Sárkány Birodalom: Ryuu

9. Hanglények

Olyan régóta voltam már a víz alatt, hogy lassan kezdtem feladni. A tüdőm égett, pedig egész sokáig bírom levegő nélkül, de ez már nekem is sok volt. Amint levágtam magamról egy csápot, három másik tekeredett rám, így teljesen reménytelen volt a harc. Vajon mit csinál Yoru? Nem fog megmenteni? Vagy valami baj történt vele? Nem hiszem. Azt előbb kinézném belőle, hogy rám hagyja, és nekem kell kiszabadulnom innen. Megidéztem egy lila lángot, ami a víz alatt is égett, majd bevontam vele a testemet. A szörny erre előbújt, hatalmas fején, egy kör alakú száj tátogott, ami tele volt hegyes fogakkal, és egyre csak közeledett felém, hogy befaljon. Megijedtem. Felé nyújtva a kezemet egy hatalmas lángcsóvát zúdítottam rá, mire visítva visszabújt az odújába. Addig égettem, amíg már forrt körülöttem a víz, és a szörny csápjai is sült húsként lebegtek körülöttem. Felrúgtam magam a felszínre, lihegve kapkodtam levegőért.
- Na végre! Már azt hittem sose végzel vele. - Yoru gúnyos hangját hallva kicsit megalázottan éreztem magam.
- Hozz a húsából amennyit csak tudsz. Ha már ilyen szépen megfőzted ne pazaroljuk el. - mondta, majd leült a cuccainkhoz. Percekig csak néztem utána. Hihetetlen. Az életemért küzdöttem, és ő meg így viselkedik. Durcásan vettem egy nagy levegőt, majd újra lemerültem, hogy felhozzam a szörny tetemét a felszínre. Azt mondta amennyit csak tudok hozzak fel. Megragadtam a csápját, és addig húztam, amíg kiértem az egész hatalmas hústömeggel a partra. Fáradtan lerogytam mellé, és lihegve néztem a zsákmányomra.
- Hozz ide belőle éhes vagyok. - utasított Yoru. Beletúrtam vizes hajamba, amiből csöpögött a sár. Fúj. Levágtam egy két méteres csápot neki, majd odadobtam. Kithez mentem, aki közben tüzet gyújtott, és éppen valami mocsár ízű levest ügyködött össze.
- Kérsz egy kicsit te is? - kérdezte halkan, de csak megráztam a fejem.
- Inkább eszem a polipot. - böktem fejemmel arra fele.
Yoru csatlakozott és odaült a tűzhöz egy darab hússal, egyet meg felém nyújtott. Kelletlenül elvettem tőle.
- Van még mit tanulnod - harapott bele az undorító valamibe.
- Tudom. - óvatosan megkóstoltam, de nem volt olyan rossz, így szépen lassan eszegetni kezdtem én is.
- Bár reméltem, hogy rájössz, hogy sárkány formában simán leakad rólad és könnyen legyőzöd, de végül a forralás is jó volt. - vonta meg a vállát. Pislogtam kettőt, majd a homlokomra csaptam.
- Basszus ez eszembe se jutott. - morogtam. Már értettem mért nem segített. Hiszen a szörnynek esélye se volt ellenem. Csak nem gondolkodtam.
Yoru halkan nevetett rajtam.
- Nagyon sok energiád elmegy ezzel a fajta tűzzel. Óvatosan kell bánnod vele, hogy legyen elég tartalékod.
- Igen érzem én is. Eléggé legyengít. - bólogattam.
- Mostantól csak aludni állhatunk meg. Oda kell érnünk, hogy végre biztonságban legyetek. - jelentette be Yoru komolyan. - Már rég meg kellett volna érkeznünk. Remélem nem aggódnak nagyon a többiek.
- Nem is értem mért ilyen messzire költöztél tőlük. - ingattam a fejem.
- Sokat vándoroltam. Megtetszett nagyon a mocsár, és jó rejtekhelynek bizonyult, így ott maradtam. Az elején csak ritkán látogattam meg őket.
- Nem akartál a közelükben lenni? Ha te vagy a vezérük akkor mégis csak jobban kellene rájuk figyelned.
- Nincs szükségük  ennyire rám. Ha harcról van szó, akkor jövök én a képbe. Tudják, hány csata van a hátam mögött.
Erre bólogattam, majd bekapva az utolsó darab húst is, felálltam.
- Sétálhatok? - pislogtam rá Yorura.
- Nem örülök neki. Menj csak. - biccentett. - de maradj a közelben. Semmiképp se lásson meg senki se...
- Tudom ne aggódj - forgattam a szemeimet, majd mosolyogva odaléptem hozzá. - vigyázok magamra - mondtam egyenesen a szemébe nézve. Felém nyúlva kivett a félig már megszáradt hajamból egy hínárdarabot.
- Egy óra múlva legyél itt. - mondta még, majd Kit felé fordult, hogy beszélgetést kezdeményezzen vele.
Hevesen dobogó szívvel indultam el a sötétben. Mostanában egyre többször vettem ezt észre magamon. Egyenlőre nem akartam ezzel a furcsa dologgal foglalkozni, hiszen teljesen ismeretlen volt számomra, és amúgy is van elég bajom enélkül is. Szükségem volt egy kis magányra.
Varázslatos erdő volt. Valami furcsa fényességet vettem észre, azonnal odasiettem, a kíváncsiságom hajtott előre, bele se gondoltam, hogy bajba is kerülhetnék. A fák között, a fűben halványan derengő gombák voltak. Mindegyik más színben pompázott, volt kék, zöld, piros, sárga. Valamelyik még váltogatta is a színét. Teljesen lenyűgözött. Óvatosan megérintettem az egyiket, mire kikapcsolta a lámpáját.
- Ne haragudj. - mondtam neki, és igyekeztem az elmémmel megérinteni az övét. Éreztem a félelmét, így pozitív gondolatokat sugároztam felé, biztosítottam róla, hogy nem fogom bántani, és biztonságban van. Nem sokkal később újra kivilágította magát. Halk kuncogást hallottam. Ijedten kaptam oda a fejem, de nem láttam senkit. Halkan sugdolóztak körülöttem. Ahogy forgolódtam, néha mintha elkaptam volna egy egy halvány áttetsző foszlányt, ahogy a levegőben suhant, majd újra eltűnt.