Nyomozóba szeretve-BEFEJEZETT-

29.fejezet

Álmosan üldögéltem a Bari-ra tartó repülő első osztályán.8:30 van.2,5 órája hagytuk el esküvőnk helyszínét.Elenáék már összepakoltak nekem a nászútra ezért otthon csak bepakoltunk és elhoztak minket a reptérre.Az első osztályról annyit hogy ezt az utazást (egészen pontosan 1 hetet) a szüleinktől kaptuk nászajándékba.Ehez pedig hozzá tartozik az első osztály,5 csillagos szálloda és a luxus szolgáltaltások amit normál esetben mi biztos nem fizetnénk ki.Azt szerették volna ha tökéletes és kényelmes lenne minden.Ez teljesült.Az utazásból fél óra volt hátra.Nate már a legelején elaludt mellettem.
-Esetleg hozhatok bármit önnek Mrs.Walker?-mosolygott rám az egyik légiutaskísérő."Mrs.Wlaker."Te jó ég!
-Egy kis gyümölcsöt kérnék,köszönöm!-lapozgattam a baba-mama újságot.Meg kell tudnunk hogy milyen neműek a babák!Én már nem tudok többet várni!Itt Barin felkeresünk egy jólmenő orvost aki érti a dolgát és megnézzük!Hisz addig nem tudjuk mire rendezkedjünk be amíg nem tudjuk a nemüket.
-Sokat aludtam?-ölel át Nate.
-Már a legelején bealudtál-nevetek és simogatni kezdtem az arcát ő pedig a pocakomat.
-Nate én nem bírok többet várni!Holnap menjünk el és nézzük meg a babákat!-pattogok a helyemen.
-Én maximálisan támogatom!A szállodába utána kérdezek hogy milyen orvosok vannak erre felé.De csak akkor megyünk ha jól végzi a dolgát-szögezte le.
-Természetesen-vigyorgok rá és a vállára hajtottam a fejem.A 30 perc szó szerint elröpült.Mire felkaptam a fejem a gép már landolt és túrista osztályról özönlöttek ki az emberek.Levették nekünk a csomagjainkat majd a repülőből kivették és egy szép fehér kocsiba rakták.Mi is összeszedtük a helyünkön lévő cuccokat és a személyzet után mentünk.
-Mr.Walker megtisztelő hogy a vendégeink erre a két hétre!-ráz Nate-el kezet a soffőr és a kocsi felé mutaott hogy beülhetünk.Kinyitotta nekem az ajtót és bepattantam.Nagyon aranyos olasz akcentusa volt.A szállodába vezető út volt vagy 10 perc.Kellemesen elbeszélgettünk és megérkeztünk.Egy gyönyörű,hatalmas,fényűző épület előtt álltunk meg amely közvetlen a parton helyezkedett el.Kiszálltam és szembe találtam magam az olasz város pezsgésével.Itt sosem áll meg az élet.Kézenfogva sétáló párok,gyerekes családok,barái társaságok.Örömmel töltött el hogy itt vagyunk nászúton.Fellépkedtünk a szálloda márványlépcsőjén egyenesen a recepciót megcélozva.Belülről sem volt a csalódás az épület.Egyáltalán nem giccsben fürdött a hely hanem volt egy izléses eleganciája.Egyből a szívem csücske lett.
-Mr.és Mrs Walker üdvözlöm önöket szállodámban!-lép oda hozzánk egy vérbeli olasz pasi.Le se tagadhatná honnan is jött.Napbarnított bőr,barna szem barna haj,fehér mosoly és viszonylag sportos test.Egy 50-es éveiben járó férfihoz képest ez nem semmi.
-Mi örülünk hogy itt lehetünk-nyújtott neki kezet Nate.
-Nos ha nem bánják megmutatom önökbek a lakosztályukat-és elindult a lift felé.A csomagjainkat gondolom majd utánunk hozzák.Megnyomta a 22.emeletet jelző gombot és sebesen megindultunk felfelé az egyébként tetőtéri szobánk felé.Az ajtó kinyílt és a folyosó végén lévő szoba ajtaja elé léptünk.Kinyitotta az ajtót és nekünk a lélegzetünk is elakadt.A lakrészre teljesen jellemző volt a fényáradat de a természetes fényből.Világos bútorok,színes gyümölcsök,illatozó virágok,friss ágynemű,hatalmas ágy,társalgó,egy annál is nagyobb fürdő,kétszerese a terasz.Elképesztő kilátás nyílt a tengerre.A szél kissé megfújta a világos függönyöket.A nappali is nagyon kényelmes és tágas volt.Tökéletes!
-Remélem megfelel-húzta mosolyra a száját az igazgató(mint később kiderült Mr.Pessotto).
-Köszönjük!-fordulunk felé vigyorogva.
           Akkor kezdődjön a nászút!