Sárkány Birodalom: Ryuu

22. Mészárló Gyermek

Ledobáltam a koszos köpenyem, a csizmám, amibe a napokban már szinte belerohadt a lábam. Bár hideg volt, de amikor levettem mégis nyirkos volt belül az izzadságtól. Kezdtem érezni, hogy nekem idáig tartott az erőm. Az alsó ruhámban dőltem rá az ágyamra, magamra húztam egy szőrmét, majd lehunytam a szemem. Először azt hittem Yoru utánam jön és faggatni kezd, de ez nem történt meg. Tíz perc után pedig már húztam a lóbőrt, így ha akart se tudott volna velem beszélni. Reméltem, hogy Flynn, Yian és Zyra összefoglalja az elmúlt hónap eseményeit helyettem. Elvégre végig együtt voltunk. Különösen Flynnel. Amikor ők még nagyban tanácskoztak a hadi sátorban, én már az igazak álmát aludtam.
- Ryuu, kaja! - egy vidám hang ébresztett. Lassan felnyitottam a szemem. A szobámban voltam, még mindig koszosan, úgy ahogy lefeküdtem. Nem volt senki bent, de hallottam lentről a hangokat, amik ismerősen csengtek.
- Még mindig alszik? Pedig már egy napja itt van. Engem nem is üdvözöl. - ez Kit! Feltápászkodtam az ágyamból, és megkapaszkodva az ajtófélfában lenéztem.
- Sok mindenen ment keresztül. - Yoru mérte ki a reggeli adagját a lidércnek. Mosolyogva néztem őket egészen amíg észre nem vettek. Kit felugrott és azonnal elém szaladva ölelt át.

- Ejha, de jó szagod van! Na ez az igazi. Ráéreztél végre a nem fürdés örömére? - nevetve lapogatta a vállamat miután jól megszorongatott, majd eltartott magától. - már megint nőttél? Volt mit enned? Eléggé beesett az arcod. - mintha az anyám lenne úgy vizsgálgatott.

- Hagyd lélegzethez jutni. - Yoru szavaira elengedett, így csatlakozhattam hozzájuk. 

- Kész az ebéd. Biztos éhes vagy. - felém nyújtott egy tál levest.

- Ebéd? - pislogtam értetlenül.

- Igen ebéd. Már tegnap este óta itt lábalok, hogy mikor ébredsz fel, de se a vacsorát se a reggelit nem tudtuk együtt elkölteni. - Kit jóízűen kanalazta a levest.

- Azt hittem reggel van. - motyogtam, majd megkordult a gyomrom. Percek alatt befaltam két adag levest, majd Yoru hozta a másodikat. Ínycsiklandozó illatok és ízek. Semmi nem maradt a nagy adag pörköltből. Úgy teleettem magam, hogy mozdulni se bírtam. Kicsit rosszul is lettem, mivel igen csak szigorú diétán voltam eddig.

- Flynn már mindent elmondott nagyjából, de azért örülnék ha tőled is hallanék egy két dolgot. Amikor megkaptam a leveledet tudtam, hogy baj van, de azt írtad megoldod és minden rendben lesz. - Yoru leült mellém és átkarolt. Kit velünk szembe árgus szemekkel figyelt.

- Nos én is ezt gondoltam. Sajnos nem így lett.

- Nem? - lepődött meg a lidérc.

- Alig maradtunk. Az ellenség eltiport minket. Több mint százan meghaltak. - soroltam.

- De épségben idehoztad őket nem? A hősük vagy. Ahogy leírták a csatában is az első sorokban harcoltál végig. Ott maradtál és miattad tudtak elmenekülni. - hozta fel az érveit Kit. Ezek szerint már ő is mindent tudott. Én csak megráztam a fejem.

- Irda elengedett minket. Volt elég embere. Ha nagyon akart volna utánunk jöhetett volna. Szerintem jót szórakozik rajtunk.

- Irda? - Yoru arca megfeszült.

- Igen, tudod az az arany hadvezér. Mostanában mindenhol bele botlunk. - morogtam.

- Jó, hogy épségben itt vagy. - Yoru hirtelen húzott bele az ölébe, és nem engedett ki az öleléséből. Esetlenül tűrtem a babusgatását, amit nem teljesen értettem. Mi ez a váratlan kirohanás?

- A hatalmas arany vezérrel kerültél szembe? És túlélted? - Kit ámuldozott. - nem vagy semmi. 

- Nem kerültem szembe vele. Ő vezette a csapatokat, de saját maga nem bocsátkozott harcba. Szerencsénk volt. Csak távolról figyelt. -  Yoru karjai kicsit elernyedtek erre.