Nyomozóba szeretve-BEFEJEZETT-

28.fejezet

   
ᴀᴢ ᴇsᴋüᴠő

Meghívó

Szeretettel meghívjuk önöket esküvői szertartásunkra amit április 4-én,13:00 órától,a Fátyol vízesésnél tartunk!

Angela&Nate

"Amit szívednek rejtesz,Szemednek tárd ki azt,Amit szemeddel sejtesz,Szíveddel várd ki azt.A szerelem-mint mondják-belehal aki él,de úgy kell a boldogság mint egy falat kenyér"

József Attila

Angela szemszöge

-Angelám,kicsi kincsem ébresztő!-simogatja a fejem anyukám.Évek óta nem ébresztett ő.Ez a nap már most különleges nekem.
-Gyere seperc alatt megleszünk!-segít fel az ágyból.Lecammogtam a lépcsőn.Már mindenki utcai ruhába sürgött,forgott,telefonált,szervezkedett.Tényleg mindenki azt akarta hogy ez a nap tökéletes legyen és egyedül én a menyasszony nem tudom hol lesz a saját esküvőm.Nate sem árulta el és még a meghívót sem láthattam.Benyomtam a kávéfőzőt ami mérgesen,prüszkölve elindult.Leültem az egyik fotelbe.
-Angela 8-ra jön a sminkes és 10:30-ra a fodrász!Addig csak pihenj és vegyél egy fürdőt,a hűtő tele van kajával-mutatott a készülék felé és tovább beszélt a headset-jébe.Ennyit erről,mindekit elvesztettem.Gyorsan behörpöltem a kávém,össze dobtam magamnak egy kis palacsintát,jól megkentem mogyorókrémmel és betermeletem.Vettem egy hosszú fürdőt az emeleten és csak arra tudtam gondolni hogy Nate vajon mit csinálhat.Izgul?Úgy hiányzik.Nyálasnak hangzik de tényleg így van!Kiléptem a zuhany alól.A hajamat már előtte felkötöttem mert a frizurám miatt nem moshattam ki mert akkor a fodrász nem tud vele mit kezdeni.Fogat mostam és bele néztem a tükörbe.Hosszú nap lesz.
Ahogy kiléptem a fürdőből(egy szál köntösben)mint a sáskák megszálltak az emberek és a sminkes is megjött.Mindenről kérdezgettek hogy a ruha itt van-e és stb.
-NA JÓ SZÉPEN MINDENKI LESZÁLL A LÁNYOMRÓL ÉS ENGEM KÉRDEZ!MIT BESZÉLTÜNK TI SZERENCSÉTLENEK!?-jön be ordítva anya a szobába és kiterelte az embereket így csak én maradtam és a sminkes.Kipakolta a hadseregre való készletét és felém fordult.
- Szia én Dia vagyok és nagyon örülök hogy én csinálhatom a sminked!Nos minden menyasszonynak ezt mondom.De maga tényleg gyönyörű!És gratulálok!-mutat a pocakomra-Jó nagy!-mosolyodik el és lemosta valamivel az arcom.
-Ikrek lesznek-simítom meg a hasam.
-Juj az nagyon izgalmas akkor sok kitartást-kuncog a fiatal lány.
-Dia megkérhetlek rá hogy a smink ne legyen tulzó?-fordulok hátra kissé félve.
-Ne aggódj a családod mindenről tájékoztatott!A személyiségedről,mit szeretsz és mit nem illetve a helyszínt is tudom!Ne félj csodás lesz!-és kezelésbe vette az arcom.Bő háromnegyed óra múlva kész is lett.
-Kíváncsi vagy?-hajol a fülemhez.
-Nagyooon-sikítok egy aprót és lassan kinyitottam a szemem.
-Tökéletes!-mondom meghatva.Nem volt sok.Nem is volt kevés és mégis látszódott.Kapott egy enyhe bronzos árnyalatot az egész.A szememen volt a hangsúly.
-Köszönöm!-ölelem át.
-Nincs mit!Viszont nekem mennem kell mert ezen kívűl ma van még 3 menyasszony akihez megyek de nagyon örülök hogy megismerhettelek!Sok boldogságot!-adott két puszit és elrohant.Amíg a fodrász megérkezett úgy gondoltam egyedül kell hogy legyek egy kicsit ezért kimentem Elenáék kertjébe.A természet már rég ébredezett a hosszú tél után és minden zöldbe,színesbe borult.Az a tipikus tavasz illat csábított,hogy maradjak tovább és csak élvezzem a természet hangulatát.Egy szál köntösömbe leültem egy hinta ágyra és lehunytam a szemem.Lágy szellő simogatta az arcom.Csak a pillanatnak akartam élni.Hogy itt ülök egy szál semmiben és élvezem a magányt.

