Sárkány Birodalom: Ryuu

26. Gyerekes bosszú

 - A tűz hadat vezeti Ryuu. Mivel ő a legtapasztalatlanabb, ő megy középen, Fargas és Grimor a két szélén. Ha bármi történne csatlakoznotok kell az egyik sereghez, mindegy mennyien vagytok. - Yoru a három sereget egy egy bábuval ábrázolva tolta végig a térképen. - a fekete had Fargasé, míg a föld had Grimoré keletről. A legtöbb mágus nálad van, így neked kell a legjobban vigyáznod a seregre. Úgy számolom nagyjából két hónap kell amíg a fővárosba juttok. Ezalatt minden falut ki kell fosztanotok, megölni vagy elüldözni a lakóikat. A királyi családnak látnia kell, hogy elegen vagyunk ellenük és komolyan kell vennie a seregünket, még akkor is, ha ez csak elterelés. Ha tudjuk be is vesszük a fővárost, de az elsődleges cél Graum kiszabadítása. Ha ő megvan és még bírjuk, akkor folytatjuk az ostromot, de nem akarunk ott pusztulni. Ha elrendelem a visszavonulást akkor mindenki visszavonul. - itt jelentőségteljesen Fargasra nézett.

- Ne rám nézz.

- Akkor kire? Eddig egyedül te voltál az aki megtagadta ezt a parancsot.

- Tudod, hogy ki nem állhatom Irdát. Nem lóghattam meg az orra elől. - morogta fennhéjázón.

- Most nem történhet ilyen. - szögezte le Yoru. Biztos valami régi dologról volt szó.

- Ryuu, gyere velem. - Shuan odaintett magához, majd félreállva a sarokban halkan magyarázni kezdett az ellátásról, a katonákról, az elhelyezkedésekről. Igyekeztem megjegyezni. Közben Yoruék még mindig civódtak valamin, így nem maradtam le semmiről. A megbeszélés még két órán keresztül tartott. Az idő egy része továbbra is Yoru és Fargas nosztalgiázásával telt, amihez nem igazán tudtam hozzászólni. Szinte mindenre volt már egy történetük. Ha minden haditanácson részt veszek, meg se kell tanulnom a történelmet.

- Ez fárasztó volt. - Flynnel az oldalamon az étkező felé vettük az irányt. Hátra se néztem a többiekre, persze barátom már mindenről tudott, egyedül vele voltam hajlandó beszélni a történtek után a dologról. Hiába kiderült, hogy ő is tudott mindenről, mégis ő volt számomra az egyetlen akire nem voltam mérges. Csak egy kicsit.

- Legalább nem egyedül kellett végig szenvednem. Ha valamit elfelejtek a háború alatt majd te emlékeztetsz. - karoltam át a vállát amíg oda nem értünk, majd beültünk és máris hozták a finom ételeket. A vadhús és alkohol illata belengte az egész helységet. Halk zsongó méhkasként cseverésztek a többiek.

- Azért inkább ne számíts rám. Te vagy a hadvezér. A te felelősséged.

- Kösz. Ezzel csak tetézed az amúgy is csodás hangulatom. - morogtam, de közben élvezettel haraptam bele a sültbe. 

- Beszélned kellene Yoruval. - kezdte, de megráztam a fejem.

- Még hagyom szenvedni. Megérdemli.

- Kegyetlen vagy. - csóválta a fejét mosolyogva.

- Szerintem tisztában van vele, hogy meg fogok neki bocsátani. 

- Attól még nagyon szomorúnak tűnik néha. Végig téged figyelt a tanácson. - erre grimaszoltam egyet. A háborúval kellene foglalkoznia nem pedig a magánéletével.

- Nem aludhatok nálad?

- Ugye nem akarsz megint...

- Mit? Mire gondolsz? - vontam fel a szemöldököm.

- Tudod.... - Flynn elpirult halványan. - a múltkor is a csaták és a feszültség  miatt történtek köztünk dolgok. 

- Ez eszembe se jutott. - csaptam az asztalra. - Flynn te egy zseni vagy. Ezzel még jobban felhúzhatom Yorut. - lelkesedtem be. - had aludjak nálad. Nem kell lefeküdjünk, de had mondjam azt neki, hogy megint megtettük. - könyörögve néztem a fiúra aki kissé lesokkolódott.