Sárkány Birodalom: Ryuu

10. Szavak nélkül

Egy hete vagyunk a Sötét Táborban. Így hívják a legtöbben, ami azért is vicces, mert többségében nem is a sötét színűek vannak, hanem sima félvérek. Zöldek, kékek, barnák, sárgák, szürkék, és még sorolhatnám. A szivárvány minden színében előfordultak. Nagy meglepetésemre elég kevés igazi teljes vérű fekete sárkánnyal találkoztam. Tudtam, hogy ritkák, de mégis megdöbbentett a helyzetük.

 Yoru eléggé elfoglalt. Bár egy hatalmas jurtában lakunk együtt, szinte csak éjszaka jön vissza, amikor én már alszom. Nem sokat tudtunk beszélni azóta, elvégre ő a vezér, biztos sok minden nyomja a vállát. Kit egy kicsit messzebb költözött egy kunyhóba, ahol jobban magában tud lenni, bár mindig van valaki nála. Amikor ott vagyok sosincs egyedül. A kíváncsi sárkányok sorra járnak hozzá, szinte körülrajongják, mivel nem találkoztak még lidérccel. A barna hajú lány akivel rögtön az első nap összeismerkedett, mindig mellette van. Úgy látszott, hogy nagyon jól kijönnek, de ennek én csak örültem. Féltem, hogy rosszul fogja érezni itt magát, de egyenlőre nem úgy tűnt. Nekem is akadt egy-két dolgom szerencsére. Flynn mellett edzettem, a maradék időmben pedig a kovácsműhelyben segítettem. Legalább itt hasznomat vehetik. Nagyon élveztem, hiszen nem volt alkalmam eddig túl sok fegyvert csinálni, de hamar belerázódtam, és már két gyönyörű kardot is elkészítettem mire feleszméltem. Na jó, azért még van mit dolgozni rajtuk. 

Este körbejártam a tábort. Már mindenki ismert, tudták, hogy én vagyok Yoru legújabb tanítványa, és egyben a legfiatalabb is. Valakik Kis Tanítványnak hívtak, ami először kicsit zavart, hiszen nem tehettem róla, hogy ennyire fiatal vagyok, azonban egy idő után rájöttem, hogy ez egy tisztelettejes megszólítás. Igaz ezt Yorunak köszönhetem inkább, hiszen az ő növendéke vagyok.

A Tábor felépítése kicsit zavaros, néhol túlzsúfolt volt, mégis kényelmesen elfértünk benne. A mi sátrunk volt középen, de nem egy kis összeeszkábált jurtára kell gondolni. Egy rendes faszerkezetes, emelettel ellátott tákolmányról volt szó, ahol külön szobák voltak kialakítva. Kívülről teljesen hagyományosan nézett ki, csak éppen kétszer akkora volt mint a legnagyobb jurta. A mienk volt a legfigyelemfelkeltőbb. Természetesen mágiával volt fűtve, bár a tűz helye a főzéshez továbbra is középen volt, hogy kitudjon menni könnyen a füst a tündökön(jurta tetején, középen levő nyílás) keresztül. Volt a táborban máshol is emeletes jurta, de egyik sem olyan nagy mint a mienk. Furcsa volt ennyire a középpontban lenni. A közvetlen közelünkben a fontosabb személyek laktak. Yoru jobb és bal kezei, akik mindenben segítettek neki. Például Shuan, a füstsárkány, aki néha helyette is gondolkodott, és észhez térítette a vezérét, ha nagyon furcsa ötletei támadtak. Másik nagyon jó barátja Fargas volt, egy tisztavérű fekete sárkány. Vele szinte elválaszthatatlanok voltak. Ha jól értettem, ő is ott volt 300 évvel ezelőtt a nagy csatánál, és Graum bebörtönzésénél. Így érthető volt. Távolabb haladva volt egy hatalmas sátor, ahol helyet kapott egy közös konyha és étkező. Nagyon sokan itt töltötték az szabadidejüket. Nappal ettek, éjjel pedig ittak és mulattak. Most is ahogy elsétáltam mellette, volt aki már csak karikában tudott menni. Megcsóváltam a fejemet, majd odamentem és kértem a pultostól egy korsóval. Elég erős volt az itteni ital, de már kezdtem megszokni. Kezemben a borral mentem tovább a kovácsműhelyek felé. Most üres volt, senki sem dolgozott. Bezzeg ha otthon lennék! Riernfornban sose álltak le a munkával. Sokszor voltam bent éjszaka is ha valami sürgős munkám volt. 

Végigsimítottam az üllőkön, amik ujjaim nyomán felizzottak. Azt hiszem itt éreztem igazán otthon magamat az egész táboron belül. Szerettem a szakmámat. Belenyúltam a parázsba. Még forró volt. Egy kis koncentráció után sikerült az összes ott levő fémet kiszívnom, ami így most a kezemen folydogált, miközben vörösen izzott. Hiába uraltam ennyire a fémet, a rendes kétkezi kovácsolás még mindig nagyobb örömet okozott nekem mint ez a kis játszadozás. Lassan egy gömbbé formáltam, és kihűtöttem a kezemben. Egy teljesen szabályos kis fémgömb pihent a tenyeremen. Zsebre vágtam, majd iszogatva a maradék boromat elértem a beteg sátrakhoz. Most csak egy-két sárkány volt itt, mivel már hetek óta nem csatáztak, és viszonylag gyorsan gyógyul mindenki. Nemsokára elértem az erdő szélét. Innentől már jóval meredekebb volt, kezdődtek a sziklás részek. Sőt, egy száz méterrel feljebb már havas volt minden. Letettem a fáknál a korsómat, majd beléptem a zöldlombú erdő sötétjébe. Magától vitt a lábam a titkos helyemhez, ami egy eldugott kis barlang volt. Amint beléptem, meghallottam a halk nevetést, majd egy hideg fuvallatot, ami meglebbentette a derékig érő hajamat.