Csak Te!

Bátyám

Beléptünk a házba, anya nem volt itthon.
- Sziasztok. - jött le apa.
- Szia. - köszöntünk egyszerre Jorral.
- Milyen volt a suli? - öntött kávét.
- Elég jó. - előztem meg Jordant.
- Hát, reggel Liz miatt késtünk. - nézett csúnyán rám.
- De nem kaptál érte semmit, nem? - próbáltam szépíteni.
- Szerencsére nem, mert kimagyaráztam magam.
- Holnap el kell utaznunk anyával. Vagyis anya megy Afrikába, én meg elkísérem.
- Jaj ne már! - vettem elő a kaját a hűtőből.
- Sajnálom. Tényleg, de Jordan vigyázni fog rád. - fogta meg a vállamat apa.
- Ja. Nyugi, hugi. - nevette el magát az előző mondatán.
- De ne legyen veszekedés! - ment fel apa.
- Oké, ha rajtam múlik. - ettem tovább.

Lefürödtem, és bebújtam az ágyamba.
Elég hamar elaludtam.

Reggel arra keltem, hogy anya, apa viszik le a bőröndjűket.
- Szia, kicsim. Nem akartunk felkelteni. - mondta anya.
- Sziasztok. Már mentek is? - öleltem meg őket.
- Igen. 7:30-ra kint leszünk a reptéren. - mondta apa.
Kaptam egy nagy ölelést tőlük + puszit.
- Szeretlek benneteket. - végig néztem, ahogyan elmennek.
Bementem a konyhába, és csináltam magamnak kávét.
- Anyuék? - kérdezte.
- Elmentek. 2 perce. - böktem ki.
- Ne már! - huppant le a székre.
- Majd este hívnak. - kuporogtam le mellé.
Megittuk a kávénkat, és felmentünk készülődni.
Kiválasztottam a ruhámat:

- Tesó, gyere már! - kiabáltam neki, mert már lent vártam.
- Jól van, na. Tegnap te rád kellett várni. - elvette a reggelijét és mentünk a kocsihoz. Ott beültünk.
Az úton, egész végig azon veszekedtünk, hogy mikor kellene felkelnünk, hogy időben elkészüljünk.
Nap sütött, jó idő volt.
Leparkoltunk. Mindenki kint volt az udvaron.
- Haggyál, már! Ma nem miattam késtünk. - mentünk be az iskola kapuján.
-  Jól van, na. De abbahagyhatod, hogy mindig mást okolsz mindenért! - vágta ezt a mondatot hozzám a bátyám. Mindenki ránk nézett.
- Valamikor magamat is okolom. Szóval fogd be! - Tiffanyhoz tartottam.
- Valamikor! - ment oda a haverjaihoz.
- Kussolj! - szétváltak útjaink.
- Szia. - öleltem meg a barátnőmet.
Még mindig mindenki csak állt és cikázott a tekintete rajtam és Jordanen.
- Szia. Hát ez? - kérdezte.
- Hülye, már kora reggel. -legyintettem.
Megszólalt a csengő, mindenki elindult az ajtó felé.
Leültünk a helyünkre.
- Jó reggelt, mindenkinek! - köszönt nekünk a tanár.
- Jó reggelt! - mondtuk együtt.
Végig nézett mindenkin.
- Mr. Hill, hol van? - állt meg a tekíntete a leghátsó padon.
- Kint van a haverjaival. - szólalt meg az egyik srác.
- Oké. - egy kis csönd után. - Miss Lopez, legyenszíves behívni Mr. Hillt!
Elindultam az ajtón ki.
Leértem az udvarra, és a padoknál ülő srácokhoz vettem az irányt.
- Justin, téged keres Mr. Baker! Szóval gyere!
- Szia, kislány! Eltévedtél? - nézett végig rajtam az egyik bunkó haverja.
- Hey. Áljál le! - parancsolta a barátjának Justin.
- Jössz? Vagy itt dekkolsz? - néztem a szemébe, de elindultam, mert csak nézett rám.
Aztán azt vettem észre, hogy ott jön mellettem.
- Téged küldött? - nyitotta ki előttem az ajtót.
- Úgy néz ki. - szóltam neki egy kicsit flegmán.
- Most mi van? Csak egy kérdés volt. - kereste a tekintetem.
- Jól van. - mondtam.
- Te vagy az a lány aki, már az első napon késett? Meg aki reggel veszekedett a barátjával? - fogta meg a karom, és megállított.
- 1. Igen én vagyok az. 2. Ő nem a barátom, hanem a bátyám. - néztem a szemébe, ami tengerkék volt.
- Szóval a bátyád. Aha. Egyre több mindent tudok meg rólad. - nézett a szemembe.
- Bemehetnénk, - mutattam az osztályterem felé. -  már 10 perce megy az óra.
- Oké. De legközelebb lógunk. - kacsintott rám.
- Nem, nem fogunk, mivel nem lesz legközelebb. - mosolyogtam rá. Kinyította előttem az ajtót.

Az utolsó óránkról is kicsöngettek.