emlékszem mindenre. Egy okos lány csókol, de nem szeret, meghallgat, de nem hisz el mindent és lelép, mielőtt még elhagynák. Tudom, de ő más Katie - suttogom az utolsó mondatott.

-Jaj Lauren, gyere inkább igyunk. Túl sokszor hallottam azt a szót, hogy szerelem a mai nap - nevet fel és kimegy az ajtón én pedig utána.

Beszálltunk a kocsimba, én vezettem ő pedig navigált, hogy merre menjek. Mikor is megérkeztünk az egyik bárja elé. Itt találkoztunk, azóta nem is voltam itt. Kiszállt a kocsiból, én pedig szó nélkül követtem. Bement az ajtón.

-Zárva vagyunk - kiált mérgesen valaki, aki most áll fel a pult mögül. Mikor meglátta Katiet kifehéredett a férfi és homlokán pár izzadság csepp jelent meg. Igen, egy normális ember, így reagál, ha meglátja Katiet. - Elnézést, én nem tudtam, hogy maga az - hajtja le a fejét.

-Semmi gond. Adj egy üveg Jack Daniels-t és két poharat aztán kopj le - adja ki a parancsot, amit a fiú azonnal teljesített.

Öntött a poharakba és egyszerre lehúztuk, nem szóltunk semmit egymáshoz, de párszor megismételtük ezt, mikor is hirtelen fel nevet. Kérdően rá néztem.

-Most mi az? Te még soha nem voltál szerelmes? - most én töltöm újra a poharát.

Szinte mindent tudtam róla, kivéve ezt, erről soha nem beszélt. Folyton csak azt mondta a szerelem hülyeség, butaság meg hasonló dolgok.

-Mindenkinek az a gyenge pontja ha valakit szeret. Gondolj csak bele ha volna valakim és az ellenségeim megtudnák akkor rá támadnának, vele zsarolnának és megkaphatnának bármit. Mivel a szerelem azt is jelenti, hogy bármit képes volnál érte feláldozni. Hát ezért nem vagyok soha szerelmes - nevet fel. - Ugye tudod, hogy mindenről tudok? Ha igazán szeretnéd elárulnád neki.

Kissé elsápadtam. Miért tud még erről is? Szóval valaki a társaságunkból kémkedik neki, de ki lehet az?

-Soha nem fogja megtudni - rázom a fejem. - Mert ha megtudja, hogy mit tettem örökre megutál.

Tovább iszogattunk, míg végül már elfogyott a fele. Katie elkezdett telefonálni és hívott egy csávót, aki először őt vitte haza, majd engem. A kocsit ott hagyta a garázs előtt és nekem dobta a kulcsokat.

Elég későre járt már, sötét volt. Elkezdtem az ajtó felé botorkálni. Majd a szobám felé vettem az irányt. Ash a babzsákon ülve aludt, közben az egyik pulcsimat szorongatta. Elmosolyodtam a látványon. Leguggoltam elé, bár nem volt túl jó az egyensúlyom. Majdnem hátra is estem, de megtartottam az egyensúlyom és finoman végig simítottam arcán, mire rögtön kinyitja a szemét. Nem szólt semmit csak felállt és elment mellettem.

-Most mi az? - én is felálltam és szét tártam karjaimat.

-Bűzlessz az alkoholtól, egész nap nem láttalak. A szekrényembe hagysz egy hülye rózsát, a padomba pedig pár szép szót és azt hiszed rögtön minden oké? - kiakart menni az ajtón, de én ezt nem hagytam.

-Sajnálom Ash, én tényleg kedvellek. Nagyon. Csak kell egy kis idő, amíg bele rázódom ebbe. Nagyon új nekem ez az egész. Én még soha nem voltam féltékeny, viszont te ezt is elérted. Mert igen is féltékeny vagyok és zavar ha más a körülötted ólálkodik - suttogom, mire lassan felém fordult.