Nyomozóba szeretve-BEFEJEZETT-

31.fejezet

Dübörgő szívvel ültem a kocsiban.Útban voltunk az orvos felé mi négyen.Mélyen legbelül tudtam a választ.Egy anyuka ezt megérzi.De mégis mivan ha nem?Nate lassan leparkolt a kórház bejáratánál.Mindenki kiszállt Lindának meg nekem igaz kellett egy kis segítség.
-Dr.Pessotto-t kerssük-fordult mosolygova egy nővér felé Nate.
-Erre tessék!-és a nővér a folyosó végén lévő ajtóhoz vezetett minket.
-Már várja magukat!
Kissé félve lenyomtam le a kilincset.Egy idősebb tetőtől talpig olasz férfi ült a székben éppen iratokat rendezett az asztala mögött.
-Mrs.és Mr Walker!Örülök hogy a nászútjukon elfáradtak!Gondolom kívancsiak a pocaklakók nemére-kacsintott ránk nevetve és bevezetett minket a vizsgáló terembe.
Óvatosan felhúztam a pólóm hogy a doktor úr hozzáférhessen.Nate mellém ült és szorosan fogta a kezem.A szokásos lépésekben haladt a dolog:a zselét egyenletesen elkente a hasamon majd fogta a gépet és lassú mozdulatokkal felfedezte vele a hasam.
-Amindenit nagyon erős szívhangjuk van!Egészséges kisbabák,ezzel nincsen gond.Nooos és a nemük.Azt hiszem szükségük lesz rózsaszín festékre.-mosolygott a doki.Egymásra néztünk Natel.Láttam a szemében hogy ő sem erre számított de boldog volt.Nagyon boldog!
-MEG PERSZE KÉKRE!Angela maga egy életerős lánynak és fiúnak ad majd életet!Szívből gratulálok!Nem csak rózsaszín festék kell majd!Azt hiszik nem láttam a fejüket?-nevetett Dr.Pessotto.Egy fiú és egy lány!Ez csodálatos!
-Én úgy örülök!Egy pici hercegnő és egy életerős királyfi apja leszek!-ütögette a mellkasát Nate.
Szökdécsleve hagytuk el a rendelőt.A nagy örömre beültünk egyet ebédelni Lindáékkal.Sok mindenről beszéltünk.Mint kiderült egy utcára laknak tőlünk,ezért megbeszéltük hogy sokszor találkozunk majd.

22:00

A liftben állunk és Nate meglepetéssel készül nekem.Segített beszálni a kocsiba és megsúgta a soffőrnek a címet és rögvest elindultunk.
-Mégis hova megyünk?
-Annyit elárulok hogy gyönyörű helyre-fogta meg a kezem.Nem kellett sokat mennünk.Végig a tengerpart mellett haladtunk egyszer csak pedig elértünk egy sziklásabb részt.A soffőr helyeslést várva Nate pedig bólintott egyet.Kiszáltunk és a magas sziklás hegyoldal felé mentünk.
-Ugy nem kell 5 hónapos terhesen sziklát másznom-nézek tátott szájjal a magas sziklára.
-Neem dehogy gyere-majd egy hatalmas hasadáshoz vezetett amiben egy liftet helyeztek el.A sötétben szépen világított.Üvegből volt.Beléptünk és Nate megnyomta a legfelső gombot és felszáguldottunk a tetejére.A kilátás eszméletlen volt.A város fénye megvilágította a tengert ezért mintha ezernyi csillám lepte volna a el a vizet.Csodás látvány volt.A szél erősen fújt de nem bántam.Előre sétáltunk és egy padon leültünk.Előttünk volt a part.
-Nate,köszönöm!-hajtottam a vállára a fejem.
-Szerettem volna veled egy nyugodt helyen lenni,ahol csak kettesbe vagyunk és beszélgethetünk.Hisz fontos volt ez a mai nap!Egy fiúnk és egy lányunk születik majd!Én vagyok a legboldogabb a világon!Nemsokára 4-en leszünk!-simogatta meg a pocakom.
-Apa vigyázni fog rátok bármi is történjék-suttogta.
-El se hiszem!Szeretnék nagyon jó szülő lenni!
-Az leszel ne aggódj!-puszilta meg a szám.Elképesztő ahogyan ez a sok hónap eltelt.És ha haza megyünk onnan nemsokára már megszületnek ezek a csodás emberkék.Nem bírom kivárni!