Sárkány Birodalom: Ryuu

13. Küldetés

Erőltetett menetben repültünk a hegyek felett. Fél nap múlva értünk ki a rengetegből, itt már nem repkedhettünk szabadon, csak éjszaka haladtunk óvatosan, nehogy észre vegyenek minket. Az egyik útitársam Fargas volt. Az ő parancsait kellett követnem, amíg a küldetést teljesítem. Nem gondoltam, hogy a feladatunk olyan fontos lenne, hogy a fekete fő hadvezér vezesse, de volt egy sanda gyanúm, hogy Yoru miattam küldte el Fargast is, hiszen a legjobb barátja volt. Úgy gondolta, mellette biztonságban leszek. Nekem igazán mindegy volt, csak kicsit sajnáltam, hogy ilyen piti feladatokra kényszerítette őt. 

Nappal letáboroztunk egy folyóparton, a kék sárkány aki velünk jött, a fekete segítségével védőfalat emelt körénk, hogy ne vehessenek minket észre messziről. Fogtunk halat, majd megsütve elfogyasztottuk közösen. Összesen négyen voltunk, Fargas, Mirtgal, és Yin rajtam kívül. Mirtgal egy kék sárkány volt, aki negyed vérben barna is. Ő volt az egyik varázsló a táborban. Yin pedig fekete és zöld volt, jó harcos, és katona. Mindketten elég megbízhatónak tűntek. 

- Végre egy kis pihenés. - Yin leült a víz mellé, és belelógatta a lábát.

- Azért legyetek résen. - szólt rá Fargas, de látszólag ő se nagyon izgatta magát. Egyedül én voltam besózva közülünk, mivel ez volt az első küldetésem. 

- A Birodalom szélén vagyunk. Erre alig járnak. - dőlt hátra Yin a fűbe.

- Nincsenek a közelben sárkányok. - mondta Mirtgal miután körbekémlelt, ezzel megnyugtatva mindenkit. Talán legfőképp engem. Bár nem bántam volna, ha történik egy kis akció, azért élve akartam visszamenni Yoruhoz.

Maga a feladat nem volt túl nehéz. A készleteket kellett feltölteni. Volt egy falu a határhoz közel, ahol mostanában vásároltak. Kellett só, cukor, liszt, gabona és egyéb dolgok, így valószínűleg visszafele málhás csacsiként fogunk majd repülni. Ezt az egyet nem vártam, habár a többieknek biztos meg se kottyan majd. Nekem már Kitet is nehezemre esett elcipelni a táborig. Azóta persze sokat repdestem Flynnel, de sejtettem, hogy ő nincs egy súlycsoportban a liszteszsákokkal. Olyan vékonyka volt, hogy ránéztem és helyette is éhes lettem.

Szürkületig pihentünk, majd felkerekedtünk. Két óra múlva megérkeztünk a faluhoz. Mindenki visszaalakult, és köpenyét az arcunkba húzva mentünk be Fargassal és Yinnel. Mirtgal kint maradt, és onnan figyelt, ha valami baj lenne. Meg jelenleg ő az egyedüli mágus, és ő volt a legfontosabb a seregünknek, így neki kellett mentenie először az életét.

Még javában zajlott az élet, a főutcán világítottak a lámpások, a kocsmákból hangos beszélgetés vagy zene szűrődött ki. Egy élelmiszer boltba tértünk be.

- Estét. - Fargas köszöntötte az eladót. Felpillantottam, és eltátottam a szám. Egy gyönyörű hölgy volt az, de nem akármilyen. Az egyik szeme rikító kék, a másik pedig élénk zöld. Hosszú hullámos haja is követte ezt a mintát, és pont középen volt elválasztva a felemás színű frizurája. Nem mindennapi látvány volt. 

- Estét uraim.-mosolygott ránk.- Mit szeretnének? Bár attól tartok nem sok mindennel tudok szolgálni. A mai árut nem ajánlanám, nem jó minőségű.-a végére elkomorult a tekintete. Fargas karja megfeszült. Pár pillanatra síri csend telepedett ránk. Mintha ezzel a pár szóval átírta volna a történelmet.

- Indulás. - adta ki Fargas a parancsot. Egy perc alatt sikerült felfognom, hogy ez nem vicc, valami baj van. Amint hátat fordítottunk, egy hangos dörrenés hallatszott. Fadarabok repkedtek szanaszét mert valaki berúgta az ajtót, majd egyenruhások özönlötték el a helyet. Igyekeztem felzárkózni a többiek mellé, hogy valamennyire védelmi alakzatban legyünk. Hiába próbált meg figyelmeztetni minket a csapos hölgy, aki nyilvánvalóan a szövetségesünk volt. Elkéstünk. Innen már nem volt menekvés.