Sárkány Birodalom: Ryuu

7. A legendák megelevenednek

5 évvel később:

Karmaimban egy megtermett szarvassal repültem a fák felett. Elhaladtam Rierfornnál, a falumnál is, kíváncsian néztem lefelé, hátha meglátok valaki ismerőst, de annyira elrejtetten élnek még most is, hogy nem sikerült. Persze a múlt hónapban látogattam meg Rokut. Kibékültem vele, és azt hiszem ő is elfogadta, hogy inkább a magamfajtával élek, mint a vörösök között. Nem akartam magamat áltatni tovább. Elfogadtam, hogy ott van bennem a sötétség is, nem csak a nyers erő, amit a vörösök hordoznak magukkal. Pár perc alatt otthon voltam, puhán szálltam le a kis házunktól pár száz méterre, ahol volt erre elég helyem. Nos azt hiszem eléggé megnőttem az elmúlt években. Kezdtem megérteni mért lesz a sárkányoknál valaki 30 évesen nagykorú. A sárkány alakom konkrétan a kétszeresére nőtt. Már nem fértem el a háznál, ha nem akartam semmiben se kárt tenni leszálláskor.

Vállamra kaptam a szarvast, majd elindultam az ingoványon. Tudtam hova léphetek, már megtanultam a biztonságos utat. Messziről észrevettem a kis faházat. Előtte kialakítottunk egy kis medencét is, ami a mocsár kénes vizével telt meg. Kitnek nagyon tetszett, ebben a vízben hajlandó volt heti egyszer fürdeni, ami hatalmas váltás volt az egy hónap után. Legalább nem lesz annyira büdös. Mosolyogtam magamban. Persze mind a hárman igénybe vettük, hiszen Yoru azért csinálta. Jó hatása volt a bőrünkre és a vérkeringésre is a víz pedig kellemesen meleg volt, bár nekem lehetett volna kicsit forróbb is.

- Megjöttem! Yoru még nem ért vissza?-léptem be az ajtón. Kit a kanapén üldögélt, és nádszálakból fonogatott különböző figurákat. Ahogy megfigyeltem, ez a fő tevékenysége. Elég kényelmes élete van. Valami kis apróságot mindig kitalál magának és azzal tölti az idejét.

- Még nem. Szerintem csak holnap fog.-vonta meg a vállát.

- Segítesz feldolgozni a húst? - kérdeztem kedvesen, de megrázta a fejét.

- Nincs most kedvem.

- Jó. - nem erőltettem a dolgot. Néha olyan magának való tudott lenni. Megfogtam a tőrömet, majd kimentem és nekiálltam megnyúzni majd feldarabolni az állatot. Kezembe akadt egy darabka hús a combjából. Elgondolkodva néztem. Mindig csak sárkány alakban eszek nyers húst. Viszont már a múltkor is titokban ember alakban kóstoltam meg. Bekaptam, majd lassan szétrágtam a rágós anyagot. Egészen más íze volt így. Volt benne valami ami vonzott. Azt hiszem nem vagyok normális. Ez biztos Yoru hatása. Őt láttam néha nyers húst enni ember alakban. Na mindegy. Remélem hamar hazajön. Vártam már, hogy megmutassam neki  mi mindent tanultam. Két napja ment el, és rendesen ellátott feladattal, ki kellett olvasnom egy könyvet is, amit fogalmam sincs honnan szedett elő, de a varázslásról volt benne szó. Egyre több könyvet hozott néha kintről is, hogy tanulhassak. Nem elégedett meg a varázslással és az edzéssel, elkezdett történelmet és számítást is tanítani. Egyenlőre nem láttam ennek értelmét, de lenyűgözött, hogy ő mennyit tud, így én is meg akartam tanulni mindent amit ő is tud. Persze hatszáz évet nehéz behozni. Abban is biztos voltam, hogy azért tud ennyi mindent, mert ott volt amikor megtörtént. Például a nagy csata a feketék és fehérek között 300 évvel ezelőtt. Olyan részletekbe menően taglalta miközben a semmibe révedt a tekintete, hogy biztos voltam benne ő is ott harcolt az első sorokban.

Aznap este nagyot ettünk a zsákmányból amit hoztam. Kettőnknek persze túl sok volt, így elkezdtem füstölni a húsokat, hogy ezzel tartósítsam. Ezt is Yoru tanította meg, és a varázserőnkkel még könnyebben ment, a folyamat. Így nagyon sokáig elálltak. A legutóbbi ilyen nagy vadat három hónapja ejtettem el, és csak nemrég fogyott el. Ahogy így belegondoltam el is mosolyodtam. Akkoriban töltöttem be a harmincat. Meg kellett ünnepelnünk. Én nem tartottam nagy dolognak, de Yoru és Kit mindenképpen akarta, így nem ellenkeztem. A születésnapok fontosak. Benyúltam az ingembe, és a kezembe vettem a medálom,  amit Yorutól kaptam. Pont olyan színű kő volt benne, mint amilyenek a pikkelyeim. Vörös feketével. Nem tudom létezik-e ilyen kő a természetben, de az is lehet, hogy Yoru varázsolta ilyenné. Mindenesetre nagyon tetszett. Ez volt az első ajándékom tőle, így azóta is nagy becsben tartottam.