Sárkány Birodalom: Ryuu

12. Hagyomány

- Üdv itthon - mondta Flynn.

- Szia Yoru-köszöntem neki amint megláttam, hogy kilépett a sátorból.

- Milyen volt az utad? - Flynn máris faggatni kezdte.

- Elég hosszú. Nem gondoltam, hogy ennyire elhúzódik. - lassan elindultunk a jurtánk felé. Én szorosan felzárkózva követtem őket. - Most lehetetlen bejutni a fehérek palotájába. Minden mágikus akadályt megerősítettek. Bár a mágusaink már dolgoznak rajta, hogyan lehet megtörni őket, ez sajnos időbe fog telni.

- Legalább van időnk felkészülni a harcra. Ugye Ryuu? - bökött oldalba a társam. Félénken Yorura néztem. Nem úgy nézett ki, mint aki bárhova is elengedne minket. Még nem tudtam hogyan fogom meggyőzni, hogy engedjen engem is ki néha, és csinálni valami fontosat, nem csak a fegyverek javítását és készítését.

- Nem mentek sehova. - közölte összeszorított fogakkal. Ideges lenne? Biztos még a Fargassal folytatott vitájuk miatt. -Most lefekszem aludni. - azzal bement a jurtába.

- Nem akar soha elengedni. Eddig egyszer vitt csak magával egy küldetésre. - morgolódott Flynn.

- Aggódik érted. A tanítványa vagy.

- Tudom. Na mindegy. Lehet veled együtt már meg tudnánk csinálni. - lelkesedett.- elég erős vagy. Talán kiküld valahova, és akkor elmehetek veled.

- Nem hinném, hogy velem máshogy viselkedne. - ráztam meg a fejem. Biztos voltam, hogy engem még jobban félt. Flynn idősebb is volt, sokkal tapasztaltabb mint én. Yoru szemében én csak egy gyerek voltam.

- Esetleg majd beszélj vele reggel. Lehet akkor jobb kedve lesz. - tette a vállamra a kezét.- Jó éjt.

- Jó éjt! - biccentettem.

Már nem zavartam Yorut, valószínűleg csak idegesíteném. Lefürödtem, most kivételesen a dézsában, ami erre a célra szolgált, majd bevonultam a szobámba és elővettem a könyvet amit Flynn talált nekem a könyvtárban. Mert, hogy volt egy könyvtárunk is! Rengeteg a Birodalomban tiltott szöveg volt benne, és a határon túli országokról is sokat meg lehetett tudni belőlük. Flynn tudta, hogy nagyon érdekel a téma, így elhozott nekem egyet. Nagyon hálás voltam érte. Beletemetkeztem az olvasásba, ezért végül csak éjfél után borultam rá az asztalomra, és aludtam el.

Finom illatokra keltem reggel. Furcsa, hogy nem voltam egyedül a jurtában, de jó érzéssel töltött el. Kitotyogtam a tűzhöz, ahol Yoru és Kit várt rám.

- Jó reggelt Ryuu. - a lidérc vidáman üdvözölt. - Tegnap nem is jöttél el hozzám. Már kezdtelek hiányolni.

- Te hiányolni? Hiszen annyi vendéged van. Úgy hallom nagyon szeretik, ahogy Yoruról mesélsz nekik.

- Kit?! Miket mesélsz te rólam? - fordult a sárkány felé.

- Semmit semmit. - rázta a fejét ijedten a fiú. - Csak, hogy milyen hatalmas és félelmetes vagy -vigyorgott.

- Már minden apróságról tudnak. - nevettem.

- Elrontjátok a tekintélyemet. - csóválta a fejét.

- Nem hiszem. Mindenki nagyon tisztelettel beszél rólad. - jegyezte meg Kit.

- Nem kell aggódnod. - bólintottam. Leültem a tűzhöz Kit mellé.

- Hogy hogy itt vagy? - fordultam felé.

- Yoru hívott. Amikor visszatér mindig együtt eszünk nem? Reggel ő keltett. - a feketére néztem. Kicsit talán hevesebben vert a szívem. Néha olyanokat tud csinálni, hogy teljesen letaglóz. Ez a gesztusa is kedves volt.