Bones & Cinnamon

18. fejezet

Lóhere
Gyakori eleme a varázsigéknek a jó szerencséért, bőségért és hogy közel tartsuk a barátainkat

Elérkezett az őszi ünnepség ideje. Végül még Lavender Hill is megadta magát az új évszaknak és lassan minden aranyba és barnába borult. A késői búza magasra szökött a bérbe adott telkeinken, így Camilla néni több mint elégedett volt ahogy hetente hoztam neki a híreket a bérmunkásoktól. Még mindig nem akarta anyát beavatni az üzleteibe.
Anya nem is bánta talán. Elkezdett dolgozni és ha épp nem a fodrászatban volt Paul Thomson-nal szórakozott. Átmentek a közeli nagyvárosba szórakozni és talán, hogy a helyiek ne vegyék őket annyira a szájukra.
Most mindannyian a Zöldkúria nappalijában voltunk. Ella és Camilla néni egy ablakhoz húzott asztalnál teáztak. Mióta Ella kapta a nagymama szerepét több időt töltött a nénivel, hogy „bele élhesse" magát a szerepbe. Camilla néni pedig mindenkit meglepve engedte, sőt élvezte, hogy megmutathatja a vényasszony élet szépségeit. Így közösen teáztak és kárörvendően vihorásztak a pletykákon, amiket Ella hozott. Még komolyzenét is elkezdtek közösen hallgatni. Mint kiderült mindkettőjük szereti a hárfa játékokat, a kedvencük egy kelet-európai nő volt, akinek sose tudtam megjegyezni a nevét csak azt, hogy úgy játszik mintha húsz éve minden nap temetésre járna.
Anya idegesen egyengette szoknyáját ahogy a kanapén ült fél szemmel csak figyelve a tévében menő késődélutáni filmet. Én mellette ültem és ténylegesen néztem a filmet. Így mikor kikapcsolta felháborodottan kaptam felé a fejem.
- Még néztem! - mondtam mire Camilla néniék is fölnéztek az épp megkezdett póker játszmájukból. Anyám csak egy ideges legyintéssel nyugtázta a dolgot.
- Arra gondoltam - kezdet bele mintha tényleg csak hirtelen jutott volna eszébe az ötlet - hogy együtt mehetnénk mind az őszi fesztiválra. Mit szóltok? - egy ideig csak bámultam rá keresve a csapdát. Nem az volt a fura, hogy menjünk együtt, hanem hogy ezt bejelentette.
- Együtt? Te, Ella és én? - Camilla nénit kihagytam mivel ő még mindig nem volt hajlandó elhagyni a házat. Még a kertbe se ment ki nem, hogy le a városba.
- És Paul! - jelentette be mintha jó hír lenne.
- Nem - ráztam meg a fejem azonnal - én Aris-ékkal megyek inkább.
- Ella, menj te is a boszorkányokkal - mondta Camilla néni miközben elkezdte elrakni a kártyákat.
- Jó - bólintott rá azonnal a húgom felállva az asztaltól - ha hazajöttem befejezzük a kört? Ász párom volt - jelentette be mire Camilla néni felnevetett.
- Persze. És átbeszéljük a póker arc lényegét is.
- Jack! - szólt rám anya mire visszafordultam felé - én pedig igenis szeretném, hogy velem jöjjetek! Még nem mutatkoztatok be rendesen Paulnak!
Meglepett, hogy tovább folytatja a dolgot. Általában Camilla néni szava volt az utolsó. Bosszúsan fújtam ki a levegőt egyenesen a szemébe nézve.
- Nem - vágtam rá ismét - engem nem érdekel Paul - fordultam el tőle dacosan.
- Engem se! - szállt be Ella inkább csak az ellenkezés öröméért. Láttam, hogy anya meginog nem tudja hogyan folytassa tovább. Nekem pedig ennyi elég volt, hogy tudjam nyertem. De egy egészen kicsikét megsajnáltam ahogy ott állt kezeivel idegesen a blúzát gyűrögetve. Olyan volt, mint Ella.
- Te menj csak Paullal. Mi meg Ellával Aris-ékkal megyünk - majd vállat vontam - lent majd biztos összefutunk.
Eszem ágában se volt odamenni hozzájuk, ha meglátnám őket, de gondoltam legalább ennyit megadok neki. Egy ideig csak nézett rám. Már-már azt hittem kényszeríteni fog, hogy igenis vele menjünk.
De végül feladta.
Mint mindig.

Ella már kifutott a kertbe izgalmában arra várva csak, hogy induljunk, anya pedig visszament az emeletre, hogy mégis inkább átvegye a blúzát egy szebbre. Csak én és Camilla néni maradtunk a nappaliban. A néni még mindig a kártyalapokat rendezte míg arcát az ablak felé fordította. Újra eszembe jutott a kisgyerek, akinek kitört a nyaka. A borzongás végigfutott a hátamon. Vajon ő is a kisgyerekre gondolt?
Gondolhatott valaha bármi másra?
- Még itt vagy Jack? - kérdezte továbbra is az ablak felé fordulva.
- Igen - mondtam a kezemet tördelve - baj van néni? Szeretné, hogy valamit elintézzek?
Olyan szomorúnak tűnt szalmakalapos profilja, hogy szerettem volna könnyíteni a terhén. Azt hiszem Camilla néni nagyon régóta nem volt igazán boldog.
Mostanság már néha mosolygott főleg most, hogy Ella több időt töltött vele. Nekem is ezt kéne tennem. Gondoskodnom kell Camilla néniről. Csak azért, mert valaki erős még nekik is szükségük van másokra.
Thetis jutott eszembe.
- Nem, nem - rázta meg fejét - menj csak érezd jól magad a fesztiválon. Az én gyerekeim is nagyon szerették. Henry egyszer lőtt egy hatalmas plüss medvét Bianca-nak. Istenem oda se adta senki másnak egész végig cipelte - nevetett fel - tudod az én kedvencem a karamellás alma volt. Egyszerre meg tudtam enni belőle hármat is!
Ezt a nevet már hallottam. Bianca volt az, aki felajánlotta nekünk, hogy éljünk itt. Mondván ők úgyse látogatják a nénit mert túl kibírhatatlan lett. Talán kétszer találkoztam vele életemben. Két hálaadásra is eljött hozzánk. Egy farmon élt Texas-ban és rodeózott. Majdnem olyan magas volt, mint apa, a kezén egy csúnya sebbel, amit egy bikától szerzett. Azt mondta a kisujjára semmit se érez vagy tíz éve azóta.
Nehéz volt elképzelni, hogy plüss medvéje volt és itt Lavender Hill lankáin nőtt fel, ahol az ég tej illatú és őzek szaladnak az erdőben.
- Tessék - nyújtott át pár feltekert dollárt - vegyetek magatoknak valami szépet.
Elvettem majd zavartan visszanéztem rá.
- Köszönöm szépen Camilla néni - sütöttem le a szemem végül.