Tiffel 10 óra körül hazamentünk. - Mit vacsizzunk? - néztem végig a hütőben. - Nem tudom. - vont vállat. - Megvannak! - kiabáltam fel örömömben. - Mi az? - jött oda hozzám. - Csokik. - adtam oda neki 4 darabot. - Nagyszerű! - futott fel Tiff. Felértem én is. - Elloptad a csokijaimat. - ugrottam mellé, az ágyamra. - Tess. - adott egy kockát. - Kösz. - vettem el. - Szóval mit nézzünk? - kapcsoltam be a laptopomat. - Ha lehet ne romantikusat. - mutatott rám. - Akkor - gondolkodtam. - Halálos iramban? Az lesz a jó. Imádom!❤ - már kezdtem beírni. - Biztos, hogy nem! - Mi? Ne már! - dőltem hátra az ágyon. - Legyen, Egy kutya négy útja. Na? - néztem a képernyőt. - Ne, az túl síros! - Ez igaz. - Nézzünk valami sorit! - ugrott az ötletétől egyet. - Oké. Tudok is egyet. - kerestem, meg is találtam. - Mi ez? Fekete bőrű palik vannak benne! Király! - öklözött velem. - Nagyon jó, ez a sori! Spencer a címe. - Jól van, csak kezdjük már! - lökött meg. 3 részt néztünk meg belőle, mert ilyen 40 perces volt 1 rész, és álmossak voltunk már. - Jóéjt. - morogtam. - Neked is.
Reggel 11 óra. - Liv, keljél már fel! - öntött le egy pohár vizzel, Tiff. - Jézusom! - ültem fel ijedtemben. A víz mind az arcomba folyt. - Normális vagy? - nevettem el magam. - Igen, szóval szedd össze magad, mert lemegyünk a strandra. - jelentette ki. Elvégeztem a reggeli rutinomat. Előkerestem egy bikinit, a szekrényemből.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ez lett a legjobb választásom. - Oké. Én megvagyok! - szóltam Tiffnek, aki lent várt. - Én is, már rég kész vagyok. - forgatta a szemét. - Mehetünk. - jelentettem ki. - Sziasztok. - köszöntem el a szüleimtől. - Jó strandolást! - kiabálta apa.
17 perc vezetés után, leparkoltam, mivel én vezettem. - Igen, végre ideértünk! - ordított fel Tiff, örömében. - Végre. - vettem ki a cuccaimat a kocsiból. Sétáltunk a partra, valahol elől helyezkedtünk el. Levettem a rövidnadrágom, és a haspolómat. - Miylen csini ez a bikinid! - nézett rám T. - Köszi, a tiéd is csini. Nagyon jól áll a fodor. - vettem fel a napszemüvegem. - Köszke. Mehetünk be! - mutatott a víz felé. - Gyerünk! - futottunk be kézenfogva. A víz az arcunkba csapódott. Elkezdtünk úszkálni, és közben nevetgéltünk. Fröcsköltük egymást. - Hallod, azok a pasik minket néznek! - bökt meg a vállamat. - Ne nézz hátra! - Oké. - Ja, el is felejtettem, neked pasid van, szóval te ne flörtölj! - legyintett egyet. - Jaj, hagyjál már! - nevetve belelöktem a vízbe. - Nem iszunk meg valamit? - kérdezte. - Mehetünk. - a part felé vettük az irányt. Végignéztem a szárazföldön, és megláttam a fiúkat. Kiértünk, és megkerestük a pénztárcánkat. - Megvan! - vettem elő. A fiúk felé volt egy stand. Közeledtünk feléjük. - Ne nézz rájuk! - löktem meg a vállamal a barátnőm karját. - Most, miért? - húzta fel a szemöldökét. A srácok előtt mentünk el, és láttam, hogy T. szemezik velük. Elhaladtunk. - Most komoly? - néztem rá. - Igen, mindjárt jönnek. - nézett egy kicsit hátra. Odaértünk, és a fiúk megálltak mögöttünk, és végig néztek rajtunk. - Sziasztok, csajok. - köszöntek. Hátrafordultunk. - Hello. - köszöntem. - Hali, fiúk. - mosolygott Tiffany. - Steven vagyok. - nyújtotta felém a kezét. Barna hajú, zöld szemű srác, izmos. - Én Olivia. - fogtam vele kezet. - Szép név. - mosolygott. - Kösz. - Szia. Antonio. - fogott velem kezet. - Olivia. - vigyorogtam. Tiff is bemutatkozott. - Mit kértek, csajok? - ment előre Steven. - Én egy alkohol mentes sört kérek. - válaszoltam. Tiff egy limonádét kért. Steven kifizette az italainkat. Visszafelé a fiúk hozták a cuccaikat, és letelepedtek mellénk. - Ti, ebbe a suliba jártok, ugye? - kérdezte Antonio. - Igen. - mondtuk egyszerre. Steven mellé ült. Eléggé mellém. Látta rajtam, hogy nem tetszik, ezért egy kicsit elhúzódott. - Olivia, nincs kedved találkozni, valamikor? - kérdi S. - Bocsi, van barátom. - jelentettem ki. Néha-néha összenéztünk Tiffel. - Hát, akkor szerensés a barátod. - kacsintott. Fél óra múlva Tiffanyval összeszedtük a dolgainkat. - Mentek is? - álltak fel a fiúk. - Igen, mert én még megyünk körmöshöz. - néztem Tiffre. - Jajám. - nevetett. - Figyu, mi lenne ha megadnátok a számaitokat, és majd még talizhatnánk. - mondta Antonio. - Bocsi, de nem. - Oliviának barátja van. - mondta S. - Tiff? - nyújtotta a telóját. - Persze. - ezzel elvette a telót, és beírta a számát. Nem is értem. - Köszi, akkor majd hívlak. - mondta a srác. Elköszöntünk tőlük, és hazafelé tartottunk. Nevettünk, dumáltunk. - Nem ebédelsz nálunk? - álltam meg a piros lámpánál. - De, persze. Kint leparkoltam, úgyis megyünk még körmöshöz. Beértünk, anyáék megterítettek nekünk, mi meg leültünk enni.
