Sárkány Birodalom: Ryuu

20. Első csata

Nehéz súly nyomott le. Ijedten pattantak ki a szemeim a lentről jövő reggeli hangokra. Tányércsörgés, halk beszéd. Végignéztem magamon. Egy szürke bozont takarta ki a látómezőm nagy részét. Flynn rajtam aludt. Teljesen meztelenek voltunk mindketten. Nem volt már kedvünk felöltözni, miután minden lehető módot megmutattam neki amit ismerek. Azt hiszem rendesen kimerítettük egymást. 

- Hmm? - halkan nyögött egyet álmában. Végigsimítottam a vállán levő pikkelyeken. Lassan felnyitotta pilláit, és értetlenül nézett rám. Mintha nem tudna semmiről, felemelte a fejét és elgondolkodva pislogott. Aztán pár másodperc múlva belenyilallt a felismerés. 

- Reggelt. - ejtette vissza a fejét mellkasomra. 

- Nehéz vagy. - közöltem vele.

- Bocs. Aludnék még. - motyogta. 

- Én is. De valamit tenni is akarok. Mármint valami hasznosat. - lassan letoltam magamról a fiút, majd felültem. - Le kell mosdanunk. - jelentettem ki. 

- Menj. Majd megyek. - Flynn arcát a párnába fúrva aludt vissza percek alatt. Csak mosolyogtam rajta, majd elmentem fürdeni. 

***

A műhelyben dolgoztam. Átvettük az egész épület irányítását, így már csak a lázadók léphettek be és dolgozhattak ott. Azt hiszem az öreg mester már megbízott bennem. Hamar szétterjedt a pletyka, hogy megöltem egy fénylő karddal egy katonát. A múltkori esetet nem igazán látta senki, de ez a fő utcán történt, rengeteg szemtanú láttára. Innentől kezdve nem foglalkoztam az álcámmal. Mindenki tudta ki vagyok. Talán a hosszú vörös hajam is figyelemfelkeltő volt, de a ritka pikkelyek az arcomon azonnal felismerhetővé tettek. Nem sokaknak volt pont az arcán. Az egész város két részre oszlott. A déli részen voltak a Birodalom támogatói. Aki tehette, inkább átköltözött oda. Nem akartak velünk vegyülni, mivel ezzel veszélybe sodorták magukat. 

Az északi, jóval nagyobb terület a miénk lett. Szerencsére a legtöbb kocsma és fogadó itt kapott helyet. Legalább nem kellett unatkoznunk. Bár nem sok időnk maradt. Yian és én vagy még ötven másik férfival edzettünk. Nagyjából száz harcképes sárkány volt, a másik fele vagy gyerek vagy nő volt. Bár sokan közülük is forgattak kardot, de ők inkább Zyra keze alatt készültek. Csak a vészhelyzeti esetekre képezték magukat, és hogy meg tudják magukat védeni. Persze közülük is sokan csatlakoztak az úgynevezett "sereghez".

Öt nap múlva kaptuk meg az aggasztó hírt. Egy pár száz fős csapat tartott Konro felé. A hírhedt arany hadvezér állt az élén. Ez eléggé fenyegetően hangzott, így elmentem én is megnézni a sereget. Ahogy fent repültem feléjük feljött bennem az emléke amikor legutóbb szembe kerültünk az aranysárkánnyal. Ő ölte meg Yint. Még Fargas se tudta őt csak úgy legyőzni. Valószínűleg ő maga lesz a legerősebb és legveszélyesebb ellenfél. A mágia tudásáról semmit se tudtam, de mi híján voltunk a varázstudó sárkányoknak. Flynn volt a legképzettebb jelenleg, így ő vezette azokat akik konyítottak hozzá valamennyit. Én is sokat tanultam tőle még mindig. 

Észrevettem valamit a távolban. Azonnal emberi alakra váltottam, és egy fa tetején landolva lestem ki a levelek közül. Nagyon messze voltak innen, de egy sárkánynak ez nem nagy táv. Tökéletesen láttam mindent amit kellett. Talán 300 fős csapat. Vagy kevesebb. Mi fele annyian vagyunk. Le fogják tarolni az egész települést. Hajnalra odaérnek ilyen tempóban. Úgy látszik az éjszakát itt töltik, már több hadi sátrat is felvertek. Akkor lehet csak akkorra érnek ide miután feljött a nap. Éles villanás hasított a szemembe. Érdeklődve fordítottam az aranyló páncél felé a tekintetemet. Irda, az arany hadvezér. A volt fehér király, Shiroku jobbkeze. Rettegett harcos, és kitűnő logisztikus.