Reggel az ébresztőmre keltem. Utállom, de az az egyetlen aminek a hangja a legjobban irritál, ezért arra felkelek. 7:10 Elkellene kezdenem öltözni, mosakodni stb. De nem megy. Nem akarok menni. Na, de ha kora reggel rám jön a hisztiroham, akkor nem tudom, hogy mit csinálok. Elindulok a fürdő felé, szerencsére a bátyám pont akkor jött ki. - Elég szarul nézel ki! - néz rám. - Neked is jó reggelt. - nem is foglakoztam a kora reggeli bunkóságával. - Látom, újra visszatért közénk a bunkó Olivia. - csapja be a szobája ajtaját. - Pöcs. - kiabáltam rá. Elvégeztem a mosakodással, fogmosással. A hajamat kivasaltam, ezért már 7:29 van. A ruhám meg még sehol, persze a sminkem se. Hallom, hogy Jordan kiabál, hogy itt van értem Asher. Nagyszerű, őt teljesen elfelejtettem. A szobámba visszaérve gyorsan kinéztem az ablakon. Őszi, hűvös idő. Felvettem ezt a ruhát:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Rohantam a sminkes sarkomhoz. Kivan alakítva egy asztalal, ami tele van sminkekkel, meg a székem, és egy nagy tükör. Egy kicsit alakítottam a natúr sminkemen. Sokáig tartott, de megérte. 7: 54 Sietnem kellene. Az tuti. - Liv, gyere már! - kiabált fel, apa. Gyorsan lerohantam. - Sziasztok. - köszöntem nekik. Tesó itthon hagyott, anya meg már dolgozik. Apa majd később megy be. Ashernek inkább nem adtam apa előtt csókot. Majd ha bemutatom, normálisan. Elköszöntünk apától, és elindultunk As terapjárója felé. Kinyitotta nekem az ajtót. Próbáltam felmászni, de magason van nekem. - Nem akarsz segíteni? - fordultam felé. De persze ő is pasi. Hát, tudom, hogy mindig csak a seggemet kell nézni! - Ja......... öhm, segítek. - és felsegített. Végre! - Kösz. - forgattam meg a szememet.
A suli parkolójában nem volt hely, ezért távolabb kellett leállnunk. Kiszálltunk. Asher tökre könnyen kihuppant, én meg ott szarakodtam. - Megvagy? - fogta meg a kezemet. - Ja. - válaszoltam szűkszavúan. Megnéztem a telómon az időt. 8:14 A suli kapujába jártunk, amikor visszarántott magához, és megcsókolt. Pár percig, így kapaszkodtunk egymásba. - Olivia, azonnal vonszóld be a seggedet az órára! - kiabálta ki az ablakon David tanár úr. Röhögtük el magunkat. Nyugodtan besétáltunk a " börtönbe." A pasim elkísért a termemig, ott csors csókot adott. - Majd szünetben kereslek! - kacsintott rám. Kopogás nélkül beléptem az órára. - Elnézést a késésért! - ültem le Tiff mellé. - Ezt nem fogom elnézni! - ordította le a fejem. - Lent smárolsz, miközben föci órád van! - nyitotta ki az ajtót. - Nyomás az igazgatóhoz, és meséld el neki, hogy miért küldtelek! - nézett rám szúrós szemmel. - Jaj, nem már! - nyávogtam. - Az előbb azt mondta, hogy jöjjek fel, ezért itt vagyok. - vontam vállat. - Ez igaz. Tényleg ezt mondta. - állt ki mellettem Tiff is. - Elég! - vörösödött el a tanár. - Nyomás! - kiabált rám. - Utállom ezt az osztályt! - motyogta magában. - Hát, nekem mindegy. - vontam meg a vállamat. - Tudja egy kis mozgás nem árt. - mutattam rá. A többiek elkezdtek nevetni. Már nekem is kellett, ezért kiadtam magamból. Vihogtam. Szép lassan leballagtam az igazgatóhoz. Kopogtam. - Ooo, Ms. Lopez. Az igazgató úr nincsen itt. - mondja Mr. Marschall. - Nagyszerű! - vigyorodok el. - Majd, csak holnap jön vissza. - csúkja be az ajtót. Bunkó! Legalább van még 27 percem az órából, addig nem tudom mit csináljak. Írok Spencernek. - Szióka. Mizujs? - írom meg neki. Rögtön jön a válasz. - Hali, csajszi. Éppen magyaráz valamit. Te? Hol vagy? - talán aggódik értem. - Én itt vagyok lent a folyosón. - és sétálok. Nincs kedvem visszamenni. - Pill. Mindjárt ott vagyok. Megoldom, hogy kiküldjön. - írta. Elkap a nevetés, mert elég jól ismerem Spencert, és tudom, hogy valami hülyeséget csinál. Vártam. Elhelyezkedtem. - Itt vagyok. - ül le mellém. - Hogy jöttél ki? - vigyorodok el. A legrosszabra gondolok, ami elég vicces lenne. - Feláltam a padra, és táncoltam. - röhögtük el magunkat. - Tiszta vörös lett, aztán leküldött. Elég jól megcsináltam. - büszke volt magára. No ego. De ő neki elég nagy egoja van. Ez van. Már jöttek a könnyeim, úgy nevettünk. - Ma ott aludhatok nálatok? - elkomolyodik. Valami mostanában nincs rendben vele. Ezt tudom, de soha nem mondja el. Félek, hogy a szüleivel van valami, mert tavaly majdnem elváltak. Már az is teljesen kikészítette. - Persze. Gyere, nyugodtan. - meglököm a vállamal az övét. Látom, hogy elmosolyódik, de utánna, újra ugyanolyan komor lesz. - Köszi, te bugyuta. - ölel meg. Néha bunkó, de ha bajban vagyok, akkor mindig megvéd. Egész életemben számíthattam rá, de mostanában elhanyagoltam. Ezt sajnálom. - Sajnálom, hogy mostanában elfeledkeztem rólad, csak... - közbevág. - Csak Asherrel voltál. Igen, megértem. Én meg nem kerestelek, de ma bepótolom. - húzott magához közel. Ezek az ölelések feldobják a napomat.
