Nyomozóba szeretve-BEFEJEZETT-

12.fejezet

December 16.

Fogalmam sincs mennyi ideje lehetek itt.Úgy 2-3napja.Életembe nem éreztem magam ilyen gyengének.Csak egyszer kaptam ételt az utóbbi napokban és többször vertek be egyet nekem.Fáj mindenem.A szobámba azóta hoztak egy ágyat és most már szabadon járkálhatok ebben a lukban.Hát nem kedves?Reménykedtem abban hogy Nate rámtalál,de ez az álomkép egyre homályosodik az elmémben és a remény egyre halványabb lesz.
-Engedjetek ki innen nem csináltam semmit nem tehetitek ezt.Férgek vagytok egytől egyig!!!-ordítom zokogva.Nyílik az ajtó.Pamela volt az két embere kíséretében.Mindkettő és Pamela kezében is fegyver volt.Már nem féltem.Az utóbbi napokban felkészültem a halálra.
-Jó reggelt Angela kedveseem!Mitől van ilyen rossz kedved?Hisz ennek a mesének is boldog vége lesz nem igaz?
A királylány és a hercege boldogan élnek majd amíg meg nem halnak.Angela a mocskos kis szolgálólány pedig megkapja méltó büntetését amiért a királyfit kiszemelte magának.Így igazságos nem?-undorító mosolyra húzódott a szája.
-Kötözzétek meg-utasította embereit.Ők pedig tették amit mondott.Felállítottak az ágyamról és a székre ültettek a csuklómat pedig hátra fogták és olyan szorosan meghúzták hogy csillagokat láttam.

Nate szemszöge

-Rendben induljunk a helyszínre-adja ki Scott az utasítást és 20 emberünk kíséretében elindultunk arra a helyre ahol Angelát fogva tartják.Hogy hogyan találtunk rá?Az első nap csak nyüglődtünk de végül csütörtökön, az az tegnap megnéztük az üzlet kamerafelvételeket abban az üzletben ahonnan Angelát elrabolták.Utána megnéztük a mélygarázs felvételeit is és tisztán kivehető volt egy fekete terepjáró és az abban kábultan ülő Angela egy 40+-os férfivel.Leolvastuk a rendszámát kiderítettük hová van bejelentve a kocsi vagy kinek a nevére.Nos ez a valaki nem más mint Pamela a volt jegyesem.A legvadabb álmaimban sem gondoltam volna.De a lényeg az hogy most épp a cím felé tartunk az embereimmel.
-Tarts ki egy kicsit Angyalom mindjárt ott leszek érted!-mondom ki magamba a mondatot.
-5p és ott vagyunk-néz rám Scott a kormány mögül.Mögöttünk még három ember ült.Többek közt még egy kisbusznyi ember van velünk.A szívverésem az egekben.Egy bevetésen nem izgultam még így.Féltem a látványtól ami ott fogadni fog.
-Megérkeztünk-állítja le a kocsit Scott.
Egy régi és omladozó épületnél száltunk ki.
-Akkor több irányból közelítsünk mi maradadunk így öten akik a kisbuszban utaztak azok pedig ketté válnak.Pince helységben keressük első sorban.INDULÁS!-ordítom torkom szakadtából.

Angela szemszöge

Pamela egyre közelebb sétált a fegyverrel.Szemében beteg tűz lobogott.A romlottság tüze.Én már nem féltem.De Pamelát annál inkább sajnáltam.Mert akinek ilyen lelki világa van az nem normális ember.
-Nemsokára vége Angela.Nem kell tovább szenvedned!-suttogta a fülembe és járkált körbe,körbe körülöttem.
-Nem jön megmenteni téged senki látod.Itt vagy egyedül.Egymagad.-kerül velem szembe.Fegyverét a fejem oldalának szegezte.Mérhetetlen dühöt éreztem.Nem lehet vége így az életemnek.Nem.Nem vagyok felkészülve a halálra.Nem halhatok meg 35 évesen!Könnyek folytak le az arcomon.Ekkor nagy dörömbölést,trappolást és ordibálást hallottam kintről.Egyszer csak teli erőből bevágták az ajtót.Nate volt az egy egész csapat emberrel a háta mögött.Arca aggodalommal teli volt.Sötétbarna szeme villámlott a dühtől.Ahogy meglátott elakadt a lélegzete.Ahogyan nekem is.Nem bírtam tovább.Kitőrt belőlem a zokogás.

Nate szemszöge

Leértünk a pince szintre.Pamela minden emberét kivétel nélkül megöltük.
Egyetlen ajtó volt a folyosón
-Ez az előre!-ordítom a fiúknak.A hátam mögé jöttek én pedig teli erőből bebasztam az ajtót.De a látványra nem voltam felkészülve.Angela egy széken ült megkötözve.Haja csapzott volt.Feje lehajtva.Ruhája alig volt ruhának mondható inkább csak rongyok lógtak rajta.Melltartója teljesen kilátszott.Didergett,félt.Aztán felnézett és találkozott a tekintetünk.Szemében volt öröm,szomorúság,keserűség.Az arcán több seb is húzódott.Lába is véres volt.Cselekednem kell!
-Nahát,nahát,nahát csak nem a lovagunk van itt Angela!Ezt a meglepetést!Elnézést Nate hogy ilyen körülmények közt fogadunk!-Pamela fegyvert tartott Angela fejéhez.Arcán győzedelmes mosoly húzódott.
-Megbeszéltem Angelával hogy ne lábatlankodjon többet az életünkben.Jobb lesz így mindenkinek.-néz mélyen a szemembe.
-Nekünk nem lesz jobb!Nincs olyan hogy nekünk Pamela soha többé! Mi a faszt képzelsz te magadról?!Hogy elfogod és én beléd szeretek?Egy hárpia vagy!Sose kellesz nekem.Nekem az a nő kell mindennél jobban aki ott ül melletted!Elegem van beleőled és a mocskos játékaidból!-és mielőtt bármit reagálhatott volna,lelőttem.Hirtelen össze esett és hullája elterült a padlón Vége...
-Nateeeeee-kezd el mégjobban zokogni Angela.Gyorsan oda mentem hozzá.
-Angyalom itt vagyok mostantól nem kell félned!Életem végéig itt leszek neked!-szedem le róla a kötelet és szorosan átöleljük egymást.
-Szeretlek Nate!-zokog Angela a vállamba.-Én is szeretlen Angela!Mindennél jobban!- és hevesen megcsókoltam amit ő viszonzott is.Éreztem hogy pár könnycsepp az én arcomról is lefolyik.A fiúk mögöttem ujjongani és tapsolni kezdtek.
-Induljunk haza-emelem fel óvatosan Angelát.Karjaim közt is reszketett.A többiekkel együtt kimentünk az épületből.Páran ott maradtak a helyszínen lerendezni a dolgokat.
-Megnyugodtál?-lépked mellettem Scott.
-Nem teljesen.Nem tudom milyen sebei lehetnek.-ránéztem.El is aludt a karjaim közt.-Igaz.Vidd haza fürödjön meg,aludjon,egyen és meglátjátok-veregeti meg a vállam Scott majd kinyitotta nekem a kocsit.Angelát az anyós ülesen bekötöttem,elbúcsúztam a fiúktól és én is beültem a kocsimba és hozzám vettük az irányt.