Sárkány Birodalom: Ryuu

25. A múlt árnyai

Visszatekintés:

- Beszélnem kell Rokuval. - néztem az asszonyra komoly tekintettel. Erre megfagyott, majd kissé idegesen fordult felém.

- Reggel elment vadászni. Miről lenne szó? Hátha tudok segíteni. - varázsolt egy kedves mosolyt az arcára.
- Mindenki tudta a faluban rajtam kívül, hogy félvér vagyok? - kértem számon a nőt, aki az erőteljes hangnememre egy kicsit összerezzent. Nem ezt szokta meg, hiszen mindig is jó fiú voltam, kedves, senkinek se ártottam.
- Ryuu, ez nem ilyen egyszerű.
- Ráadásul pont fekete vagyok? Nem is akármilyen. Még az is lehet, hogy ha meglát egy birodalmi katona feljelent a királynál. - akadtam ki. - mégis mi értelme volt egy ilyet eltitkolni előlem?
- A te érdekedben tettük. Mégis honnan jöttél rá? A tanuló társaid egy fekete sárkánnyal találkoztak tegnap. Ugye nem...? - arca eltorzult a gondolatra, hogy esetleg egy fekete sárkánnyal szövetkeztem.
- És ha igen? Legalább valaki nem akarja eltitkolni előlem a származásomat!
- Ryuu! - kicsapódott az ajtó, és Roku robbant be rajta. Fenyegetően közeledett felém. - Nem beszélhetsz így Ilmával. Neki ehhez semmi köze. Itt vagyok, kérdezz. - álltam a tekintetét, azt hiszem Yoru kisugárzása után a nagybátyámé már meg se kottyan.
- Ki az apám és ki az anyám? Vérrokonságban állunk egyáltalán egymással? Mért nem mondtátok el, hogy félvér vagyok? - tettem fel az első kérdéseket, amik az eszembe jutottak.
- Ülj le. Ez egy hosszú történet lesz. - sóhajtott fel a férfi, majd helyet is foglalt az asztalnál. Először nem akartam engedelmeskedni neki, de végül beláttam, hogy igaza van. Leültem vele szemben, majd vártam. Nagyon őrlődött magában, mintha nem tudná hol is kezdhetné.
- Az elejétől akarom hallani. - mondtam neki határozottan.
- Rendben. - bólintott, majd belekezdett a mesélésbe.

- Tényleg a nagybátyád vagyok. Az igaz, hogy nem mondtunk el mindent, de mindig is a család tagja voltál és úgy is kezeltünk. Az öcsém, Ryugaku hamar elhagyta a falut, mondván, hogy neki kicsi ez a világ ami itt van, és inkább szerencsét próbál a fővárosban. El is indult amint harminc éves lett.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ryugakut szíves örömmel fogadták a királyi seregben. Vörös sárkány révén azonnal bekerült, és rendes kiképzésben vett részt. Hatalmas ereje volt, ötven éve szolgált a seregben, amikor kiküldték a Határ-hegység mellé egy őrkunyhóba, ahonnan figyelte a lázadókat. Ekkor találkozott először Yiwhaval, aki egy erős fekete sárkány volt, azonban akkoriban már nem vett részt a birodalom elleni harcokban. Megelégelte a csatározást, és ezért folyton ellentétben állt Fargassal és Yoruval is. Hiába mindkettejükhöz kötötte a vér, mégse értettek egyet. Amikor Yiwha megpillantotta a vörös sárkányt az erdőben, azonnal kipattant a fejéből az ötlet. Kicsit játszadozik vele. Így kezdődött kettejük macska-egér játéka, amiből évek alatt szerelem szövődött. Boldogan folytatták titkos viszonyukat, azonban Yoru megneszelte Yiwha furcsa viselkedését. Aggódott, hiszen szinte a húgaként tekintett a nőre, annak ellenére is, hogy csak másod unokatestvérek voltak. Megpróbálta jobb belátásra bírni, de az nem engedett neki. Végül felkereste Ryugakut amikor Yiwha nem volt ott, majd kettejük szóváltásából harc lett. Yoru megölte a vörös sárkányt, Yiwha pedig pont ekkor ért vissza. Szerelme feltépett égett sebekkel feküdt mozdulatlanul, bent a házban egy kisfiú sírt keservesen. Yiwha gyermekét féltve és gyűlölettel telve Yoru iránt elmenekült és felkereste Rokut, hiszen hallott már róla sokat szerelmétől. Az asszony a vörös férfira és feleségére bízta a gyermeket, majd elmesélte nekik az egész históriát, azonban a szíve legmélyén még mindig hűséges volt Yoruhoz, így azt mondta nekik, hogy a fehérek kapták őket lázadáson és ölték meg a szerelmét. Szerette Yorut mintha csak a bátyja lett volna. Nem tudott neki megbocsátani, de ennek ellenére is úgy gondolta, hogy jobb ha a fehérekre hárítja Ryugaku halálát. Féltve a falut az esetleges támadásoktól egyedül kelt útra, de már nem állt szándékában visszatérni a Fekete Táborba. Nem is volt rá képes, mert a fehérek rátaláltak, és elfogták, megkínozták, majd megölték. Szárnyát kitűzték a királyi város kapujára így hírül adva egy újabb fekete sárkány végét.