Kegyetlen szerelem

37.rész - Szeretlek

 -Lauren, akarsz beszélni apukádról - megsimítom combját és kezemet ott hagyom a combja közepén.

-Mit mondhatnák róla? Ő olyan volt, akire a gyermeke szívesen felnéz. Nagyon szerettem a vele töltött időt. Szinte mindent együtt csináltunk. Mindent ő tanított. Bicózni, horgászni, vadászni, fára mászni, kézen járni, egyszerűen mindenre. Minden szabad idejét együtt töltöttük, csak mi ketten. Aztán férre kúrt és inkább a másik nőt választotta a gyermekével. Egy ideig anyát hibáztattam érte, aztán megértettem. Néha vannak emberek akik nem illenek össze. A szerelem egy idő után elmúlik. Vagyis anya ezt mondta, de szerintem ez nem igaz. Ha valakit igazán szeretsz, bármi is történik mindig szeretni fogod. Ahol tűz volt, mindig lesz parázs és a parázsnak néha elég egy szikra, hogy újra tűz legyen. Igazából utálom apámat. Utálom, hogy szétbaszta a családunkat. Utálom, hogy ezt tette anyával, hogy ezt tette velem - kissé erősebben szorítja csípőmet, mire lehunytam szemeimet és összeszorítottam ajkaimat.

-De legalább él...

-Bárcsak halott volna - hallottam a hangjából azt a olthatatlan gyűlöletet.

-Nem Lauren, ezt soha ne kívánd senkinek. Bár hibázott attól még az apád. Senki nem tökéletes, mindenkinek vannak hibái. Neki ez volt a hibája, amit lehet, hogy örökké bánni fog. Tudom, hogy fáj, de néha muszáj megbocsájtanunk. A szeretett kegyetlen dolog és néha olyanokba csalódunk akikbe azt hittük soha nem fogunk, de az élet ilyen. Ettől leszünk erősebbek, ezektől a csalódásoktól. Viszont nem szabad hagyni, hogy a szívünkbe örök harag legyen. Örülj, hogy apukád él - ajkamba harapok.

-Ne haragudj, tudom, hogy ez nálad tabu téma - hátra hajtom a fejem és kissé lejjebb csúsztam ölébe, mire megcsókolt. - Nálad jobb dolgot nem kívánhattam volna az éltembe - suttogja ajkamra és újra megcsókol, közben elkezdi hasam simogatni, de nem úgy, mint mikor az elő játékot játszunk. Ez most teljesen más érzés volt. Mintha meg akart volna nyugtatni, ami sikerült is neki. Annyira nyugodt voltam. Csak hallgattam a madarak csicsergését és élveztem Lauren simogatását. A szemeim egyre jobban elnehezedtek, míg végül bealudtam.

...

Érzem Lauren csókjait a nyakamon, mire elmosolyodtam és kissé balra hajtom a fejem, hogy nagyobb helye legyen. Vajon mennyit aludhattam? A nap már nem sütött olyan fényesen, sőt már lemenőben volt.

Lauren hirtelen megszívta a nyakam, mire jól esően felsóhajtottam. Érzem bőrömön, hogy elmosolyodik. Kezét az engem takaró anyag alá dugta és elkezdte csupasz hasam simogatni, majd egyre feljebb haladt, míg végül már melleimnél ügyeskedett. 

A melltartó elég zavaró volt, meg magában a sok ruha is ami rajtam volt, na meg ami rajta volt. Másik kezével elkezdte kigombolni nadrágomat. Nadrágon keresztül végig simít combjaimon újra és újra, néhol bele is markol. Hátra hajtom a fejemet, érezni akartam ajkát. Érezni akartam azt az édeskést ízt, amit csak az ő ajka tud nekem biztosítani. Mosolyogva szemembe néz és mintha csak meghallottam volna kérésem rögtön ajkaimnak támad. Kezeivel benyúlt farmerom és bugyim közé. Már a vékony anyagon keresztül is érezhette mennyire be vagyok indulva, mert akkora önelégül mosoly kúszott az ajkaira. Halkan csókunkba nyögtem és lehunytam a szemeimet.

...

-Jó volt? Nem voltam túl erőszakos vagy valami ugye? - olyan aranyos, mikor aggódik.

-Tökéletes volt - suttogom és próbálok magamhoz térni az eufóriás érzésből.

Lassan megcsókolt, amit viszonoztam. Újra elaludtam a karjaiba, csak most kevesebb ruhába.