Sárkány Birodalom: Ryuu

18. Részeges Este

Napsütéses reggelre ébredtünk. Nyújtózkodva fordultam át a másik oldalamra, ahol egy hamvas szürke fejjel találtam szembe magamat. Flynn még az igazak álmát aludta, nyitott szájjal, egy nyálcsík pedig épp a párnájára folyt le. Valahol aranyos volt, de inkább viccesnek találtam. Vigyorogva hajoltam oda, majd belefújtam a fülébe. Azt hittem ez majd felébreszti, de tévedtem. Meg se rezzent rá. Mi a fene van ezzel a fiúval? Gonosz gondolatom támadt. Jóval hosszabb sárkány nyelvemet hívtam elő, majd bedugtam a fülébe.

- Váááá - ijedten lökött le magáról, majd kétségbeesetten tapogatta a fülét, hogy egyben van még.

- Jó reggelt. - nevettem rajta. Úgy látszott nem igazán értékeli a viccemet, mert mérhetetlenül megbántott képet vágott amikor rám nézett.

- Menj a fenébe. - morogta.

- Kész a reggeli! - hallatszott fel egy női hang. Ez Zyra lesz. Azonnal felöltöztem, és mentem is le. Nemsokkal később barátom is követett, majd leültünk Yian társaságába, aki már javában falta az ételt.

- Nekem mennem kell dolgozni. Jó lenne, ha ti is találnátok magatoknak valami munkát amíg itt vagytok. Ne csak nekünk kelljen eltartani titeket. - mondta Zyra, majd elköszönt és el is ment.

- Van még hely a kovácsműhelyben? - kérdeztem Yiantól, aki épp egy hatalmas combot falatozott.

- Hmm... Elég sokan vannak mostanában. Csak a tapasztaltabb és ügyesebb diákokat veszik fel. - a férfi kétkedve nézett rám. Felvontam a szemöldököm. A tegnapi után még ebben is lebecsülne? Mindkettejüket sikerült meglepnem a harci képességeimmel. Bevallom még magamat is. Olyan könnyedén bántunk el a birodalmi sárkányokkal, hogy kissé furcsa érzésem lett tőle. Eddig ritkán tapasztalt önbizalom töltött el, így még határozottabban tudtam kiállni magunk mellett. Végül megengedték, hogy maradjunk, talán használhatóak leszünk valamire. Persze a lelkünkre kötötték, hogy nem keveredhetünk bajba. Inkább szóljunk nekik ha történik valami.

- Nem lesz probléma. - vontam meg a vállam lazán. Nem tudom mért, de menőnek akartam tűnni előtte. Ki ne akarna egy ekkora vörös sárkány szemében menőnek tűnni? Félig a fajtársam volt.
Persze egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy van esélyem bekerülni a műhelybe. Elvégre fogalmam nem volt arról milyen szinten folyik itt a munka.

Flynnel azonnal indultunk reggeli után. Én a műhely felé, ő pedig valami fogadóba. Azt mondta ott sok mindent lehet hallani. Jól tudott kommunikálni másokkal, így hagytam had menjen a maga útján.

Amint beléptem a régi épületbe, elfogott az izgalom. Kalapácsok csendültek, gőzfelhő szállt. Annyira szerettem ezeket a hangokat. Mosolyogva mentem oda a mesterhez, majd egy rövid beszélgetés után engedte, hogy kisegítsek. Egyenlőre nem engedett üllőhöz, inkább a többieknek kellett asszisztálnom. Nem bízott még bennem eléggé. Nem hibáztatom érte. Ha odaállítanék elé Gyermekkel, valószínűleg kinevetne és nem hinné el, hogy az én munkám. Inkább lopással vádolna.

Hamar eltelt a nap. Aztán egy hét. Elküldtem Yorunak az üzenetet, amiben leírtam, hogy tovább maradok a tervezettnél, és nincs semmi baj, mindenki jól van. Gyanúsan pozitívra sikerült, de biztos voltam benne, hogy megérti miért nem írhatok többet. Reméltem nem küld senkit a nyakamra. Nem volt szükségem babusgatásra. Égtem a bizonyítási vágytól, bár talán inkább magamnak akartam megfelelni mint neki. Ilyen messzeségben egyre kevesebbet gondoltam rá. Nem véletlenül. Direkt csináltam ezt. Sokkal könnyebb volt. Senkinek se hiányzott egy szerelmi bánatos kovács. Főleg abban a helyzetben amiben voltunk. Inkább eltereltem a figyelmem, és a feladatra összpontosítottam. Már amikor sikerült. Nyilván ha ennyire fontos számomra valaki, akkor nehéz kiverni a fejemből.