40.fejezet~A ʙᴇғᴇᴊᴇᴢő ғᴇᴊᴇᴢᴇᴛ

1K 18 8
                                    


                  4 egész évvel később

-Pene,Tony irány fürdeni!-ordítottam fel a gyerekeknek.A holnapi reggeliüket készítettem épp Nate meg valami újságot olvasott a kanapén.
-Nem segítenél?-fordultam felé csípőre tett kézzel.
-Te ebbe úgy is jobb vagy-kacsint rám és még egyet lapozott az újságon.Amikor látta hogy a tekintetemet egy másodpercre sem veszem le róla,feltett kézzel(mintha ártatlan lenne)indult felfelé.
-Gyerekek hallottátok anyátokat?-dübögött "ijesztően" a lépcsőn.
-Igeeen apuci!-majd hallottam a kis mesztelen talpacskák tapicskolását a járólapon.Mosolyogva beraktam az ételt a hűtőbe és én is a fenti káoszba vetettem magam.
-Anyuci segíts nekem kérlek!-szaladt felém Pene egy fejére szorult pólóval.Majdnem nekiszaladt a falnak de oda raktam a kezem így tenyeremnek ütközött a buksija.Magam felé fordítottam és óvatosan lehúztam róla a sejmes anyagot.
-Köszönöm anyaa!-és apró kezecskéivel átölelt engem.
-Nincs mit kincsem de befele a kádba!-és megengettem a forró vizet.
-Susu susu susu-szaladgált pucéran Tony körülöttem.Kezeiből szárnyat csinált így olyan volt mint egy repcsi.Legálábbis ő mindig úgy képzeli.Én pedig elhiszem.Olyan édesek!
-Fiam befelé a kádbaaa-és Nate egy határozott mozdulattal felkapta és tengeje körül megforgatta a kezében lévő fiúnkat.
-Repülök apci repülöök látod te is?-és vékony kis hangja melegséggel öntötte el a szívem.Hirtelen mozdulattal Tony a habos vízben termett.Kis buksiját csak félig emelte ki és úgy úszkált a vízben mint egy cápa.
-Én is apa apa apa!-és Pene szintén ott ugrált apukája előtt pucéran a repülésre várva.
-Elkap téged apa is kincsem ne aggódj!-és hirtelen felkapta Pene-t akinek szöszi haja csak úgy szállt a levegőben.
-Hihiiiiiiii-sikította és ő is a kádban landolt.Elkezdtem megmosni a vizes kis hátukat.
-Fiam ne mozgolódj annyit-és behaboztam az arcát.
-Anyuciiii! Ti is pucéron szoktatok fürdeni apával ketten?-fordult felém Pene kíváncsian.Nate-el majdnem kitört belőlünk a nevetés de amióta megtanultak beszélni és ilyen kérdéseik vannak azóta megpóbáljuk a lehető legjobban kezelni ezeket a helyzeteket.Felvesszük a plépofát és komolyan válaszolunk.Általába.
-Persze kicsim és általában apa is meg szokta mosni anya hátát-mondta végig rámnézve Nate.Ekkor egy jókora adagot fröcsköltem rá a vízből.
-Héééj anya na ezért most kapsz-és hirtelen mozdulattal felkapott és pörgetni kezdett a szobában.Lassan a kádnak emelte a fenekemet így a habos víznek ért.
-Naate engedj el!-kapálóztam a lábaimmal de nem sok sikerrel.Bele néztem a szemébe.Mindketten ugyan arra gondoltunk.Arra az éjszakára amikor a kádból nem sokkal később az ágyban kötöttünk ki és onnantól a naptól pedig szülőkké váltunk.
-Minden pillanatára emlékszem-súgta a fülembe majd felemelt a vízből.
-Én is!-néztem mélyen a szemébe.
-ÉÉN ISSS!-nevettek egyszerre a gyerekek.Vörösödve rájuk néztem.
-Örülök hogy ennyi év után is egy ilyen mondatom képes arra hogy az egész arcodat pírba borítsa-és lassan az ajkamhoz tapasztott az övét.
-Ne néézd Pen!-és Tony eltakarta hugicája szemét.Mindeketten belemosolyogtunk a csókba.

-Szép álmokat angyalkám!-pusziltam meg Penelope sejmes haját.
-Olvass még egy mesét anyamanya légysziii!-fickándozott a takaró alatt.
-Neem kicsim késő van majd holnap!- és lekapcsoltam a nagy lámpát így a szobába csak a báránykás éjjelilámpa világított.
-Szép álmokat anya szeretlek!-integetett nekem pici tenyerével.
-Én is kincsem!-és mosolyogva behajtottam az ajtót.

-Na szivem készen állsz egy hatalmas alvásra?-paskolta meg maga mellett az ágyat Nate.
-Igen hulla fáradt vagyok-és egyszerre bebújtunk a takaró alá.
Kifli pózban egymáshoz bújtunk a takaró alatt így éreztem hogy a kerek fenekem hatására Nate kispajtása(a gyerekek előtt így hívja azóta ráragadt ez a bevenév)egyre csak felefelé néz a boxeréből.
-Nate megfordulok!-tapogattam a fejét de ő erősen szorított magához.
-Nate!-suttogtam felé-Ne csináld tudom hogy nem alszol!
De a két izmos kar nem engedett.Végig szagolgattam szőrős férfias kezét és pár perc múlva el is nyomott az álom.

Nyomozóba szeretve-BEFEJEZETT-Donde viven las historias. Descúbrelo ahora