Csak Te!

Megtudnám ezt szokni

~ Asher szemszöge ~

Arra ébredek, hogy valaki a kezeim között mocorog. Liv felül az ágyon, de én visszarántom magamhoz.
- Jó reggelt, baby. Megtudnám ezt minden reggel szokni. - adok neki egy lágy csókot. Annyira jól csókol! Olyan szép, törékeny egy lány. Bármikor megvédeném. Én leszek az ő védelmezője. Ez még jól is hangzik.
- Jó reggelt. Hány óra? - nyul el a telefonjáért. - 9:17 van, szóval muszály bemenni. - pattant fel. - Asher készülődj! Sietnünk kell. - rohan a szekrényéhez.
- Nem maradunk? Egy nap hiányzás az semmi. - nyávogok, mivel még úgy feküdnék vele itt az ágyban, egész nap.
- Nem. Siess! - kiront az ajtón. Nem lehet lebeszélni. Nagynehezen felkeltem, és mentem a táskámhoz. Hoztam új ruhát. Felveszem.

Felkapom a táskámat, és megyek be a fürdőbe, ahol Liv éppen sminkeli magát. Bámulom.
- Mi az? - néz rám a tükörben.
- Hát, az, hogy nem kellene sminkelned, mivel mindenhogyan szép vagy! - adok egy puszit az arcára. Felém fordul, és megcsókol. Megőrjít!
- Itt van egy fogkefe, fogkrém, meg fésű. Csinálok reggelit. - sétál le a lépcsőn.
Megmosakodtam, fésűlködtem. Minden meg volt. Lementem Livhez.
- 2 szendvics elég? - vesz ki a hűtőből kettő fantát.
- Igen, köszi. - lépek közelebb hozzá. - Még mindig muszály mennünk? - próbálok alkudozni, de nem jön be.
- Aha. Ma én felek. - teszi bele a szendvicseket a táskájába, aztán odaadja az enyémeket.
- Akkor, nem is kell mennünk! - csapom össze a tenyerem, boldogságomban. - Simán lóghatunk! - nézek rá bociszemekkel.
- Nem. 1 hete ezt a prezentációt csinálom, szóval nem hagyom kárba veszni a munkámat. - néz rám szigorúan. Inkább megadom magam.
- Ez így érthető. - nézek a szép csokibarna szemeibe. - Sok sikert!
- Köszi. - húz magához közelebb, és megcsókol. - Gyors adok kaját Déminek. - mer kutyakaját a tálba, és leteszi a földre. - Mennyünk! - veszi el a slusszkulcsot.
- Nem-nem. Én vezetek. - nyitom ki előtte az ajtót.
- Az enyémet nem vezeted! - zárja be. Tudtam, hogy nem fogja megengedni, ezért jöttem az én kocsimmal. Igaz erre nehez tud felmászni, de legalább élvezhetem a kilátást.

9:32-re a suliban is voltunk. Elköszöntünk, egy csókkal, aztán én lent kerstem meg az osztályt, Olivia meg fent.