Kivittem a kutyusokat, játszani, futkosni. Azt hiszem 5 kg-ot fogytam, mert Buksinak a labdájáért nekem kellett futnom. Nem akarta visszahozni a játékot. Megetettem őket, és rendbe tettem a fekhelyüket. Noah egy Bernáthegyit fésült, mert Samanthanak nagy a bundája. - Olivia! - hallom meg Mia hangját. A hang felé fordulok. - Igen? - elindulok felé, de előbukkan a kenelek mögül. - Háromnegyed négy van. Nem akarom, hogy elkéss! - együttérzően pillant rám. Megfogja a csuklómat, és maga után húz. Persze, mentem utánna. - Majd holnap jövök. - csatolom Démonra a pórázt. Felnézek és látom, hogy Noah veszi fel a kabátját. Én is ezt tettem. - Olivia, holnap nem muszáj bejönnöd! - vet rám egy csalafinta mosolyt. - Így is sokat dolgozol. - fogja meg mind a két kezem. Miaval nagyon jóba vagyunk, igaz egy kicsit idősebb nálam, de egy jó barát. - De én szeretek itt lenni! Szóval.... - veszem fel a kabátomat. - holnap talii. - Tudod, makacs vagy, néha! - jelenti ki. Bólintok. Démonra rácsatolom a pórázt, és elköszönünk.
Az autóból kiszállva, hideg téli szél csapja meg az arcomat. Leengedem a garázskaput, hogy azért ne fagyjunk meg. Belépünk a házba, és anya már előttünk áll. - Szia, kicsim. - ad egy puszit. - Készülődj! Apád már vár. - néz a dolgozó szoba felé. - Átöltözök, mert tiszta kutyaszőr vagyok! - nézek végig magamon. Anya csak elhúzza a száját. Igen, anyu egy kicsit rossz szemmel nézi, ha valami poros, vagy koszos stb. Mondhatni, hogy egy kicsit rendmániás is. Felsietek a szobámba, és leveszem a szennyes ruháimat. Nem akarok nagyon kiöltözni az őrsre. Oda minek? Utállom azt a helyet! Tele van olyan emberekkel, akik csak gyanúsítani tudnak mindenkit. Nem szimpik! Keresek valami nem "túl" kivágottat, feltünőt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Kész! A sminkemet minek megcsinálnom? A sok parasztnak? Kösz, de nem! Lesétáltam, tiszta nyugodtan. Nem fogok ezért a szarért sietni, és kitörni a nyakamat. - Liv, megvagy? - kérdi a bátyám. Várjunk, ő miért indulásra kész? - Te is jössz? - kérdezem, és közben felveszem a kabátomat. - Szerinted? Megint hülye vagy? Ott voltam, te idióta. - húz ki maga után az ajtón. Anyáék már a kocsiban ültek. Anya felkente a rúzsát, de, hogy miért, azt én sem tudom. - Várj, nem etettem meg Démit! - állok meg. Fordulnék vissza, de Jordan közbeszól. - Én már megetettem. - kezd feszült lenni. Uh, de jó! - Te? - csodálkozom. - Mennyit adtál neki? És raktál rá vitaminport? - kérdezem, mert ki nem állhatom, ha valaki más eteti meg a kutyámat. Egy kicsit ideges leszek, ha nem jól csinálják a dolgokat Démivel. - Szállj be! - nyitja ki a kocsiajtót. Behuppanok, és anya hátra néz rám. - Mi tartott ennyi ideig? - végig mér. - Már attol féltem, hogy valami feltünő ruhát veszel fel. - fogja meg a fejét. Előrefordul, szerencsére. Jordan mellettem foglal helyet. Apa meg a gázra lép. - Hugi, menj már arrébb, mert nem férek el a nagy seggedtől! - tollászkodik a bátyám. Persze odébb ülök, hogy ne szarakodjon itt. - Hisztis. - mondom ki. Jordan nem szereti, ha fikázzák, főleg nem, ha hisztisnek hívom. Egy