Sárkány Birodalom: Ryuu

29. Lobas

Hatalmas robajjal értem földet, testem alatt összetört egy háztető, majdnem én is, de észbe kapva azonnal emberi alakba alakultam. Csak így tudtam kicsusszanni a támadóm mancsából. Arcom előtt már ott volt a maszk, ami megvédett. A füst olyan sűrű volt, hogy semmit se láttam benne. Tudtam, ha előhúzom a kardomat, könnyű célponttá válok, hiszen Gyermek halvány ragyogása jóval feltűnőbb mint egy hagyományos penge. Erre a célra hoztam magammal egy rövid tőrt. Hátrálva a vörös sárkány elől húztam elő a hüvelyéből, bár reméltem, hogy nem kell sokat használnom majd.

- Halott vagy. - egy hideg, fagyos hang suttogott a fülembe. Minden egyes hajszálam az égnek meredt. Végigbizsergett a testem. Alig mertem levegőt venni, a lábam földbe gyökerezett. Tényleg itt lenne a vége? Elrontottam? Erős kéz ragadta meg a vállamat, majd maga felé fordított.

- Meglepetés! - Flynn vigyorgó képével találtam szembe magam. Hirtelen kezdtem kapkodni a levegőt, mikor rájöttem, hogy drága barátom csak ugratni akart. Hát nagyon is rossz helyzetben csinálta.

- Basszus... Flynn. - majd elájultam az ijedségtől, és a megkönnyebbüléstől. - kedvem lenne felképelni téged. Ha még egyszer ilyet mersz csinálni, nem térsz vissza élve.

- Bocs. - mosolygott rám kicsit megilletődve. Nem igazán érezte a helyzet komolyságát. Nem értem. Hiszen egy csata közepén vagyunk. Hogy tud még ilyenkor is így viccelődni? - Na menjünk öljük meg akik még életben maradtak. - paskolta meg a vállamat, majd előre indult a vörös sárkány felé. Nehezen tudtam kivenni az alakját, mivel már ő is visszaváltozott, így jóval kisebb volt. Azonnal követtem barátomat és halk lopakodó léptekkel közelítettünk felé. Flynn megbökte a karomat. Ránézve némán jelzett nekem, hogy ő megy. Hiába töltötte be a ködöt mindenhonnan a halálhörgés és sikoly, könnyen meghallhatta a lépteinket. Flynn ügyesen lopakodott, így hagytam, hogy előre menjen. Nem mozdultam a helyemről, ebből a távból még egy ugrással ott tudok lenni, ha valami baj lenne. 

Gyengén, de láttam, ahogy Flynn árny alakja ráugrik a katonáéra, majd elnyisszantja a torkát. Megkönnyebbülve sétáltam oda hozzájuk. 

- Nemsokára meg kell szüntessük a mérgező ködöt és füstöt. A helyzeti előny náluk van, mert ők ismerik a várost. Mi meg csak a sötétben tapogatózunk.

- Tudom. Addig induljunk el a központ felé. Én jobban látok, úgyhogy vezetlek. - Flynn megragadta a karomat és maga után húzott. Bíztam benne. A szemén most egy szürke hártya volt. A füstsárkányok egy plusz szemhéjat használtak a föld alatt, ahol nagy volt a meleg, és füst, vagy egyéb mérgező gázok. Mielőtt kiirtották őket, többnyire a föld alatt éltek, hatalmas barlangokban, a föld magjához közel. Néha jöttek csak fel a felszínre. Sajnos az ő kultúrájukat már csak a könyvekből ismerhettem meg, amiket Flynntől kaptam. Ő se volt ennek már részese, de a genetika még őrizte ezt az életmódot.

Puha léptekkel futottunk amennyire csendben csak tudtunk a központi torony felé. Ha valaki ellenség szembejött velünk, azonnal kiiktattuk. Sokan már rájöttek a mérgező füstre, de csak a katonákon láttam, hogy feltették a maszkot. Lehet, hogy a városlakóknak nem adtak? Persze nehéz lehet ennyit készíteni, de akkor is hasznos... Lett volna.. Na de ennek mi csak örülünk. Igaz én személy szerint egyáltalán nem örültem neki. Ha nem lenne ennyire erős az életösztönöm, lehet már rég hagytam volna valakinek, hogy megöljön. Egyre kevésbé értettem egyet ezzel a háborúval, de ezt csak mélyen magamban éreztem. Nem hagytam, hogy a felszínre törjön. Uraltam az érzelmeimet. 

A főtéren állt egy központi épület. A tetején lévő gömb volt a mágikus erőforrásuk, ami fent tartotta a várost a vízen, és működtetett minden rendszert. Csatornarendszert, fűtést, és a víz alatti város léggel telt termeit is. Előtte egy tízfős elit harcosokból álló csapat állt. Biccentettem Flynnek, mire ő eltűnt a füstben, én pedig üvöltve rontottam neki az ellenségnek, hogy ő elvégezhesse a feladatát.