Rozmaring
Az igékben az emlékezést segíti elő
A napok teltek ugyan de úgy tűnt semmi se változik. Melegedtek a nappalok, amit bántam mert nem hordhattam tovább a bőrdzsekim, de a flanel ingjeim zsebe ismét megtelt az első tavaszi virágokkal hála Aris-nak. Az iskolai napok peregtek és megnyertem a megyei betűzőversenyt, ami miatt egy egész hétvégét Burlington városában kellett töltenem. Anyának itthon kellett maradnia a munka és Ella miatt ezért Paul vitt el és bár jól éreztem magam mégis fellélegeztem mikor végre ismét otthon voltam. Rövidesen ezután kijelentettem Ms. Betty-nek, hogy többé nem megyek el semmilyen versenyre. Még mindig nehezteltem rá a súgó szerep miatt.
Apa visszajött Hong Kongból és ázsiai édességekkel próbált kiengesztelni minket. Mi pedig megbocsátottunk hisz mégis csak az apánk én pedig próbáltam tudatosabb lenni, hogy csak a saját érzéseimhez ragaszkodjak. Úgy tűnt tényleg üzleti ügyek szólították el mert egyáltalán nem volt kipihent. A vele töltött hétvégén ismét mindenhova elvitt minket. Jártunk állatkertben és moziban is így ismét csak fáradtan tértünk vissza Lavender Hill-be. Úgy tűnt az elmúló napokra ez a szó illet legjobban: fáradtság. Mintha senki se tudta volna igazán kipihenni magát.
Aris születésnapja is eljött március 20.-ával, amire az egész Boszorkánylakot kidíszítették és némi irigységgel töltött el, hogy két emeletes csokoládétortát sütöttek neki. De én választhattam ki neki a marcipán figurát és mikor láttam, hogy csillan fel a szeme a marcipán Bambi láttán őszintén vele örültem.
Még Thetis is haza jött. Majdnem három hónapnyi kórházban fekvés után ismét otthon volt még ha csak szigorúan erre a délutánra is és este vissza kellett mennie.
Ugyan képtelen volt bármiből is enni némi pogácsán és kekszen kívül rég nem láttam ennyit mosolyogni. A fotelben takarókkal és párnákkal kibélelve ülte végig a partit. Aegeus el se mozdult mellőle ahogy Pythia se.
Nem mondtunk semmit se Nero-ról még akkor se mikor neheztelve megjegyezte milyen familiáris az olyan, aki a hazajött gazdáját se köszönti. Ugyan szomorú volt, hogy nem találkoztak a fájdalma még mindig kisebb volt mintha tudott volna a madár haláláról.
Ezek a napok hát a közönyös örömökkel voltak tarkítva, amikre, ha visszagondolok mind egy nagy masszává válnak a fejemben. Jelentéktelen de nem rossz napok voltak ezek.
Csak arról nem beszélt senki, hogy Thetis-nél nem hat a kezelés.Thetis állapota ingadozó volt. Voltak a jobb napjai mikor egészen önmaga volt. Beszélt és olvasott, unalmasabb óráiban még hímezni is elkezdett. Az egyik ingem zsebére ráhímzett egy őz fejet és az lett az új kedvencem. Aris a születésnapjára egy kis csatos pénztárcát kapott amire békát készített. Szép lassan mindenkinek adott valamit a kézimunkájából mi pedig szinte kitüntetésként mutogattuk őket.
Aztán ott voltak a rosszabb napjai mikor a fájdalom megbénította a testét és a szellemét. Néha szitkozódott, szidta az orvost, a gyógyszert, de ezek lassan elapadtak és fogadkozni kezdett. Bocsánatot kért Aegeus-től és megígérte amint jobban lesz rendbe teszi a házat. Szégyellte, hogy az egész háztartást fel kellett adnia amire régen olyan büszke volt. Aztán Aris-tól kért elnézést sose bocsátotta meg magának, hogy nem ment el az előadásra. Megfogadta soha nem hagy ki még egy iskolai programot. Megígérte kedvesebb lesz az emberekhez. Hogy elkezd a városiakkal megbarátkozni.
De még ez a rettegő és kivetkőzött Thetis is jobb volt, mint ami ezután jött.
Mert mindezt felváltotta a csendes Thetis. Olyan lett, mint egy holdvilági lény, gyenge tükörmása a volt önmagának. Üres volt a tekintette, ami visszanézett ránk. Pythia ilyenkor képtelen volt meglátogatni. Ha azt látta ilyen a tekintete felállt és elsietett. Azt mondta nem akar emlékezni erre az arcára.
Élénken él bennem egy akkori álmom.
A Boszorkánylak dolgozószobájában álltam a nimfa Thetis festménye előtt. Ahogy előtte ácsorogtam észrevettem a kép aljából szivárog a víz. A víz lefolyt a kandallóról eláztatva a szőnyeget. Majd lassan erősödött míg nem szinte kizúdult a hatalmas víztömeg. A festményen lévő Thetis-nek sebesen mozgott a szája ahogy a sziklába kapaszkodott. A szél a képből is kicsapott és Aegeus papírjai repültek a hirtelen támadt orkánban. Nem kellett hallanom, hogy megértsem segítségért kiállt. Ez a Thetis nem tudott úszni egy ekkora viharban, ez a mi világunk Thetis-e volt. Életképtelen a festmény világában. Próbáltam közelebb jutni a képhez, de a sebes sodrásban alig bírtam a talpamon maradni. A hullámok újra és újra nekem csapódtak velük megannyi hal és hínár. Egy bizonytalan lépés után a víz olyan erősen csapott meg hogy felborultam.
A sós víz ízével a számban riadtam fel.
Attól fogva ahányszor a festményre néztem arra gondoltam talán az igazi Thetis raboskodik benne és a festmény lelketlen nimfája az, aki a kórházi ágyban fekszik. Mindkettő a halálnak kitéve az idegen környezetben.

YOU ARE READING
Bones & Cinnamon
Teen Fiction"- A papa szerint a Sors akarta, hogy találkozzon a mamával. Az én sorsom pedig, hogy veled. - A Sors akarta, hogy találkozzunk? El lett rendelve, hogy egymásra találjunk? - Pontosan! - Hé... Aris. Lehet tényleg van Sors." Ugyan ez egy Boys Love sto...