Sárkány Birodalom: Ryuu

6. Új otthon

- Végre vissza jöttél, Ryuu! - Kit kitörő örömmel fogadott amikor Yoruval leszálltunk a kunyhó közelében.  - Már nagyon hiányoztál. Olyan csendes volt a ház nélküled. Yoru egész nap kint keresett téged. Nem is számítottam rá, hogy sikerül visszahoznia.

- Kit... - Yoru azonnal elővette a fenyegető auráját, ami Kitre egy picit se hatott, viszont rám annál inkább. Hiába örült nekem a lidérc, megremegtem a félelemtől. 
- Oh ez titok lett volna? - vigyorodott el a srác. - bocsi csak jó látni, hogy végre mással is foglalkozol magadon kívül. - piszkálta vidáman.
- Kit fejezd már be hiszen veled is szoktam foglalkozni, nem csak magammal. - arca megkeményedett. Arrébb léptem tőle, amit észre is vett azonnal. Egy pillanatra felvillant a szeme, mintha csak akkor jött volna rá, hogy igen, miatta remegek úgy mint a nyárfalevél. Felsóhajtott, majd faképnél hagyva minket becsattogott a faházba a sok cuccommal.
- Ne is figyelj rá. Nagyon aggódott érted - kacsintott rám Kit.
- A fülem még mindig túl jó! - hallatszott bentről Yoru erőteljes hangja, mire összehúztam magam.
- Szóval jól látom, hogy ideköltözöl végleg? - a lidérc nem is figyelt a fekete sárkány szavaira.
- Igen. Bár ketten is alig fértek el. Majd alszom a földön. - mondtam halkan.
- Erre semmi szükség. Már elkezdtem megtervezni, hogyan kellene kibővíteni a kunyhót. Megnézed? Lesz saját szobád. - magyarázta lelkesen.
- Megnézem szívesen. - bólogattam. Megragadta a kezemet, és már vonszolt is be maga után.

Igazat adtam Kitnek, hárman már nagyon nem fértünk el ezen a kicsi helyen. Eleve három helységből állt az egész mocsári lak, egy konyha-nappali, fürdőszoba és egy háló kapott benne helyet. Általában Yoru sajátította ki a hálót, és ezt senki nem merte megakadályozni. Kittel kiszorultunk a kanapéra, meg a földre. Nem volt túl kényelmes, még jó, hogy hoztam magammal sok szőrmét, amivel szinte az egész helyet lefedtük, így fázni nem fáztunk. A következő napok azzal teltek, hogy egy ágyat ácsoltunk nagy nehezen össze Kittel, amíg Yoru fákat hozott magával, amiket aztán ha jól láttam mágia segítségével előkészített, hogy lehessen belőle építkezni. A terv nem tűnt túl bonyolultnak, egy emeletet kellett felhúzni csak, és kialakítani még két szobát fent. Sajnos ehhez egyáltalán nem értettem. Kovácsnak tanultam nem asztalosnak, így csak csináltam ha megkértek valamire, magamtól nem kezdtem bele semmibe nehogy elrontsam.
Mivel egész nap csak a házon dolgoztunk, így pár hét alatt sikerült befejezni a kibővítést. Amikor végre az utolsó darabot is a helyére tettük, Kit ugrándozva táncolta körbe a házat.
- Végre! Készen van! Ma ünneplünk! Yoru hozd a bort, máris nekiállok sütni valamit! - lelkendezett.
- Kit, ne te süss. - mosolygott halványan Yoru. Meglepve néztem rá. Tényleg szokott mosolyogni! Azt hiszem ez az évszázad felfedezése volt számomra. Eddig komolyan nem tűnt fel.
- de mért ne? Majd te nekiállsz, miután ennyit dolgoztál? - tette csípőre a kezét.
- Ryuu szerint mocsár íze van bárminek amit készítesz. Nos ebben van igazság. Szóval majd csinálom én inkább. - csóválta a fejét, majd rám mosolygott kedvesen. Szinte sokkot kaptam. Hol van a vészjósló kisugárzása? Annyira izgatott és boldog lettem tőle, hogy a szívem majdnem kiugrott a helyéről.
- Tényleg így gondolod Ryuu? - a lidérc kissé sértődötten pislogott rám.
- Ne haragudj Kit, de tényleg iszap íze van mindennek itt. Jobban szeretem amit Yoru csinál. - vallottam be neki elpirulva. Azért remélem nem sértődik meg ez miatt rám.
- heh... Sárkányok... Flancos sznob nép - kezdett el morogni magában, majd fortyogva elcsoszogott.
- Nem kell aggódnod. Én már évekkel ezelőtt is mondtam neki, hogy ehetetlen amit itt talál a mocsárban. De ő mégis csak egy lápi lidérc. - vonta meg a vállát.
- Most tulajdonképpen rám hárítottad a felelősséget - mondtam kicsit durcásan.
- Ez így van. De szerintem nem bánod ha így a főztömet eheted.
- Igaz-vallottam be. Behunytam a szemem egy pillanatra. Egyszerűen borzalmas, hogy minden egyes gondolatomat ismeri. Jobban tudja ki vagyok mint én magam.
- De most segíteni fogsz. Gyere-intett a fejével, majd bement. Nem haboztam követni őt. Bármit mondott azt habozás nélkül megtettem. A mesteremként tekintettem rá.