Csak Te!

Szép a nyakatok!

Valaki bökködi a vállamat. Erre, soha nem kelnék fel. Ez a gondolat megjelenik a fejemben, erre a hasamat csikizni kezdi. Felugrok. A csikizés a gyenge pontom! Erre rájött ez a személy.
- Baba! Haza megyünk, aztán visszajövünk, jó? - áll fel Asher. Összeszedi a cuccunkat. A többieket nem látom a szobában. Carla alszik.
Rámadja a kabátomat, és kimegyünk a szobából. Álmos fejjel, As kezét fogva sétálok a folyosón.
- Többiek? - kezemet a szám elé tettem, mert ásítanom kellett.
- Lent vannak az ebédlőben. Mondta anyukád, hogy vigyelek haza. - pillant le rám. Ejt egy halvány mosolyt.
- Nem nyomtalak össze? - ahogy aludhattam, tuti, hogy nem kapott levegőt.
- Dehogy! Meg sem éreztem, hogy rajtam alszol! Igaz, csak akkor, amikor beletérdeltél a pöcsömbe. - jut eszébe az a csodás pillanat. Mosolyogva mondja, mintha örült volna neki.
- Bocsi. - simogatom meg a vállát. Nem akartam, csak néha olyan pozíciókban tudok aludni, hogy uhh.
- Semmi, csak utánna orvost akartak hívi, hogy megmaradtak-e még. De mondtam, hogy nem kell. - neveti el magát. Ezen nevet?
- Ez nem vicces! - ahogy kimondom, úgy egy mosoly jelenik meg az arcomon.
- De az! - nevet. Örülök, hogy ilyen jól el van. Gondolom nem lehetett valami kellemes.
Kiértünk a hideg téli levegőre, és fázni kezdtem. Nagyon hideg van! Volt már hidegebb is, de ez is kibírhatatlan.
Asher kinyitotta nekem a kocsija ajtaját. Felléptem, de annyira nehéz bepattani, hogy minden erőmet összekell, hogy szedjem. Hallom, ahogy a barátom, csak nevet a hátam mögött. Hátranézek, csúnyán. Abba hagyja.
- Segítek! - jön oda hozzám.
- Nem kell! - sértődöm meg. Beszállok gyors, de nehezen, hogy ne érjen hozzám. Megkerüli a kocsit, és beül a sofőrülésre. Neki könnyebben megy. Igaz, sokkal magasabb nálam. 1 fejjel, talán másfélel. Beindítja a motort, és a gázra lép. Kihajtunk a parkolóból. 7 óra van, de így is nagy a forgalom. Lehet, hogy dugóba is kerülünk. Akkor alszok még egyet. Asher a combomra teszi a kezét, erre ránézek.
Visszanéz rám. A lábamat melegítí a keze. De puha! 😍😍
- Mondjad! - újra az útra tekint. Bekapcsolja a légkondit, és meleg levegő jön belőlle. A keze még mindig a lábamon pihen, ami nagyon jól esik.
- Miért is megyünk haza? - kérdezem ezen az álmos hangomon. Aludni tudnék!
- Fürdünk egyet, átöltözünk, és amit még akarsz. - simogatja meg a lábamat.
- Okii. - ennyit mondok, és a fejemet ráhajtom As vállára. A finom parfümjét érzem meg, és lehunyom a szemem. Biztonságban érzem magam! Szerencsésnek mondhatom, hogy ilyen barátom van! Sokkal jobban érzem magam, például suli reggelén, hogy bemegyek és ő vár engem, és szeret. Megvéd, támogat, csókol, ezek mind nagyon jól esnek! Pár évvel ezelőtt, nem hittem a szerelemben. Csak azt, hogy én soha nem fogom megtalálni az IGAZIT. Ezt gondoltam, Asher előtt. Most már megváltozott ez a gondolat. Jó érezni, hogy valaki szeret, ez a legjobb érzés! A szerelem egy hullámvasút. Vannak rosszabb napok, és szerelmesek is.
Ő is az egyik napon csöppent bele az életembe. Örülök, hogy így történt! Nekem CSAK Ő kell!

Beértünk a házunkba, és Démon ugrott ránk. Farkcsóválva futkosott össze-vissza. Megsimiztük, puszilgattam, és Asher ölében kötött ki. Úgy nézett ki, mintha a gyerekünk lenne! Nagyon aranyosak voltak ketten!
- Mész fürdeni? Én még Démont elviszem sétálni. - veszek elő egy rostos, gyümölcsös italt. Asher leteszi az ördög fajzatot.
- Nem fürdünk együtt? - kérdezi, és felém lépked. Megráztam a fejem. Akarok, de nem most. - Akkor előbb vigyük el a "gyerekünket" sétálni. - mutogat idézőjeleket. Mosolyogva szorít oda a konyhapulthoz. Adott egy gyors puszit az ajkaimra, de ettől lebiggyesztettem a számat. Ezt látta, és még nagyobb mosoly terült el az arcán.
- Nem akarsz hosszabb csókot adni? - fogom meg a pulcsija alsó két végét. Vigyorogva szólásra nyitja a száját, de én megelőzöm. - Tudod, akkor kezdek én! - húzom közelebb magamhoz, habár már így is nagyon közel volt. Lábujjhegyre állok, és összeérnek ajkaink. Sima csókot nyomok a szájára, egy kicsit hosszabbat, mint amilyet ő adott. De aztán elhúzódom. Megfogta a fenekemet, és felemelet. Rátett a pultra. Én csak mosolyogtam. Asher megcsókolt, és átmentünk nyelvesbe. A nyelve átvándorolt a számba. Beltúrtam a hajába, ő meg belemarkolt a fenekembe. ( ezt csak neked!😂) Démon ugrált körölüttünk, mert ő is puszilkozni akart. Kis édes!
Asher a nyakamat kettő helyen kiszívta. Ami egy kicsit fájt, vagyis felszisszentem rá, de ahogy kiadtam azt a hangot, abba hagyta. Figyelt rám! Én meg az ővét háromszor szívtam ki. Levette rólam a pulcsimat.
- Asher! - teszem a kezemet a mellkasára. Felnézett rám.
- Szarul csináltam valamit? - ijed meg.
- Nem, dehogy. Csak tusolnunk kéne. - fogom meg a kezét, mert egy kicsit ideges lett, hogy elrontott-e valamit.
- Basszus, már megijedtem, hogy elcsesztem! - mondja ki. Nagyon figyelmes! És ez tetszik! Lepattanok a konyhapultról.

Fél óra múlva, már lent vártam a nappaliban. Még belőtte a séróját. Felöltöztettem Démit. Megigazítottam a ruhámat. Megnéztem magam a tükörbe. Szuper!

- Itt is vagyok! - lép le az utolsó lépcsőfokról.
- Oké, akkor mehetünk. - veszem a kezembe Dédé pórázát. Már rákapcsoltam, ami egy kész kinszenvedés volt. Felvettem a kabátomat.
- Hova is? - néz bele a tükörbe. A haját igazgatja. Megint.
- Elviszem Démont sétálni. Te jössz? - kérdezem meg. Tükörbe néz rám, és bólint. - Jól nézel ki, nyugi! - nyitom ki az ajtót. Kilépek a hideg szélre.
- Köszi, baby, de te milyen dögös vagy! - néz végig rajtam. - Várj! - néz a melleimre.
- Mi van? - kérdezem, de ő csak bámulja őket. - Asher! Ne stíröld őket! - húzom be a kabátom cipcárját.
- Oké, de majd húzd feljebb a polódat, mert Wren rájuk fog tapadni. - mondja idegesen. Féltékeny!
- Féltékeny vagy? Wren, csak egy jó barát. - indulunk el jobb irányba. Sétálunk a járdán.
- Igen, féltékeny vagyok! Neked gyúrta ki magát? Jobb ha leszáll rólad, vagy én segítek neki, de az fájni fog. Kis buzi! - adja ki magából. Huh..
- Hagyd abba! - parancsolom. - Régen együtt játszottunk, de nincs..... - mondanám tovább, de az én drága barátom félbeszakít.
- Tuti, volt valami. Hogy néz rád? Mint egy.... - most én szakítom félbe.
- Egy barát. Úgy néz rám, és én is rá. Ennyi! - vonom meg a vállamat. Már kicsit távolabb jártunk a házunktól. Démon szaglászott.
- Na haggyjuk, mert összefogunk veszni! - összekulcsolta a kezeinket. Úgy sétáltunk, mint egy család. Jól nézhettünk ki! Csendben visszafordultunk. A szél As haját meg sem mozdította, pedig fújt.

