Justin a szemével jelezte, hogy menjünk ki, és biccentett az ajtó felé. Mit akar? A kíváncsiságom nyer. Elindulok az ajtón ki, látom Jus is felkelt. Egyenesen a suli hátuljához megyek, és ott leülök egy padra. J. éppen a suli sarkánál jár, végig a szemembe néz. Leül mellém. A finom parfümje megcsapja az orromat. De észhez kell térnem. - Szóval, mit akarsz? - ráncolom össze a szemöldököm. Erre csak rámpillant, és a földet kezdi el bámulni. - Hát, csak beszélni akartam. - mondja egy kicsit szomorúan. - Aha, szóval ezért hagytam ott a barátaimat, hogy te csak nézd a földet. - mondom egy kicsit dühösen. Rámnéz, a tekintete szilánkos, olyan mintha össze lenne tőrve. - Látom, hogy a herceged elengedte a kezedet. - nevet fel. Paraszt! - Nem, nem engedte el a kezem, csak segít ma valakinek, de nyugi, holnap egész szünetben smárolni fogunk, na akkor majd leshetsz. - oké lehet, hogy ez egy kicsit erős volt, de túléli. Nyugi. - Titeket ki akar lesni? - kérdi ő is flegmán. - Hát, elég sokan féltékenyek. Örülni fognak nekünk. - mondom. Elég nagy a szám, ha be kell valakinek szólni. Nem tudom magamat visszafogni. - És mi van veled? Régen beszéltünk. - néz egyenesen a szemembe. - Mivel soha nem beszéltünk. Megvagyok. - nézem az a autókat. - Justin! Mi a szart keresel itt? - üvölti az iskola ribanca. Éppen felénk tart. Vörös fejjel, a magassarkújába tipeg. - Te, miért flörtölsz a pasimmal? - lép elém, és csípőre teszi a kezét. Basszus, most ez tényleg ezt hiszi? - Bocs, de én nem csináltam semmit. - tiszta nyugodtam mondom. Ha felidegesít, akkor neki megyek. - Mióta lógsz egy ribancal? - néz Justinra, utánna meg rám mutat. - Figyelj, nem kell irigykedned! Nem szabad ennyire kimutatni. - ülök tovább. Nem fogom hagyni magam. - Szivi, ki irigyel téged? - neveti el magát. - Csak kihasználod a pasikat. - Bocsi, hogy kijavítalak, de nem én tekerem egész nap a fenekemet a paliknak. - nevetek rajta, ahogyan végig nézek rajta. Szánalmas! - Na jó, elég! - áll közénk J. Tudtam volna folytatni, lealáztam már most, szóval simán mentem volna tovább. - Barbie, te most menj el, majd megbeszéljük ezt az egészet! - parancsolja, és a csaj szó nélkül elmegy. - Nem kellett volan leállítani, simán elsülyesztettem már most, igaz a föld is visszaköpte volna. - mondom, és csúnyán nézek rá. Felállok. Ő velem szembe áll. - Igen, tudom. Csak nem akartam, hogy csaj bunyó legyen. Hajtépés meg minden ilyen. - neveti el magát. - Akkor ez ....... a barátnőd, vagy mid? - húzom el a számat. Zavarba jön. Ő? - Szerelmi bánatom van egy ideje, ezért le kell vezetnem. - szomorúan nézi a földet. Csak nem szakított vele a csaja. Na mindegy, nem érdekel. - Oké. Szerintem ideje lenne visszamenni. - elindulok. J. mellém siet. - Ja, már becsöngettek.
Ez a nap is hamar elment. Most éppen megyek ki a suliból. Észreveszem Jordant, a kocsijánál áll, és néz. Odasietek hozzá, tiszta dühösen. - Szia, hugi. Hazavihetlek? - kérdezi kedvesen, mintha nem történt volna semmi. - Nem. Mit csináltál tegnap? - nézek rá. - Ariaval voltam. Ha a részleteket akarod tudni, akkor mondom. Szóval.... - itt közbe vágok. - Nem vagyok rá kíváncsi, de ha lehet anyáéknak ne ezt mond. - mutatok rá. - Dühösek? - bólintok. Persze, hogy azok. - Mentem. - ezzel elindultam a kocsimhoz. Elég hamar hazaértem. - Sziasztok. - köszönök apáéknak. - Szia, kicsim. - apa ad egy puszit. Anya megölel. - Dédé! Mizu, nagyfiú? - vakargatom a "tesómat." Gyorsan felfutok a szobámba, de persze ez a manó is követ. - Gyorsan átöltözök, aztán indulunk. - mondom Démonnak. Ő csak figyel. Kis édes! Sportos cuccot vettem fel.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Király! Mehetünk. - Kész vagy? - nézek Démire, de ő csak csóválja a farkát. - Hát jó. - rácsatoltam a pórázt, anyuéktól elköszöntem. Egyenesen a park felé vettük az irányt. Sok kutya van ott a gazdájával, lehet, hogy találkozunk az egyik barátommal. Ők is ott szoktak lazulni.
Odaérve tényleg sokan voltak. Még Dédét nem engedhetem el, mert ........... még egy kicsit rosszcsont, és biztos elfutna. Szóval még marad. Sétáltunk, ő ismerkedett pár kutyával. Jól kijön velük. - Olivia? - jött egy ismerős hang a hátam mögül. Egyből megfordulok. Reggie. - Igen. Szia. - köszönök neki. - Milyen régen láttalak. Gyere ide! - ölel meg. Egy kicsit magasabb lett, persze magasabb nálam, mivel én csak 167 centiméter vagyok. Nem olyan izmos. Szőke haja az arcába lóg. - Jaj, hát te! Kyra. - simizem meg a kutyáját. D. és Kyra elkezdtek játszani mellettem. - Nagy lett. Démont, milyen régen láttam, és nőtt. Nagyon jól néz ki! - simizi meg a kuytámat. - Igen. Na, de mesélj egy kicsit! - keresünk egy padot. Hamar meg is találtuk, és leültünk. - Nincs semmi, anya elköltözött, mert nem bírta, hogy Tom néha nálam alszik. - bólogatok. Ja azt tudni kell még róla, hogy meleg. Tom a barátja. - Aha. Akkor most apukáddal élsz? - nézem az embereket. - Igen. Veletek, mizu? - Hát, anya, apa dolgoznak. Jordannak barátnője van. - elmosolyodok, hogy nekem meg barátom. Ezt észrevette. - Várjunk csak, ............ neked meg barátod van. Igaz? - moslyodik el. Bólintok. - Mesélj arról a szerencsés pasiról. - csapja össze a tenyerét. - Hát, kedves, és nagyon vicces, gondoskodó. Megértő, és tudod olyan srác akire mindig vártam. - mosolyog végig. Örül nekem. - Akkor, barna bőrű, igaz? - bólintok. - Na, örülök! Gratulálok? - ölel meg, én meg viszonzom. Beszélgettünk erről-arról, de elkellett indulnom. Vacsira haza kellene érnem.
