Csak Te!

Csütörtök

Este, nem ment álom a szememre, egész végig Asheren járt az eszem, meg persze a tesómon, hogy nem-e lesz rosszul stb.

Reggel az ébresztőmre keltem. 5 óra körül aludtam el, már reggel mondhatni.
Lementem megcsinálni a reggelit. Jo. még mindig szuszogott a kanapén.
Elvégeztem a reggeli rutinomat.
Meglett a ruhám is:

Jó idő volt, szóval kihasználom.
Felkaptam a táskámat, és lementem.
- Tesó, kelj fel! - üvöltöttem rá.
- Mi van már? - nyöszörgött.
- Itt van a gyógyszered. - vittem oda neki.
- Kösz. - vette el.
- Mondtam, hogy ne menj el, de te nagyozol, mindig. Este, full részeg voltál. Megkellene köszönnöd Ashernek és Calebnek, hogy hazahoztak. Csalódtam benned! - felkaptam a kocsikulcsot, mert persze késésben voltam.
Odaérve a suli parkolójában, gyorsan ránéztem az órára. 8:07 volt. Végülis nem érdekelt, hogy kések-e vagy nem.
- Jó reggelt! Elnézést a késésért. - mondtam, és huppantam le Spenc mellé.
- Tudtam. - dünnyögte.
- Mit is? - néztem rá.
- Tudtam, hogy elkésel. - nevette el magát.
- Bocsánat, hogy megzavarom a traccspartit. - jött oda hozzánk Ms. Smith.
- Ja, semmi baj. - mondtam.
- Mit is akar? - kérdezte flegmán Spencer.
- Lefelé az igazgatóhoz! - ordított ránk. - Most! - muatott az ajtó felé. Röhögve sétáltunk ki.
Nem mentünk be, csak kimentünk az udvarra, és leültünk. Óra végéig beszélgettünk.
- Sziasztok. Na megvagytok? - nevetett fel Emily, az egyik osztálytársunk. Aranyos egy csaj.
Bólintottunk.
- Halljátok? Az után, hogy kimentetek elkezdett sírni! - röhögött mindenki.
- Ne már! - nevettem.
- Nagyok vagyunk! - pacsizott le velem Spenc.
Ez a nap is gyorsan elment. Csajoktól elbúcsúztam, fiúk jöttek velem a kocsiig.
- Tesód? Hogy van? - kérdezte Caleb.
- Hát, nem tudom. Másnapos. - mondtam.
Asher közeledett felénk.
- Sziasztok. - köszönt, és rám mosolygott. Elolvadok, eskü.
- Szia. - köszötünk egyszerre a fiúkkal.
- Megyünk ám, nem zavarunk. - húzta perverz mosolyra a száját, Caleb.
- Oksi. - öleltem meg őket.
- Sziasztok. - lepacsiztak Asherel.
- Hogy vagy? - kérdezte.
- Hát, Jordan elégé felidegesített reggel. - szomorkodtam.
- Emlékszik valamire? - fürkészte a tekintetem.
- Nem tudom. De tényleg, mit csinált? - néztem a szemébe, ami elvarázsolt.
- Hát........ majd elmondja ő. Ma átmennék hozzá, jó?
- Persze, gyere csak. - köszöntünk el.

Hazaérve, megláttam Jordant egy lánnyal a konyhában.
- Jordan ő az a lány a  buliból? - kérdeztem dühösen.
- Szia. Aria vagyok. - kezet fogott.
- Hello. - szólaltam volna meg.
- Te biztos, Olivia ugye? - kérdezte aranyosan.
- Igen.
- Szóval hugi, ő itt a barátnőm. - jött közelebb Jordan, és megfogta a lány kezét.
- Észrevettem. - mondtam, és a szemébe néztem.
- Sajnálom, hugi. Nem kellett volna, annyit innom. - ölelt meg.
- Tényleg nem kellett volna.
- Én akkor megyek is. Nagyon örültem Olivia. - ölelt át Aria.
- Én is örültem. - intettem.
Becsúktam az ajtót.