Csak Te!

Milyen önző!

Arra ébredek, hogy valakik beszélgetnek. Ismerősek a hangok, de még kora van a hangfelismeréshez. Picit kinyitom a szememet, de nem látok így semmit. Teljesen felnézek az emberekre, akik körülállják az ágyat. Felébredt?
- Carla! Ébren van? - pattanok fel hirtelen. Felém fordulnak, én ledobom magamról a plédet. Hogyan került rám?
- Jó reggelt! - köszön Carla. Fekszik, és csak néz rám.
- Jéé, szia. Jól érzed magad? Fáj valamid? - teszem fel egyszerre ezt a sok kérdést. Kicsit túl pörögtem.
- Jól vagyok, csak fáj a fejem. - fogja meg az említett testrészét.
- Carla, nem is tudod mennyire aggódtam érted! - megyek oda mellé.
- Tudom! A többiek mindent elmondtak, hogy beütöttél, annak a parasztnak stb. - fogja meg a kezemet. Most már egy kicsit melegebb.
- Megérdemelte! De ha még egyszer látom, vagy hallok róla, akkor már a megölési tervet fogom előkészíteni! - mondom tiszta komolyan.
- Liv! Higgadj le! Akkor börtönbe mennél, te bolond. - szórítja meg a vállamat Spenc.
- És? - vonom meg a vállamat. Nem kell félteni! Sok pasi azt hiszi, hogy a lányok nem tudják magukat megvédeni, hát ebbe rohadt nagyot tévednek!
- Liv! Nyugi! - fújja ki a levegőt Henry.
- Te nekem ne nyugizzál! - mutatok rá. Kezdek ideges lenni. Töbször megfordult már a fejemben az, hogy elmenjek pszichológushoz, de ez olyan mintha dilis lennék. De nem vagyok az! Igaz a dühkitöréseimnél sokan azt a Livet látják, pedig nem olyan vagyok.
- Beszélhetnénk négyszemközt? - néz rám C. A többiek bólintanak, és becsúkják maguk után az ajtót. Látom a nagy ablakból, hogy leülnek a székekre. Carla felé fordulok, és leülök az ágya szélére.
- Mi bajod? - húzza fel a szemöldökét. Most ezt tényleg megkérdezte?
- Most komoly? Nem tudod? - nem várom meg a válaszát, egyből folytatom. - Az a baj, hogy szívtál! Szívtál, érted? Te! - mutatok rá. - Attól a Sátántól elfogadtad. Szerinted? Lehetett volna nagyobb bajod is! - egy kicsit feljebb emeltem a hangomat.
- Lehetett volna nagyobb bajom is, igen, de nem lett! - emeli fel ő is a hangját.
- Most ne te legyél felháborodva! - rázom meg a fejem. Nem értem, hogy miért kellett ezt csinálnija! És kivel!
- Nem én vagyok, hanem te! - mutat rám. Megforgatja a szemét, és elnéz a másik irányba, hogy ne tudjon rám nézni. Szép!
- Igen. És még jó, hogy ideges vagyok! - felállok, és sétálni kezdek. Egy helybe ezt nem lehet bírni. - Nagyon aggódtam! De közben meg rohadt mérges vagyok rád! Miért voltál azzal a Sátánnal? - kérdőn nézek rá.
- Nem vagy az anyám, sem semkim, szóval nem fogom neked kitárni a lelkem! - vágja hozzám ezeket a szavakat.
- Nem vagyok senkid? Baszki Carla! A legjobb barátnőd vagyok! - itt most felment a pumpa.
- Tudod mit? Menj haza! Nem kell, hogy itt legyél, és fikázz folyamatosan! - mondja flegmán, és az ajtóra néz. Kidob? Itt voltam vele egész este, aggódtam érte, és most elküld! Basszus! Hogy lehet ilyen?
Megfogtam a cuccomat, és kicsaptam magam előtt az ajtót. A többiek felugrottak, de Asher jött utánnam.
- Hova mész? - kiabálja utánnam Henry.
- Liv!
- Ne már!
- Mi történt?
Ezeket hallom magam mögött. Asher még mindig mellettem jön. Gyors sétába megyek ki az épütelből. Mondom fogok egy taxit. De As megfogja a karomat.
- Haza akarok menni, szóval engedj el! - toporzékolok egy helyben. Az emberek hülyének néznek minket.
- Jó, hazaviszlek, csak ezt hagyd abba! Gyere! - húz maga után. A kocsija felé haladtunk. Gondolkodtam, hogy mit rontottam el, de semmit nem találtam oknak! Még jó, hogy aggódok érte, de ő túl önző.

