Nyomozóba szeretve-BEFEJEZETT-

39.fejezet

-Mehetek?-ordítottam a lent tartózkodóknak.
-Persze kicsim mindenki rád vár!-ordított fel anyukám.Teljes harci díszben vagyok.Ma van a jótékonysági bál ahol átveszem az Év írója díjat.A választott ruhámba,profi hajjal és sminkel,nagyokat dobbanó szívvel markolásztam a korlátot.Ekkor találkozott a tekintetem a férjémével aki elakadt lélegzettel bámult engem.Anyukám a könnyeit törülgette apukámmal együtt.Most csak ők voltak itt mert ma rájuk hárult a feladat hogy vigyázzanak az ikrekre.Nate a kezét nyújtotta felém el is fogattam.A magassarkú cipőmben elég nehézkes volt a járás pedig megy nekem esküszöm!
-Akkor minden nálatok van?A gyerekek miatt ne aggódjatok vigyázunk rájuk!-ölelt át apa.
-Persze tudjuk mi!-szorítottam jobban magamhoz.Elbúcsúztunk,bepattantunk a kocsiba és kezdetét vehette az este.
-Szóval azt mondod hogy Scott és Lotti(a felesége) is ott lesz?-fordultam Nate felé aki erősen az utat figyelte.
-Így ahogy mondod.Lotti a házigazda ma este.Az egészet ő menedzseli már évek óta.Scott pedig mellette van.Minden évben ezt hallgatjuk ilyenkor tőle munka közbe hogy milyen elfoglalt ember.Tudod csak a szokásos.-Jót nevettünk Scott humoros természetén és pár percel később egy csodaszép,kivilágított,pompábam gazdag épület előtt vágtuk be a féket.
-Azt hiszem megjöttünk hölgyem-vetett baljós pillantást az épületre.Tudom hogy utálja a giccset és a felhajtást.De ma este itt kell hogy legyen velem!Kisegített a kocsiból és együtt indultunk be a vörösszőnyegen.Igen az is volt...
Hatalmas belmagasság,sürgölődő pincérek,szebbnél szebb ruhák,eröltetett társalgás,halk zene,koccintás hangjai,szolíd nevetés,refrektor fény.Ezzel jellemezném a helyet.Tetszett és jó volt végre ilyen helyen lenni ahol nem pelust kell cserélni és altatódalt dúdolni.De valahogy az otthoni világ,a gyermekeim illata sokkal szimpatikusabb volt.
-Mr.és Mrs. Walker jöjjenek megmutatom az asztalukat-jött mellénk egy szervező és egy négyszemélyses asztalhoz vezetett minket ahol Scott ült,kezét egy másik széken pihentetve.
-Fúúú bazmeg végre itt vagytok!-állt fel megkönnyebbülve.Szinte még én is látam a kis izzadtságcseppeket a homlokán amik a várakozással jelentek meg.
-Na de kérem mi ez a stílus egy elegáns estéjen vagyunk-léptem oda mellé és nevetve megöleltük egymást.
-Angela kérlek ezt ne!Hajnali kettő óta talpon vagyok csak hogy kinézzen valahogy ez a kóceráj!-és leültünk hozzá.Már csak egy szék maratt.Lotti helye.
-Pedig bent még nagyon oda meg vissza voltál magadtól-nézte hunyorogva Nate.
-Az egy dolog.Izgatott is voltam!De ezek az illedelmes társalások!Hogy vagyunk faszom a 17. századba?-és fenékig letolta a rövid italát.Itt van pezsgőn kívül más is???Azt hittem az ilyen helyeken csak az a módi.Lassan mindenki helyet foglalt és a terem felénk eső végében lévő színpad/pódium játszott kékes lilás fényekben.Természetesen megegyezett a helyszín stílusával és színeivel.
Ekkor az oldalában egy sexy,figyelemfelkeltő,lélekzetelállító nő lépett fel.Lotti.
-Fúú mit kapsz ma ha haza értünk egyetlenem-harapott az ajkába Scott mire mi fintorogva elfordítottuk a fejünket a felesége felé ahogy mindenki más is.A fények felé fordultak amint a helyére ért.
-Szeretettel köszöntök mindenkit a 11.tavaszi jótékonysági bálomon ahol az év íróit,költőit,műfordítóit,rendezőit és különböző igen szorgalmas embereket jutalmazunk meg.Évről évre egyre nagyobb a verseny és egyre szigorúbbak a feltételek,elvárások.Ez idén sem volt másképp így bátran kijelenthetem akit ma felszólítok a színpadra mellém jogosan lehet büszke magára.Hisz munkássága csúcsán van.Én nem is szaporítom tovább a szót!Ezennel megnyitom a 11.tavaszi jótékonysági bált!-a fények lassan hullámozni kezdtek így eszméletlen hangulatos volt a terem.

