Sárkány Birodalom: Ryuu

30. A Rengeteg

A barna sárkányok fő élőhelye a Birodalomban, a Rengeteg volt. A legnépesebb fajként jogosan foglalták el maguknak a hatalmas erdőt, amihez hetek kellettek, hogy valaki gyalog átkeljen rajta. Az ő otthonuk volt, nem nézték jó szemmel, ha más faj lépett be a területükre, főleg ha nem Birodalmiak voltak. Szerették a királyt, és a fehéreket. Szorgosak voltak, a föld elem szülöttei, akik a fák közt érezték magukat igazán otthon. Az erdőn belül három nagy város volt, több kicsi faluval. Sokan a tömegtől elzárkózva, egyenként éltek kis kunyhókban vagy lombházakban a családjukkal. Szétszórtságuk miatt könnyű volt őket elűzni otthonaikból. Sok házat üresen találtunk az utunk során. Alapjáraton békések voltak, de ha a Birodalomról volt szó, nagyon be tudtak gurulni. Ezt tapasztaltam anno Konroban is. Az emlékek hatására elmosolyodtam. Az a harc amit ott csináltunk, pite volt azokhoz képest amiket immár a hátam mögött tudhattam, mégis igazán emlékezetes maradt számomra, hiszen az első alkalmam volt. Bár még mindig nem voltam túl büszke a végkimenetelt illetően. 

Kezemben Gyermekkel álltam egy tisztás szélén nézve a feketés lilás lángokat, amik lassan felfalták az előttünk lévő pár házból álló települést. Nem küldtünk semmi figyelmeztető jelzést, egyszerűen csak a távolból kilőttünk társaimmal több fekete tűz lövedéket, és felgyújtottuk őket. Ilyen kis faluhoz bőven elég volt ez. Gyerekek, nők, férfiak, idősek futottak kétségbeesve. Valakik rossz irányt választottak, ők pont felém indultak el. Pár száz méterre tőlem megtorpantak, mert észrevették a kezemben halványan derengő kardot.

- A Mészárló Gyermek. - suttogta a férfi. Tekintetünk találkozott egy pillanatra. Iszonyat ült ki az arcára, majd fejvesztve elrohant a másik irányba. Ők nem voltak harcosok. Bár hűek voltak a fehérekhez, ami eléggé kellemetlen tényező volt számunkra, de egyenlőre nem akartam megölni minden egyes barnát. Barbárság lenne. Majd ha Foromas-ba érünk. Ott elkerülhetetlenül ki kell irtanunk a várost.

A három nagy városból a három fekete sereg útját csak kettő keresztezte. Foromas a miénket, Dionas pedig Grimor csapatáét. A terv szerint a kettőt a földdel egyenlővé kell tennünk, a lakosságával együtt.

Egy üzenet repült felém. Elkaptam gyorsan, majd szétnyitva alaposan elolvastam a sorokat.

- Kitől jött? Fargas? - érdeklődött barátom miközben mellettem nézte az égő házakat.

- Igen. Csatlakoznak hozzánk. Holnapra ideérnek. Azt írja amiatt a nyavalyás arany hadvezér miatt már csak a negyede van meg a seregének. A Rengeteg után amúgy is egyesülnünk kellene, így nem lesz baj, ha kicsit hamarabb jönnek. Segítenek bevenni Foromast. 

- Ez jó hír. Át is adhatod Fargasnak a vezetést. Így lekerül rólad a teher. -  Flynn a vállamra tette a kezét. Vettem egy nagy levegőt, majd kifújtam.

- Igen. - lehunyva a szemem, valahol mélyen belül kis megnyugvást észleltem. - Úgysem kedvel engem. Inkább ráhagyom a dolgokat mostantól. Mindenkinek jobb lesz.

- Persze a nagy csata még előttünk van, de így már nem lesz rajtad akkora felelősség. Meg rajtam se. 

- Rajtad mégis milyen felelősség van, he? - kérdeztem mosolyogva.

- Hiszen én vagyok a legfőbb tanácsadód. Na meg a helyettesed. És veled együtt az élvonalban harcoltam mindig, csakis azért, hogy vigyázhassak rád. - tette keresztbe  a kezét megsértődve.

- Csak vicceltem. - nevettem rajta. - Köszönöm, hogy nem hagytál még el. - néztem a szemébe komolyan. 

- Ne mondj ilyeneket, még elpirulok. - kissé megilletődött a szavaimra. Mosolyogva borzoltam össze a haját, majd visszamentem a többiekhez.