Nyomozóba szeretve-BEFEJEZETT-

33.fejezet

Sziasztook!Először is szeretném megköszönni mindenkinek aki idáig követte a történet bonyodalmait!😌El sem hiszitek mennyit jelent nekem.Gondoltam áh elkezdem írni majd csak lesz valami.De az ötleteim csak úgy suhannak ki az agyamból éppen ezért nincs megállás!Ám azt be kell valljam nektek hogy a Nyomozóba szeretve történet a végéhez közeledik,de lesznek még bonyodalmak ne aggódjatok.Viszont Angela-ék vagyis Penelope története még csak most kezdődik és folytatódni is fog majd legújabb történetem,a Hunyd le a szemed-ben amit akkor rakok ki ha ennek vége.De még nincs szóóval fogadjátok sok szeretettel az újabb részt!💕 Ne feledjétek a Walker család története folytatódik😌🌸

5 nappal később elhagytuk a kórházat.Eszméletlen kimerült vagyok,semmit sem aludtam.Viszont itt utazik a hátsó ülésen a két pici gyermekem éppen ezért nem lehetnék boldogabb.Nate-en is láttam hogy nagyon be van zsongva.Az utóbbi napokban teljesen urrá lett rajta az, hogy óvni akar minket mindentől ezért mondtam neki  ne aggódjon nem lesz semmi baj.
-Megérkeztüünk!Itt van az otthonotok!-mutattunk ki a szélvédőn a babáknak.Csak pislogtak álmosan Pene (ez lett Penelope beveneve) pedig gügyögve hallgatta a hangom.Imádom amikor ezt csinálják,hogy meghallják a hangom és mosolyognak.Elmondhatatlan érzés.Kivettük őket a kocsiból és bebaktattunk a házba.Végre itthon!
Ledobtuk a cipőnket és felmentünk a lépcsőn,majd bevittük őket a szobájukba.Én nagyon büszke vagyok magunkra mert nagyon kis otthonos lak lett mindkettő:

Pene szobája

Tony szobája

Álmoskás,bágyadt pofijuk volt ezért leraktuk őket a kiságyba és egyesével elaltattuk Pene-t és Tony-t.Hamar el is aludtak mi pedig kipakoltuk a kórházas cuccokat és úgy döntöttem sütök valamit.Régen készítettem már bármit is és nem azért lett ilyen szép konyhánk hogy ne használjam.Ezért össze dobtam a családi kedvencünker anyukám almás rácsos süteményét ami hasonlít ugyan az almás pitéhez de nem ugyan az!Élveztem hogy végre kicsit kikapcsolhat az agyam.Ekkor meghallottam kisfiam erőteljes hangját ezért felbattyogtam a lépcsőn.Nate a Tony ágya melett állt és ijdet arcal nézett.
-Őm drágám mit csinálsz?
-Nem tudom.Szeretem nézni őt!
-Ahogy üvölt?-fogtam meg a karomba kicsiny testét és rábírtam egy evésre.Nem ellenkezett.
-A másik cicije az enyém!-adott egy apró öklöst Nate a picinek majd vállba kólintottam és kiment a szobából hogy végre zuhanyozzon egyet.3 napig a kórházban volt Velem!De el nem mozdult mellőlünk!Büszke voltam hogy ilyen férjem van.Amikor Tony jól lakott óvatosan vissza raktam az ágyba és egyböl elaludt.
-Tiszta apád vagy!-simiztem csöpke arcát.Átmentem Pene-hez aki békésen aludt.Rendes gyerek lesz.

02:03(hajnalban)

-Hó wha most te mész-riadt fel Nate az ágyból a babák sírására.Igen elkiabáltam a kórhában ezt a "ők rendes gyerekek lesznek"című dolgot.
Mint a mosott szar olyan vagyok.
-Shh shh itt vagyok picim ne sírj-csitítgattam a fiam de nem csendesedett.Ezért fogtam és bevittem a hálóba ahol a világ legédesebb látványa tárult elém.Ott feküdt Nate a karjaiban a lányunkal.Édesek voltak.És at hogy Nate-ben ennyire benne van a védelmező apai ösztön az igen csak megnyugtat.Lassan letettem Tony-t Pene mellé így köztünk feküdtek.
-Ezek csodák-fogta meg a kezem Nate és áthajolva adott egy szenvedélyes jó éjt csókot.
-Egyet értek!-mosolygok rá a babákra.

Ettől a naptól kezdve pedig elkezdődött a közös kis életünk.Csak mi négyen.

          
           ❤Anya,Apa,Tony,Pene❤