Fél órával később

-Végül,de nem utolsó sorban szeretném felszólítani a színpadra azt a csodás írónőt akinek betűi,gondolatai életre kelnek.Akinek könyveit élvezettel olvassa az ember akár többször is.36 évesen a legfiatalabb a díjazottak között ezért is maradt a végére!Ahoz hogy az ember idáig eljusson rengeteg alázat,kitartás,akaraterő,bátorság és szenvedély szükséges.Ebben a nőben itt előttem ez mind megvolt!Köszöntsük nagy szeretettel tapsal az est utolsó díjazottját Angela Walkert,vagy ahogyan az a borítókon is áll és így elhíresült,Angela White-ot!-és Lotti hirtelen felém mutatott ekkor a rekrektorfény rám irányult ahogy a tekintetek is.Gyerünk Angela ahogy gyakoroltad.Magabiztosan lépkedtem a színpad felé.Amint felléptem hatalmas taps,fütty fogadott engem és Lotti ölelése illetve maga a díj ami egy tollat fogó kezet ábrázolt.

Nate szemszöge

Ahogy ott állt a lefrektorfényben,fent a színpadon és mosolyogva nézegette a díját hihetetlen büszke voltam rá.Egy erős,függetel és alázatos nő aki küzdött a céljaiért ezért pedig elnyerte méltó jutalmát.Az én csodás,gyönyörű feleségem.Ekkor a mikrofonhoz hajolt és tekintetével engem keresett.Amikor megtalált akaratlanul,egyszerre mosolyodtunk el,majd belekezdett a beszédébe.Nem tudtam mit mond majd.

-Köszönöm!Ez az egyetlen szó ami eszembe jut most.Nos elsősorban magamnak hisz én kellettem ahoz hogy elérjem a céljaimat.Aztán a férjemnek,Nate-nek aki az utóbbi egy évben mást sem csinált csak támogatott.Hogy ne adjam fel!Bármilyen nehéz is küzdjek!Mert voltam ám olyan lelkiállapotban hogy egyszerűen beszélni nem tudtam.Akkor ő nem szólt semmit csak fogta a kezem.Amikor már annyi időn keresztül fogta hogy a sebeim begyógyultak már beszéltem is.És így sorjában mint egy éppen bontakozó virág.Ha a felét nem neki köszönhetem akkor az egészet sem!Végül de nem utolsó sorban ott a családom,a két gyermekem akik minden nap megmutaják nekem:érdemes élni!Érdemes harcolni!Hogy bármilyen nehéz akkor is legyünk önmagunk!Ne féljünk attól mi lesz holnap!Mert most most van!És a mostnak érdemes élni!Az írás sok mindent tanított nekem.Megtanított küzdeni,nagyokat álmodni,megvalósítani és végül ennek a gyümölcsét kiélvezni.Minden egyes falatot lassan megízlelni!Élni!Azt gondolom ez lehet az én titkom.Ezért állhatok ma itt!Köszönöm!-majd könnyezve felemelte a trófeát és mindenki újra tapsolni kezdett.A tekintetünk újra összekapcsolódott.Könnyezve mosolyogtam rá.Angela.Életem szerelme.Lehet valakibe mégjobban szerelmesnek lenni?Jelen pillanatba ezt érzem.
-Nem semmi-tapsolt mellettem Scott.
-Köszönjük a figyelmet!Most pedig minden kedves jelenlévőt arra kérnék hogy engedje el magát,táncoljon,egyen,igyon és addig maradjon ameddig akar!Hisz ezen az estén rendkívüli embereket ünnepelünk!-ekkor az összes fény a táncparkettre szökött így megvilágítva a melette lévő,svédasztalos pultokat és a bárt.Lassan mindeki felállt és a parkett felé vette az irányt.
-Szabad egy táncra?-nyújtottam a kezem Angela-nak.
-Még szép Nate!-majd megragadta a karomat és a terem közepére vonszolt.Egy lassú szám szólt.Megpörgettem magam körül és gyorsan magamhoz húztam majd elkezdtem lassan vezetni a csípőnket a lágy ütemre.Végigsimítottam az oldalán,fel egészen a kivágott ruha hátán.Láttam ahogy bizsereg a teste.Lehunyta a szemét és hogy az ő szavaival éljek:A mostnak élt...

Kedves olvasóim!
Szeretném bejelenteni hogy vasárnap jön a legutolsó rész a Nyomozóba szeretve könyvemből!😭Annyit elárulok az egyik legizgalmasabb résszel zárok!DE!Hétfőn indul Pene története az az a Hunyd le a szemed!Érdemes lesz abba is beleolvasni!Addig is szép napot mindekinek!

Tehát március 16.: