Csak Te!

Nincsen gond!

- Elnézést! - fordul felém a tanár. - Ki szabad menni wc-re? - ennyi telik tőlem. Jobbat nem tudtam.
- Menj! - legyint egyet. Felveszem a táskámat, és kislisszolok az ajtón. A megbeszélt talihelyhez tartottam. Végigmentem a folyosón, a sarkon lefordultam jobbra. Észrevettem, a szekrényemnek dőlve állt!
- Na, mégis élsz! - neveti el magát.
- Pedig, már a halálom szélén voltam. - odaérve mellé adtam neki egy csókot. Eltávolodtam, de ő megfogta a karomat és visszahúzott magához.
- Elmegyünk valahova? - néz a barna szemeimbe. Hova is mehetnénk? Gondolkozok.
- Menjünk a Chafecito-ba! - mosolygok rá. Az egy kávézóhely, oda szoktunk beülni a lányokkal. Mondthatni, hogy a kedvenc kávézónk.
Asher megfogja a kezem, és elindulunk a kijárat felé.
- Oké. - vigyorogva összekócolja a hajamat. Jaj, neee!
- Neee! Ezt utállom! Most nézd meg, hogy hogyan áll! - mutatok az oroszlán sörényemre.
- Nyugi, még így is dögösen festesz! - ad egy puszit a hajamba. Ezt a puszi félét nem nagyon csípem.

A kávézó előtt leparkolunk. Ültek néhányan odabent.
Beléptünk, és körbenéztem, hogy melyik boxba üljünk. Megvan!
Az ablak mellettit választottam. Egymással szembe lehuppanunk.
- Sziasztok! Mit hozhatok? - hirtelen a semmiből ott termett az asztalunk mellett egy szőke hajú, magas lány. Az egyenruhája szépen kiemelte az alakját.
- Hello. - köszönünk egyszerre a barátommal. A csaj le sem veszi a szemét Asherről. Mi a szar? Tudok féltékeny lenni! De, akkor letépem erről a cicababáról azt a nyamvatt póthajat! Még soha nem láttam ezt az élőlényt itt, pedig már 1000-szer voltam.
- Én egy kapucinót kérek! Liv? - néz rám a pasim. A csajszi felírja, amit As mondott. Persze, muszály neki jegyzetelnije, mert nem csak a haja szőke, hanem az agya is.
- Én meg........ egy forrócsokit kérnék! Csokisat. - teszem hozzá, de az a liba, még mindig Ashert nézi. Az az idióta meg még villant is egy 1000 wattos mosolyt, amitől minden lány álma valóra válik. - Bocsi, de figyelsz? - mondom lágy hangon, hátha felébred az álomvilágából.
- Persze! - förmed rám. Ezzel elmegy a pulthoz. Okééé, megártott neki a hideg! Tuti.
Asher felé fordulok. Ő csak néz engem.
- Mondjad! - nézek bele a szép kék szemeibe. Az asztalra teszem a kezeimet, és összekulcsolom.
Csippanik egyet a telefonom.
Justin írt.
- Szia. Hol vagy?
- Téged ez mióta érdekel?
- Hát ha tudnád!
Nem írok vissza neki. Nem az anyám!
Kikapcsolom, és elteszem a farzsebembe.
- Ki volt az? - pillant ki az ablakon As.
Most mit mondjak? Ha elmondom neki, akkor fenn fog akadni rajta.
- Öhm..... Tiff. Megkédezte, hogy hol vagyok. - gyors bekapcsolt az agyam.
Bólint egyet.
- Hogy vagy? - fogja meg az asztalon a kezemet, és elkezd vele játszani.
- Hát, elég jól. Sőt nagyon is jól. - Asherrel mindig k**va jól érzem magam. Vele a legjobb! Meg persze Démonnal!
Csippanik a telóm.
- Bocsi! - ezt már én sem viselném el. Nagyon gáz, hogy itt ül velem a barátom, és én meg üzengetek egy barommal!
Gyors lenémítom.
A csaj kihozta a rendeléseinket.
- Kösz. - mondta As.
- Szívesen! - villant egy mosolyt a Barbie baba.
Nekem is letette, én is megköszöntem, erre nem mondott semmit. Nagyon fura, hogy engem leszar. Tudom, Asher kell neki.
- Ide szoktatok járni a lányokkal? - kérdi, és kortyol egyet a kávéjából.
- Igen. Mondhatjuk, hogy ez az egyik kedvenc helyünk! - tartok egy kis szünetet. - Te, hogyan jutottál ki az óráról? Mert úgy tudom, hogy az a biosz tanár nem valami kedves.
- Hát.... - neveti el magát. - úgy volt, hogy feleltetni akart, és megkérdezte, hogy " emlékszem-e az előző óra anyagára? " én erre csak megráztam a fejem. Aztán elkezdtem beszélni az egyéjszakás kalandról, mert azt mondta, hogy elmondhatom, ha nem akarok rossz jegyet kapni. Elmondtam, és kaptam rá egy 4-est. - elnevette magát. Ez hülye! Én is szakadok a nevetéstől. 
- Nee már! - nevetve mondok valamit.
- Büszke vagyok magamra! Remélem te is rám!
- Az egód Asher! - rugom meg a lábát. Ugrik egyet, és megfogja a kezeimet.
- De nem vagy... - kezdi, de én félbeszakítom.
- De, büszke vagyok rád! - kortyolok egyet a forrócsokimból.

A suli előtt megállunk. Mondtam neki, hogy muszály bemennünk a többi órára. Ezért most itt vagyunk, újra.
Elsétálunk a szekrényemig. 
- Liv, hol voltál? - jön oda Spenc.
- Kávéztunk egyet. - pacsizik le Asher.
Spencer és As elkezdtek beszélni, ezért mondom itt hagyom őket.
- Na, én megyek. - lépek közelebb a barátomhoz. Ő gyorsabb volt, ezért lecsapott az ajkaimra. Egy kicsit durva volt, ezért összehúztam a számat, hogy megakadályozzam, hogy a nyelve átmásszon az én számba. Vette a lapot, és elhúzódott, hogy a szemembe tudjon nézni. Közben megszólalt a csengő. A diákok elindultak az osztályuk felé.
- Bocsi! Csak.. - fogja meg a fejét. Mondja egy kicsit idegesen. Kettőt hátralép, és megfeszülnek az izmai. Mintha valamit rosszul csinált volna. Pedig jó volt, csak egy kicsit fájt.
- Hey, Asher! Nincsen gond! - Lépek hozzá közelebb, és megfogom a karját.
A szemembe néz. Látom, hogy valami baj van. - Nyugodj meg!
- Jó, jó. - lép közelebb.
- Mi a baj? Valamit rosszul csináltam? - aggodalmaskodom.
- Nem, te semmit nem csináltál! -kezdi lágyan a hangjával. - Én csináltam rosszul! Túl durva voltam! Csak...... nehezen tudom magam visszafogni a közeledben. - simogatja a karomat.
- Szóval én vagyok a hibás? - kérdezem játékosan.
- Mondhatjuk. - mosolyog egyet.
Adok neki egy csókot, hogy semmi baj. Viszonozza, de most sokkal lágyabban. Kis aranyos! Szegényem, hogyan megijedt!