Kegyetlen szerelem

45.rész - Te is fontos vagy neki

-Katie... - suttogom és szinte biztos voltam benne, hogy eltaláltam, mert már nem nevetett.

-Szóval hallottál már rólam.

-Igen. Lauren elmesélt mindent.

-Akkor gondolom azt is tudod, hogy tartozik nekem. Szóval te most addig szépen itt leszel, amíg nem fizet - a hideg tárgyat már a nyakamon húzta végig.

-És ha nem fizet? - kérdem azt, amitől a legjobban félek.

-Szerintem elég okos vagy ahhoz, hogy tudod a kérdésedre a választ - megkarcolja a bőrömet és az el is kezd vérezni. Érzem ahogy a meleg vér végig folyik a nyakamon, le a mellemhez. Szóval kés van nála.

-Mennyivel tartozik?

-Túl sokkal és nem csak pénzileg - érzem, hogy mögé sétál.

Leveszi a szemfedőt. Egy kis szűk szobába vagyunk ahol csak két szék van. Az egyikhez hozzá vagyok kötve a másik pedig előttem áll üresen. Leül velem szembe a nő. Megfogja az állam és elkezdi jobbra balra rángatni a fejem.

 Élőben még szebb volt, mint képen. Már értem miért zúgott ennyire bele Lauren. Egy ilyen ellen még csak labdába se rúghatok. Sötét kék szeme van és fekete haja. Az arca tökéletes pont, mint minden mása. Mintha egy újságból lépett volna ki azzal a címmel, hogy Tökéletes nő.

-Laurennek mindig jó volt az ízlése. Sőt, nagyon megegyezik az ízlésünk - mondja és elégedetten végig néz rajtam.

Minden fekete volt rajta, ami nagyon jól állt neki. Kiemelte az össze idomát és rá feszült oda ahova kellet. A telóm elkezdet csörögni a zsebembe, mire a nő kiveszi onnan. Elmosolyodik, majd felém mutatja a telefont.

-Ó, az emlegetett lány - nevet fel.

A képernyőn Laurennel mosolygunk a fotón. Én az arcára nyomok egy puszit, ő pedig csukott szemmel vigyorog.

-Legyél jó kislány és mond el neki mennyire félsz - felvette a telefont és ki hangosította azt.

-Ash ne haragudj. Mond meg hol vagy és megyek érted. Kérlek, otthon esküszöm elmagyarázok mindent - mondja gyorsan egy levegő vétellel. Katie rám nézz majd biccent, jelezve, hogy szóljak bele, de én meg makacsoltam magam. - Ash ott vagy? Kérlek szólj bele... - Katie felnevet és inkább ő szól bele.

-Lauren drága, zene füleimnek a hangod. Mikor is találkoztunk utoljára? - kérdi mézes hangon, majd megnyalja rúzsozott ajkát.

-Katie? 

-Talált!

-Ha egy újjal is hozzá érsz Katie esküszöm, hogy...

-Nem vagy olyan helyzetbe, hogy fenyegetőzz Lauren.

Katie kérlek! Ne bántsd őt, csak őt ne - Lauren hangja aggódásról árulkodott. Katie megforgatja szemeit majd hangosan felnevet és mélyen szemembe néz.

-Nagyon tetszik a lány bár lehetne dumásabb. Nem baj, majd elszórakoztatjuk egymást. Azt mesélted múltkor, hogy szűz. Még mindig az? - újra végig néz rajtam.

-Katie ne játszadozz velem. Hagyd őt békén. Bármit megadok, csak vele ne csinálj semmit... - könyörög a lány, mire arcomon végig folyt pár könnycsepp.

-Na mi az? Rajta már nem osztozunk. Régen mindenkin osztoztunk. Ő miért más? - kérdi, mire elkapott a düh.

Nem tudom miért. Nem is mérges voltam hanem inkább féltékeny. Féltékeny, hogy tudtam Lauren ilyeneket is csinált. Ráadásul nem is egyszer. Féltékeny voltam az össze lányra, akivel valaha volt.