-Akkor kezdhetjük?-fordul felém a fodrász és kipakolta a szükséges folgokat a friszkóm megvalósításához.Ilyedten néztem a tükörbe.
-Persze-húzom mosolyra a szám.
-Ne aggódj gyönyörű lesz!-simította meg a vállam és munkához is látott.A hajamnak is sokáig állnia kell a strapát ezért időt nem sajnálva varázsolt a fodrász (sajnos a nevét nem tudtam meg).Másfél órát ülhettem a székben amikor egyszer csak megszólalt:
-Kééész!Próbálkoztam a kontyal azért volt ennyi idő de szerintem ez jobban áll!-és vissza fordított a tükörhöz.Fürtjeim hullámosak lettek.Minkét oldalt fel volt kissé tűzve a hajam és csomó virág volt benne.Mintha egy tündér nézett volna vissza rám.A legjobb értelemben.Nagyon tetszett.
-Úristen köszönöm ez tényleg én vagyok-ölelem hírtelen át.Még én se számítottam rá.
-Nagyon köszönjük Daniella hogy eljöttél és csodálatos munkát végeztél!-lépett be a szobába anyukám.Tehát Daniella a neve.Ezt is tudom.
-Nincs mit!Sok boldogságot!-búcsúzott el.
-Készen állsz?Felvehetjük a ruhát?-fordult felém könnyes szemekkel anya.
-Készen állok!-öleltem át.Kiakaztotta a gardróbból a hatalmas ruhát,letette az ágyra és kivette a tokjából.Levettem a köntösöm és hátat fordítottam anyának aki elém hozta ruhát jelezve hogy álljak bele.Óvatos léptekkel a ruha közepébe álltam,anya pedig lassan felhúzta rajtam hogy mindenhol passzoljon.Még a fűzővel is elbánt.
-A boltban megmutatták hogy kell.Ragaszkodtam hozzá hogy én adjam fel rád!-fordított maga felé és csillogó szemekkel fürkészte az arcom.
-Te vagy a legszebb menyasszony akit éltembe láttam!-fogta két keze közé az arcom és apró könnyem folytak arcán.
-Anya ne sírj mert én is fogok!-húzom magamhoz.Ő is gyönyörű volt.Sötét lila ruhát viselt a haját kontyba csinálták meg.
-Nate hogy van beszéltetek?
-Apád hívott mert ők ugye együtt vannak.Azt mondta hogy vagy 6 öltönyt és inget próbált fel mert egyiket sem látta tökéletesnek.Elmosolyodtam.Akkor ő is izgul.
-De ők biztosan elindultak már úgy hogy nyomás!-hesegetett ki az ajtón.
Leindultam a lépcsőn.A kanyarban megpillantottam a többiket.Mindenki gyönyörű volt,Lia pedig púder színű ruhájában feszített anyukája mellett.Senkin nem volt fehér.
-TE SZENT ISTEN ANGELAAA!-kiáltottak egyszerre.Amikor leléptem az utolsó lépcsőfokról mindenki a nyakamba ugrott.
-Na induljunk mert el fogunk késni-parancsolgatott anya a hátam mögött.-Bepattantunk Elenáék kocsijába mert abba még el is fértünk és elindultunk a titokzatos helyszín felé.
-Milyen messze van még?-türelmetlengedtem mint egy kisgyerek.Fél órája utaztunk.
-Negyed óra és ott vagyunk.
Próbáltam másra gondolni.Hogy ma nem az esküvőm van,hogy minek izgulni,de nem ment.Erdős,hegyes tájra értem.Lelassítottunk és a főútról letérve egy erdei autó útra kanyarodtunk.Mivel nem volt lebetonozva ezért zögykölődtünk egy sort.És egyből beugrott.Folytogató,meglepett,boldog és rijadt érzés fogott el.Gyerekkoromban minden nyáron eljöttün ide.A Fátyol vízesés.Szerintem nincs gyönyörűbb hely a világon.Nickel állandóan itt túráztunk,szaladtunk és bejártuk az erdőt.Nincs olyan része amit ne ismernék.Nagyon szép emlékek törtek fel amik hol boldogsággal,hol szomorúsággal töltöttek.Megálltunk.Anya kinyitotta nekem az ajtót.
-Angela jól vagy?Túl sok igaz?A sok emlék!Tudtam én nem kellett volna!Ez a te nagy napod-hajtotta le a fejét.
-Anya-fogtam meg a fejét-Tökéletes!-mondtam ki könnyes szemmel és átöleltem.A többiek is segítettek a kiszállásban.Ekkor apa lépett mellém anyával együtt a többiek pedig előre mentek Lia kivételével aki megállt jóval előttünk.Gyönyörű volt.Az erdő hűvőse.Az árnyékot adó hatalmas fák.A pára a vízesés miatt.A messzeségből meghallottam a zenét amire be kell vonulnunk.
-Indulhatunk?-karoltak át kétoldalról a szüleim.Én ragaszkodtam hozzá hogy ketten kísérjenek be.
-Igen-mondtam izgatottsággal teli,remegő hangon.Lassú léptekkel meginultunk előttünk Lia lépkedett.Lassan elértük az előttünk lévő kanyart.Ebből jól tudtam hogy a vízesés jön.Megpillantottam a tetejét.A víz gyönyörűen csillámlott abban a csekéj napfényben amit a fák beengedtek.Láttam hogy a szüleim rám pillantanak de én csak előre pillantottam.Ekkor láttam hogy érkezésünkre mindenki felállt és felénk pillantott.És ott volt Ő!
Nate Walker.Gyermekeim apja.Leendő férjem.Legjobb barátom.Társam életem végéig.Felénk fordult és találkozott a tekintetünk pedig jó pár méterre voltunk egymástól.A lassú zene ütemére lépkedtünk.Az engem figyelő szempárakból próbáltam elkapni egy egy tekintetet.Lassítottan láttam az egészet.Ott állt.A legszebb férfi.Öltönye feszesen tapadt széles vállára.Elképesztő kiállása van.A legjóképűbb ember a világon.Már csak pár lépés választott el minket.Tudtam ha most oda érek többet nem engedem el.