Kint a kocsinál várt rám Jordan, meg a legjobb barátjai, Caleb és Spencer. - Sziasztok. - értem oda. - Szia, Liv. Milyen régen láttalak. - ölelt meg Caleb, közben láttam, hogy Justin engem néz. - Hát igen. Mostanában nem jöttetek! - néha nálunk szoktak lenni. - Majd valamikor kéne tali. - mosolygott rám. - Hugi, gyere szálj be! - ült be tesóm a kocsijába. - Sziasztok. - intettem. Hazafelé úton Jordan bocsánatot kért a reggeli dráma miatt. - Nézünk valami filmet? - kérdezte Jo. - Nem, tanulnom kell. - mentem be a szobámba.
Este lementem vacsit csinálni. Készítettem tükörtojást. Mivel csak azt tudok, meg még pár mást is. - Tesó, gyere kajálni! - kiabáltam fel. Lejött az emeletről, és leült. - Na, hugi, mióta tudsz főzni? - nézett rám. - Régóta. - adtam oda neki a tányért. Leültem vele szembe.
Megcsináltam az esti rutinomat. Kopogtam Jordan szóbája ajtaján. - Gyere! - szólt ki. Benyítottam. - Jó éjszakát. - mentem volna ki. - Hey, hugi! - fordultam meg. - Jó éjszakát. Lehuppantam az ágyamra, és 1 óra szenvedés után elaludtam.
Reggel 6:37-kor kikeltem az ágyból. Lementem reggelit csinálni. 7:00-kor felmentem Jordanhez. - Jó reggelt! Hasadra süt a nap. - kiabáltam be a szobájába. Benéztem a szekrényembe, de nem tudtam kiválasztani, hogy mit vegyek fel erre a szép, napsütéses napra.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oké, ez is megvan. Lementem, ott Jordan reggelizett. - Jó reggelt! - köszönt. - Hallod, nem túl feltünő ez a ruha? - Nem. Ez így jó, ahogy van. - mondtam. - Oké. Akkor mehetünk. - tette bele a tálat a mosogatóba. Felkaptam a hátitáskámat, és mentünk ki.
Találtunk üres helyet, ezért Jo. leparkolt. Kiszálltunk, és elindultam Tiff felé. - Milyen jól nézel ki, csajszi! - ölelt át a barátnőm. - Ooo, te is! - vigyorogtam. - Hallod, az új srác téged stíről! - vigyorgott. - Nem nézek oda! - próbáltam nem foglalkozni vele. A barátnőm megfordított, és ott jött a legjobb barátom. Jött felém, közbe intett pár srácnak. Spencer elutazott a nagyszüleihez, ezért egész nyáron nem láttam. Elkezdtem felé futni, és a nyakába ugrottam. - Úristen, hazaértél! - öleltem meg. Annyira örültem.
Becsengettek. Mindenki bevonult az osztályba. Mentem volna én is Spencel meg Tiffel, de egy erős kéz megfogta a karomat. - Te mit csinálsz? - húzott ki a tömegből. - Csak egy kérdésem lenne. - elengedett. - Hagyjál a hülye kérdéseiddel. - vágtam a fejéhez. - Nem, de most komolyan. Ez a srác a pasid? - kérdezte meg őszintén. - Téged ez mióta érdekel? - néztem rá értetlenül. De aztán a tanár jött ezért bementünk. Egész nap ezen a kérdésén gondolkoztam, ezért hamar elment ez a nap. A kocsinál Jordan várt. - Jor. ma hazasétálok Spencel. - mentem oda hozzá. - Oké, de utána ne hisztizz, hogy fáj a lábad. - gúnyolódott. - Kuss! - elindultam a legjobb barátom felé, aki éppen Justinnal és a haverjaival beszélt. - Sziasztok. - néztem Justinra, aki vissza nézett rám. És mondott valamit, de én nem tudok szájról olvasni. - Bocsi, de nem tudok szájról olvasni. - tátogtam vissza. Mutatta, hogy menjek vele. - Pillanat, mindjárt jövök. - mondtam. Arréb mentünk, hallótávolságon kívül.
