Bones & Cinnamon

19. fejezet

Tök
A faragott töklámpás megvédi a házat Halloween éjszakáján a szellemektől

A fesztivál után pár nappal Jacobék elköltöztek. Aris persze megsiratta, de én csak fél szívvel tudtam vigasztalni. Egész végig az erdőben elásott csontok keringtek a gondolataimban. Esténként azt álmodtam, hogy egy csontváz bárány mászik ki a föld alól, ami elragadja Jacobot. Én pedig csak állok ott és nem teszek semmit. Mögöttem pedig ott áll Aegeus és Thetis mindketten feketében és komoly arccal bólogatnak.
Ennek így kell lennie.
Legalább már nem volt annyi rémálmom. Apa hetente kétszer-háromszor hívott minket telefonon, amit anya gyűlölt, mert sose tudta ki keresi Paul vagy apa. Így minden telefoncsörgés izgalommal és rettegéssel töltötte el egyszerre.
Anyával épp egészen meg voltunk. De nem éreztem magamhoz közel. A válás óta azt hiszem egyre messzebb sodródtunk egymástól és egyikünk se vette soha a fáradtságot, hogy kinyújtsa a kezét a másik felé. Mindketten jobban értettünk a saját sebeink nyalogatásához. Valahol talán mégis hasonlítottunk egymáshoz.
De Ella még mindig közel állt hozzá. A Halloween közeledtével anya megvarrta neki a ruhát. Nekem is felajánlotta, hogy segít a jelmezemmel. De inkább kihagytam. Valójában Thetis-t is megkérhettem volna, de most először nem hozott lázba a jelmez dolog és a csoki gyűjtés. Régen mikor a long island-i Brookville-ben laktunk akár több kilónyi édességet is össze tudtunk szedni egy éjszaka alatt. Egész táblás csokik és különleges csomagok, amiket az otthonülő anyukák jópofa díszítéssel láttak el. Persze Brookville az egyik leggazdagabb város Amerikában.
E közben Lavender Hill? Inkább versenyezhetett volna a legszegényebbek között.
Aris azt mondta tavaly egy kisebb zacskónyit szedett össze cukorkákból. De almából rengeteget kapott.
A Halloween előtti napokban Aegeus nem díjnyertes tökeit faragtuk ki. Aegeus meglepően jó volt benne rémséges cápafogas tökfejet készített. Thetis, aki Ellával közösen dolgozott - mivel a húgom kezébe se a maga se mások biztonsága érdekében nem adtunk túl éles kést -, aranyos kerekszemű töklámpást hoztak össze kissé csálé fogakkal. Aris egy Napot és egy Holdat faragott ki némi segítséggel. Én teljesen egyedül egy kissé gonosz szemű, de klasszikusat farigcsáltam.
Kissé régimódi az ízlésem talán, ezt elismerem. De Camilla néni mikor hazahoztuk őket azt mondta az enyém olyan amilyennek lennie kell.
Vagyis tökéletes.

Halloween éjszakáján bizonytalanul méregettem magam a nappalink egészalakos tükrében. Camilla néni gyerekei után egy halom kosztüm maradt, amik mind az egyik sose használt hálószoba szekrényében porosodtak. A molyírtó szaguk még a kétszeres alapos kimosás után se tűnt el teljesen. Kissé feszengve még egyszer körbefordultam.
Cowboynak öltöztem.
Nem tudom mi zavart jobban a néha megcsapó molyírtó illata vagy a tény, hogy nem igazán tértem el a megszokott kinézetemtől. A csizma és a kalapot leszámítva és persze a farúdra húzott plüss lófejet, amit a kezemben tartottam. A ló nyakában műanyag töklámpás vödör. Ebben a szerelésben még kisebbnek éreztem az esélyt, hogy megtelik.
- Jó vagy így hagyjad már – morogta Camilla néni ahogy belépett a szobába. Ő nem öltözött ki, de szalmakalapjához erősített két vörös kis szarvat. Ez volt az egyetlen este mikor a világ a küszöbéhez jött. Már minden cukorka ki volt készítve a gyerekeknek. Ugyan megígérte a maradék a miénk lehet, de egész héten hallgathattam az osztálytársaim terveit miként fognak elsőként a Zöldkúriához érni, hogy övék legyen a legtöbb édesség.
A néni mögött ott ugrándozott Ella, aki már két órával ezelőtt felvette a ruháját. Ez évben nem tudott dönteni, hogy boszorkány vagy tündér legyen ezért végül mindkettő lett. Hosszú fekete ruháját és csíkos piros harisnyáját tündér szárnyakkal és varázspálcával egészítette ki, aminek végén villogott a csillag, ha megrázta.
Ugyanezzel a pálcával ütött meg mikor megmondtam neki, hogy boszorkány tündérek nem léteznek.