Bones & Cinnamon

24. fejezet

Szúrós gyöngyajak
Babonák szerint rendszeres fogyasztása hosszú életet eredményez

Másnap a Zöldkúria nappalijában ücsörögtem Ellával ismét a tévé előtt. A Dzsungel Könyvét néztük a régi rajzfilm változatát, amitől Ella régen úgy félt. Most ahogy Sir Kán felbukkant a húgom felé pillantottam azt várva, hogy rögtön azt mondja kapcsoljunk el. De ő csak elgondolkodva döntötte kissé oldalra fejét.
- Ettől féltem úgy? Hisz nem is ijesztő. Miért nem mondtad, hogy valójában nem is ijesztő? – mondta hangjában némi csalódottsággal. Ránéztem a rajzolt tigrisre ahogy lomhán mozog a képernyőn. Már régen se találtam benne semmi ijesztőt. Hisz tudtam csak rajzolt.
- Talán azért jöttél rá, hogy nem ijesztő mert már láttál igazi tigrist azóta – ötleteltem.
- Lehet. De tudod Pythia szerintem el tudna bánni egy tigrissel. Nagyon erős – majd feje fölé tartotta karjait – így fel tud kapni és megpörgetni.
- De a tigriseknek foguk és karmuk van – jegyeztem meg. Emlékeztem a történetre, hogy Thetis el tudott ijeszteni egy hiúzt, de abban már kételkedtem, hogy Pythia meg tudná-e ezt tenni egy olyan fenevaddal, mint egy tigris. Ella hümmögött párat latolgatva vajon ki kerülne ki győztesen egy ilyen verekedésből. Szemei tovább követték a film történéseit ahogy a tigris a kígyóval beszélt.
- Nos. ez igaz – bólintott – de Pythia boszorkány.
Ezzel a ténnyel nem tudtam vitába szállni és nem is volt lehetőségem mert a vezetékes telefon megcsörrent a mellettünk lévő asztalon.
- Jack szívem vedd fel kérlek! – kiabált át anyám a konyhából – épp mosogatok!
- Jó! – kiabáltam vissza kelletlenül. Utáltam telefonon beszélni. Mindig olyan érzésem volt sose tudhatom ki van igazán a vonal másik végén. Vagy csak túl sok emberrablós filmet néztem.
- Halló? – szóltam bele a kagylóba miközben intettem a húgomnak, hogy halkítson a tévén.
- Ó Jack, te vagy az? – szólalt meg egy női hang a vonal másik végén. Némi időbe telt rájönnöm honnan ismerős.
- Bianca néni? – kérdeztem vissza.
- Igen, igen én vagyok az – nevetett fel Bianca kényszeredetten – át tudnád adni anyának a telefont? Az enyémnek.
Camilla néni épp fönt volt az emeleten minden bizonnyal zenét hallgatott.
- Ella fuss fel és szólj Camilla néninek, hogy Bianca beszélni szeretne vele – takartam le a telefont kezemmel a húgom felé fordulva. Ella forgatta a szemeit és grimaszolt, de legalább tényleg gyorsan felpattant és elfutott.
- Mindjárt jön – mondtam – Ella most futott el érte.
- Remek, remek köszönöm – majd némi kellemetlen szünet után ismét megszólalt – és Jack... mit kaptál karácsonyra?
- Egy bőrdzsekit – vágtam rá megörülve az alkalomnak, hogy valaki újnak is mesélhetek a dzsekiről – nagyon menő. Vannak rajta szegecsek és fekete. Kicsit nagy. De nagyon menő.
- Abban biztos vagyok – nevetett fel őszintén Bianca. Most hallottam először nevetni minden idegesség nélkül. Hasonlított anyáéhoz. Magas és rövid kacagásuk volt, amitől másoknak is nevetniük kellett.
- Gyere, gyere, Camilla néni! – hallottam Ellát ahogy szólongatja a nénit, mint egy macskát. A lépcsőn végig dübörgő lábak zaja megtöltötte az egész lakást. Bianca és én is csöndben vártuk, hogy megérkezzenek.
- Még vonalban van?! – kapaszkodott meg lihegve az ajtófélfában Camilla néni botjára támaszkodva. Ella könnyedén csusszant be a szobába mellette. Feltartottam a kagylót a magasba.
- Itt van még! – a néni erősen sántítva a megerőltetéstől oda bukdácsolt én pedig átadtam a helyem a kanapén. Camilla néninek kellett pár pillanat míg összekapta magát. Arca vörösen égett ahogy levegő után kapkodott. Botját végig fektette ölén majd még mielőtt a kagylót a füléhez tartotta volna vett két mély lélegzetet.
- Baj van drágám? – szólt bele torok köszörülve. Fél kézzel intett, hogy menjünk ki én pedig boldogan tettem eleget neki. Kivételesen nem akartam hallani azt, ami nem tartozott rám.
Ella és én átmentünk a konyhába valami nassolni valót keresni míg a néni elfoglalja a nappalit.
- Pedig érdekelt a vége – jegyezte meg lebiggyesztett ajkakkal Ella a filmre utalva.
- Úgyis tudod mi a vége – mondtam beterelve a konyhába. Anya még mindig mosogatott. Háta könnyed tartásán látszott, hogy jó kedvű. Mióta Paullal járt sokkal könnyedebb és kezelhetőbb volt. Próbált helyt állni és úgy tűnt végre kezdett belerázkódni Lavender Hill mindennapjaiba. A helyiek megismerték és elcsevegtek vele. Minden nappal kopott a megbélyegzésünk hála a kemény munkájának.
Kivettem egy csomag csokis kekszet a szekrényből míg Ella tejet vett elő. Önteni még nem engedtem egyedül mert gyakran minden úszott a végén. Mire mindketten a konyhaasztalnál ültünk keksszel és tejjel anya is befejezte a mosogatást. Kezét beletörölte egy konyharuhába ahogy leült az asztalhoz kettőnk köze.
Lesöpört pár kósza morzsát a fehér terítőről majd ő is elvett egy kekszet.
- Ki telefonált? Apátok? – kérdezte minden él nélkül. Ezen a hétvégén ismét apához kellett utaznunk a szokásos két havonti hétvégénkre, amiben végül megegyeztek a szüleink, hogy ne kelljen annyit hiányoznunk az iskolából. Általában hetente kétszár-háromszor is hívott minket, de ezen a héten még egyszer se keresett, pedig már kedd volt.
- Bianca volt az – mondtam miközben belemártogattam a kekszem a tejbe. Anya arca őszinte meglepettséget árult el. Úgy tűnt a tragikus Hálaadás után azt hitte többé nem hall az unokatestvéréről. Anya egy ideig elgondolkodva rágcsált.
- Nem akarjátok meglátogatni Thetis-t? – kérdezte – lemegyünk a városba és elkérjük Paul kocsiját. Vihetnénk neki valamit, amit szeret – majd a tenyerére támaszkodva felnézett – bár fogalmam sincs valaki, mint ő mit szerethet.
Anya sose titkolta, hogy számára Thetis megfejthetetlen volt, sőt az egész Katsaros családot nem értette, és ha mi sose lettünk volna jóban a szomszédokkal, aligha beszélt volna velük magától. Anya szerette a szokott dolgokat a begyakorlott társadalmi formákat, amiket apa mellett olyan jól megtanult, de a Thetishez hasonlók csak törve beszéltek.
- Voodoo baba? – merengett – csirkecsont? Ah, de a kórházi személyzet nem hinném, hogy engedi az ilyet.
- Szereti a virágokat – vetettem közbe mire anya szinte csalódottan bólintott rá a hétköznapi ötletre.