15 percel később már a korház ajtaján sétáltunk be. Démont nem hozhattam, sajna.
Felmentünk a liftel, és Carla szobája felé meneteltünk. Sok orvos rohangált a folyosón, és a sok beteggel. Ez a korházi szag, kikészített. Remélem Carla rendben van! Egy kicsit sietősebbre vettem a tempót. Benéztem az ablakon, és a többiek nevetgéltek Carlaval.
Benyítottunk. As előre engedett.
- Szióka. - ugrott a nyakamba Tiff.
- Sziasztok. - köszöntem nekik. Anya mellett volt egy szabad hely. Leültem mellé, mert Asher Henryékhez csatlakozott. Carla mosolygott, hogy mindenki itt van vele.
- Mit csináltatok ennyi ideig? - kérdezi direkt hangosan Henry. Asher elneveti magát, és rámnéz. Elmosolyodom. Henry a barátom felé fordult, egy perverz mosolyal. Meglöki a vállát, és kérdezgetni kezd.
- Nee! Jóra gondolok? - ujjong H.
- Nem volt semmi. - csitítgatja A. Suttogásra veszi a hangját, gondolom azért, hogy ne hallják meg a szüleim. Anya rámnéz, és mosolyog egyet. Apa beszélgetett Carla apjával.
- Milyen jó a haja! - először nem értem, hogy kire gondol, de ahogy ránézek, és látom, hogy Ashert végigméri.
- Anya! - szólok rá. Megforgatom a szemeimet.
- Mi tartott ennyi ideig, amúgy? - kérdi, úgy ahogy Henry.
- Megsétáltattuk Démont. - bólogatok. Nem fogom neki elmondani, hogy majdnem lefeküdtünk.
- Aha. Csak mert látom, hogy ki van szívva a nyakad, meg Asheré is. - most meg ő bólogat.
- Igen, csak ez volt. - nézek Tiffre, olyan " segíts " pillantással. Veszi a lapot, mert fel kel, és odajön hozzánk.
- Liv, nem megyünk le sétálni? - kérdezi, olyan aranyosan. Gyorsan felpattanok, nehogy anya visszatartson.
Magam után becsúkom az ajtót. Tiff az ebédlő felé vette az irányt. Szó nélkül sétáltunk. Kikerüljük a mellettünk elhaladó embereket. A kajálda nem messze van, szóval hamar oda is értünk. Egy ablak melletti asztalt választottunk.
- Szép a nyakatok! - tolja félre a hajamat, hogy lássa a kiszívott testrészemet. Elmosolyodik. - Szóval, azért voltatok ilyen sokáig. - bólogat. Örül, hogy boldog vagyok, de nem tudom vele mi van.
- Antonioval mi van? - kérdezem, kicsit félénken. - Láttam múlt héten, instán a képeteket, csak elfelejtettem kérdezni. - egy közös fotót tettek ki.
- Megvagyunk. Ő most elutazott a nagyszüleihez, szóval távkapcsolatba vagyunk. - vonja meg a vállát. Nem tűnt túl lelkesnek!
- Aha. Nem nagyon rajongsz a helyzetért! - ez az igazság. Sajnálom, mert nem lehet valami jó, így beszélni!
- Hát nem. - mondja ki egyszerűen. Jobbat érdemel ennél! Csak ő nem látja be. Nem akarom én megbántani, hogy ellene fordulok. Legjobb barátnőm, és a világ legjobb paliját érdemli. De nem Antonio az!