A kocsiból kippattantam, ahogy tudtam, és berohantam a házba. Démon jött utánnam fel a szobámba. Ledőltem az ágyra, és csak néztem a plafont.
Én hülye nem zártam be az ajtót, ezért As be tudott jönni. Lefeküdt mellém, és hallgatott. Köszi! Legalább nem kezd el faggatni.
Negyed óra múlva, már egy kicsit kínos lett ez a nagy csönd.
- Kérsz valami kaját? - nézek Asherre. Ő egyenesen a szemembe néz. Ellazultam a kék szemeitől. Elveszek bennük.
- Nem. De.. - szakítom félbe. Nem akarok magyarázkodni.
- Nem, nem fogom elmondani, hogy mi történt! - ülök fel az ágyon. Törökülésbe helyezkedem.
- Tudod, nem kaptam reggeli csókot! - ül fel ő is. Velem szembe fordul, és megfogja a kezemet. Elkezd játszani vele, amin muszály elmosolyodnom.
- Bocsi, csak.... - nem tudom folytatni. Fogalmam sincs, hogy mi a kifogásom.
- Nem baj! Meg amúgy is.. - vonja meg a vállát. Szomorúnak tűnik.
- Hey, sajnálom! - fogom meg a két kezemmel az arcát. - De ha akarod, akkor most bepótolhatom. - egy halvány mosoly jelenik meg a szája szélén. Közel hajolok hozzá. Pár centi van a szánk között. Összeér az ajkunk. Csók csatába kezdtünk, és csak levegőt venni engedtük el egymást.
- Fred! Be kell mennünk a korházba! Jordannel beszéltem, és Oliviát is hívtam, de nem vette fel. - anya hangját hallom meg.
- Jól van. Bemegyünk, majd! - mondja apa. Ja, igen tegnap este hazaértek. Elfelejtettem! A telefonomat nem is néztem.
- As le kellene mennünk. - engedem el. Én nem akarok visszamenni a korházba, szóval elmegyek a menhelyre.
- Oké, de megígértem a srácoknak, hogy kosarazunk, szóval majd 2 óra körül elmegyek. - állunk fel.
- Én meg a menhelyre megyek. De először reggelizzünk valamit. - ránézek az órára. 11:59 van. Nem is reggel!
Lemegyünk a konyhába, ahol anya, és apa pakolnak ki a bevásárló szatyorból.
- Sziasztok. - ölelem meg anyát. Mondhatni már hiányoztak. Apától is kapok egy jó szoros ölelést.
- Sziasztok. Azt hittem a korházban vagytok. - néz ránk felváltva anya.
Asher kezet fog apuval.
- Hát... engem Carla kidobott. - megyek a kávéfőzőhöz. Innom kell egy kávét.
- Mi? - néznek rám mind a hárman kérdő tekintettel.
- Hosszú sztori. - adok nekik egy kamu mosolyt.
- Ugye, nem te csináltál valami hülyeséget? - néz rám apa, olyan tekintettel mintha félne a válaszomtól.
- Nem, csak Carla túl önző. - ez az igazság.
- De, jól van? - aggódik anya.
- Asszem. De én már nem megyek vissza a korházba, az tuti. - öntöm ki a kávét. - Kértek? - fordulok feléjük. Hát, nem is figyeltek rám, mivel Asherrel beszélgettek. Vagyis kifaggatták, hogy vigyázott-e rám stb. Apa már csak ilyen. Leülök a székre, és csak nézem, ahogy Asher bólogat, meg néha-néha rámnéz. Csak elmosolyodom.
- Apa! Megértett mindent, és vigyázott rám! - odamegyek As mellé, és belékarolok. - Mi fel megyünk. - húzom magammal.
- Rendben, de az ajtó legyen nyitva. - mutat ránk apa. Mindig ilyen. Szerintem tudjátok, hogy miért akarja ezt az "ajtó nyitva" ügyet. Tudom, hogy félt, de ez egy kicsit, nagyon sok.