Csak Te!

Királylány

- Milyen volt a hetetek? - kérdezte anya Jordantől, és tőlem.
- Jó volt. - mondtuk egyszerre.
- Szuper. Öhm, jövöhéten még itthon vagyunk, de utánna megint elmegyünk, mert apátoknak lesz valami útja, és nekem is ott kell lennem. - fordult felénk.
- Rendicsek. - válaszoltam, és felmentem a szobámba.
13:37
Elkellene készülnöm, mivel megyek a menhelyre. Valami sportosat veszek fel.

Nagyszerű, ez is megvan.
- Kicsim, hova mész? - kérdi apa.
- Hát, a menhelyre.
- Tényleg. Bocsi, csak teljesen elfelejtettem. - legyint egyet.
- Majd 6 körül jövök. - kiabálom az ajtóból.
Menet közben ránézek a telefonomra.
- Szia, baby. Miújság? - írta Asher.
- Szia, édes. Semmi különös, most megyek a menhelyre. Veled? - írom.
- Hiányzol! Este nem jössz ki a pályára? Ott deszkázunk a fiúkkal. - ír.
- De, megyünk Tiffel. - válaszolom, és ezzel kikapcsolom a telomat, és zsebre vágom.
A menhely 17 percre van tőlünk, szoktam sétálva menni is, de most maradok a kocsimnál.
Odaértem, végre! Hallom a kutyák ugatását, néhány új hangot is.
Belépek, és Sasha, a bullmastiff ugrik rám.
- Jaj, szia! Megijesztettél. - simogatom meg. Ugrál össze - vissza.
- Szia. Sasha, nyugi. - jön Mia.
- Szia. Milyen régen láttam, ezt a királylányt. - puszilom meg a kutyus fejét.
- Hát, igen. Elég nagyra nőtt. - mosolyog, és megölel.
- Az biztos. - vágom rá.
- Szóval, ma csak annyi lenne a dolgod, hogy Sashat elviszed a strandra. Ez az ő kívánsága. - mondja, és mind a ketten lenézünk S.-ra.
- Rendben. Mehetünk? - csatoltam  a pórázt a nyakörvére.
- Jók legyetek! - mutatott ránk.
- Persze.
Lesétáltunk a partra, addig meséltem a négylábú társamnak. Eldobtam a labdát neki, ő meg belefutott a vízbe, és visszahozta.
- Jó kislány. - simogatom meg. Leülünk a partra. Sasha mellém telepedik.
1 óra ülés után felálltunk, és igyekeztünk a menhelyre.
- Itt is vagyunk. - léptünk be az ajtón.
- Király! - lépett elő Mia.
- Nagyon okos kutya lett belőle! - dicsértem meg Sashat.
- Igen. Köszönöm, hogy elvitted. Ma elöbb zárok. - vette át a pórázt.
- Oké. - elköszöntem a többi kutyától.
Mentem a kocsim felé.
- Sziasztok. - intettem nekik.
- Szia, és köszi. - intett vissza.

Lehuppantam a kanapéra.
- Szia, hugi. - jön mellém a bátyám.
- Hello. - néztem a szemeibe.
- Hallottam, hogy este kijössz deszkázni. - karol át.
- Igen. Tiff rábeszélt, hogy nézzük meg a fiúkat.
5 óra körül felmentem a szobámba. Hívott Carla.
- Szia. Miújság? - kérdi.
- Szia. Semmi. Veled? - kérdem.
- Megvagyok. Holnapra van valami programod?
- Hát, még nem tudom, de eddig úgy néz ki, hogy nincs. - nézem a plafont.
- Oksi. Majd szólj, ha van valami, de ha nincs semmi, akkor elmegyünk körmöshöz?
- Persze. Ki nem hagynám! - vigyorogtam.
- Rendi. Majd csörgök.
- Oké. Szia. - nyomtam ki a hívást.
Felvettem a rucit, ami laza, sportos volt.

Most az a nagykörmöm van, ezért arra gondoltam, hogy holnap rövidebbet csináltatok.
Sminkem maradt az ami volt.
6:45 körül csöngettek.
- Hugi, gyere itt van Tiffany! - kiabál Jo.
Nyugodtam lépkedtem le.
- Szia. - ölelt meg.
- Halika. Kész vagyok. - mondtam.
- Oksi. - fordult Jordan felé. - Nyugi, vigyázok rá. - veregette meg a bátyám vállát.
- Ha lehet, ne törd ki a nyakad. Tudom, hogy milyen szerencsétlen vagy. - ölelt meg. - Majd mi is megyünk.
- Ki az a "mi"? - kérdeztem.
- Hát, a barátnőmmel, Ariaval. - zavarba jött.
- Oké. Majd ott tali. - öklöztünk le.
Sétáltunk, mivel nincs messze a pálya.
- Justin azt mondta, hogy megtanít deszkázni. - mosolygott Tiff.
- Justin is ott lesz? - húztam fel a szemöldököm.
- Igen, bocsi, de ő is ezt csinálja. - mondta komolyan.
- Huh..... nagyszerű. - csaptam össze a tenyerem.
- Bocsi. - fogta meg a kezem.
- Semmi. - néztem a fekete lyuk színű szemébe. Nem akartam vele találkozni, mert ami a bulin volt az eléggé felkavart.