Sárkány Birodalom: Ryuu

17. Konro

Ahogy süvítettem a szélben, Flynn belekurjantott a levegőbe. Magamban mosolyogtam. A jókedve rám is átragadt, így még fokoztam a hangulatot egy két csavarral, merész manőverrel. Nem tudom hogyan nézhettünk ki lentről, de biztos sokan látták, hogy nem vagyunk normálisak. Nevetve keringtünk a levegőben, majd végül az úti célunk felé vettük az irányt.
" Azért vigyázzatok magatokra." hallottam meg Yorut. Lentről nézett aggódva. Fújtam válaszként egy hatalmas lángcsóvát, mire csak megcsóválta a fejét. Két perc múlva eltűntünk a felhők mögött, és sebesen száguldottunk a Birodalom középpontja felé.
Egy hónapomba telt rávennem Yorut mire megengedte, hogy elvigyem Flynnt egy küldetésre a Birodalomba. Igazából nem kaptunk semmi fontos feladatot, egy kisebb városba kellett mennünk, ahol sok volt a félvér és a támogatónk, és ott kellett kémkednem, jelentéseket gyűjtenem a többiektől. Flynn nem sokat tud segíteni, mivel első ránézésre látszik, hogy szürke. Rajtam annyira nem ütközik ki a fekete vérem, könnyebben el tudom rejteni mint ő. Vigyáznunk kellett, mert nem az összes félvér állt a mi oldalunkon. Csak akiben volt fekete vagy szürke vér, az volt teljesen megbízható, mert őket elűzték a Birodalomból, így biztos, hogy ellene voltak. Egy fél nap alatt megtettem a távot a Határ-hegység felett. Estére letáboroztunk a már lankásabb területen. Nem gyújtottunk tüzet, szerencsére nem volt rá szükség. Hoztunk pár napra elegendő kaját, így egymásnak dőlve elfogyasztottuk. Csendes volt az éjszaka, most nem vettek körbe a hangok, sem egyéb lények. Kicsit furcsa is volt, de úgy gondoltam biztos nem akarnak senkivel találkozni.
- Köszönöm.
- Mit? - pillantottam a barátomra mellettem.
- Hogy rávetted Yorut küldjön kettőnket ki. - a vállamra hajtotta a fejét. Én is hozzábújtam, és úgy néztük a sötét holdfényes erdőt.
- Szívesen tettem. Én is akartam veled kijönni. Gondolom nem sokat voltál a Határ-hegységen kívül.
- Nem.
- Majd valamit kitalálunk a hajadra. Nem jó, hogy szürke.
- Megoldom ne aggódj. Nézd. - vigyorogva elhúzódott tőlem, majd a haja hirtelen megváltoztatta a színét. Bár a sötétben nem láttam jól, de talán barna színű lett?
- Ez tökjó. Azt hiszem. Nekem is el kell tüntetnem az arcomról a pikkelyeket. Vagy legalább a feketét bennük. - határoztam el magam. Persze ezt majd csak reggel. Addig nem sok értelme volt. Kicsit beszélgettünk még, de nagyon hamar bealudtam. Kimerültem a sok repüléstől.
Végig utaztuk a következő két napot, mire elértünk a településhez. Pontosan követtem az útvonalat amit Yoru javasolt. Nem tévedtünk el egyszer sem. Gyalog mentünk be. A fő utcán kint volt pár árus, meg egy két járókelő, de úgy látszott nem túl népes a hely. Kerestünk egy fogadót, ahol megszállhattunk.
- Végre lefürödhetek - kezdtem ledobálni a ruháimat. Bementem a fürdőszobába, majd megengedtem a vizet. - te is akarsz?
- Persze, hogy akarok.
- Igaz... Te szoktál fürdeni. Kitet nagyon nehezen vettem rá mindig. - kuncogtam. Eszembe jutott a lidérc. Amikor elköszöntünk úgy látszott, hogy boldog. Nami odaköltözött hozzá, és segítették egymást. Összeillettek, bár még mindig nem értem egy érett sárkánynak mi vonzó van Kit gyermekies külsejében. Bár ő is volt már legalább 90, de ez se a jellemében se az arcán nem látszott.
- Én nem egy mocsárban nőttem fel.- grimaszolt Flynn.
- Persze tudom. Ne haragudj. - legyintettem a kezemmel.
Nyitva hagytam az ajtót, nem igazán zavart Flynn jelenléte. Beültem a meleg vízbe, lehunytam a szemem és hátradőlve relaxáltam, amikor meghallottam a csobogást mellettem. A szürke sárkány éppen mászott be mellém. Felvontam a szemöldököm.
- Zavar? - kérdezte de megráztam a fejem. Leült velem szembe, majd mosakodni kezdett. Nem izgatott a dolog, tovább relaxáltam, majd amikor már szétázott a bőröm, kimásztam és megtörölköztem.
- Szerinted találunk egyáltalán valamit? - kérdezte a szürke. Lefeküdt a saját ágyába és a plafont kezdte el bámulni.
- Jó lenne. Egy kis izgalom... Bár a múltkori azért túl sok volt. Mondjuk az életünk ne kerüljön veszélybe. Akkor Yoru úgyis azonnal hazavinne minket.
- Téged biztos - kuncogott.
- Nem csak engem. Te is fontos vagy neki. És nem vagy harcos. Én előbb védem meg magam. - nyújtottam ki a nyelvemet rá.