gyenge pont! Szupi! - Kussolj! - förmed rám. Néha tud durvább is lenni. - Nem válaszoltál a kérdése.... - mondtam volna, de apa közbeszólt. - Liv! A bátyád mindent jól csinált. Én mondtam neki, hogy tegye rá a vitamint, meg, hogy mennyit. - néz bele a visszapillantoba, és a szemembe vési a szemét. Nyugodtan mondta, szóval nem ideges. Apának az őrsön van egy barátja, habár ő mindenkivel jóba van ott. A nagy haverja, Joe. Aranyos egy férfi, de rendőr, szóóóval nem pont a kedvencem. Jó zsaru! Múltkor, vagyis tavaly ő fogta el a környék nagy drogbáróját. Azóta ő egy nagy valaki. Az én szememben nem, de valakiében biztos. - Rendi, akkor megnyugodtam. - teszem a kezemet a lábamra, és most veszem észre, hogy a körmeim valami borzalmasak. Le vannak nőve, és hát elég nagyok. - És hogyan fognak drogtesztet venni? - nézek apára. - Hát ez a cucc 2 napig bent van a szervezetbe, amit Logannél találtak. Pisilnetek kell. Majd úgyis elmagyarázzák. - néz anyára, de ő csak bólogat. 2 napig? Mi ez? Ránézek Jordanre, de ő hirtelen lefagyott. Ijedt képet vág. - És mi van ha nem kell pisilnem? - adok egy halvány mosolyt a kérdésemhez. - Majd a korházba veszel kávét, és akkor rádjön. - mondja anya. Remélem nem a doktor bácsi, vagy a néni előtt kell pipilnem. Bácsi előtt 100% nem tenném! Húzzon ki, ha meg akarja kapni! Ki tudja, valaki előtt elvégezni a dolgát? Az út további részét csöndbe ültük. Néztem ki az ablakon, és észrevettem egy kávézót. Rögtön összegyúlt a számban a nyál, hogy milyen jó lenne most egy meleg kávé. - Pfu, nekem kell egy kávé, szóval... - most meg anya szakított félbe. Ma mindenki közbeszól. "Csodás"! - Nem, bocs kicsim, de most egyenesen az őrsre megyünk majd ott iszol egy finom kávét! - nézi az útat. Aha, biztos nagyon finom lehet! Mondom magamban, ironikusan.
A kocsi megáll, és a motor is leállt. Ideértünk? Neeee! Anya, apa kiszálltak. Én csak bámulok előre. Jordan is ugyan ezt teszi. - Na, gyere! Úgy is megússzuk. - mondom, és másztam volna ki, de Jor gyorsan visszacsúkta az ajtót. - Most mi van? - fordulok vissza felé. Mi baja? - Liv... - dermetten néz maga elé. - én szívtam..... egy kicsit. - mondja ki egyszerűen, de idegesen. Látni rajta, hogy fél. - Jordan! - morgok. Fogom a fejemet. - Akkor miért akartál annyira jönni? - nézek rá. Ő végre bele néz a szemembe. - Azt hittem, hogy simán túl esek rajta, de most az úton, ahogy apa mondta, hogy 2 napig bent van a szervezetünkbe ez a szar..... megijedtem. - fogja meg ő is a fejét. - Te megijedtél? - nevetek egy kicsit kínosan. J. csúnyán rámnéz. - Higgadj le! - szorítom meg a kezét. Ezt nem hiszem el, Jordan mindent elcsesz! Apa kopogtatja meg az ablakot. Jelezve, hogy ugorjunk ki, aztán húzzunk be. Ismerem a jelnyelvet! Na jó, csak gondoltam, hogy ezt akarja. Kipattanok a kocsiból, a bátyám is ezt csinálja, de nem túl lelkesen, gyorsan. Elindulnak az épület felé. Körbenézek, hogy Tiffanyék itt vannak-e.? Igen, az autójuk ott áll a parkoló másik felén. Jordannel ketten sétálunk. - Szerintem mond el apának. Igaz, hogy kinyírna, de legalább segíthet is. - próbálom feloldani ezt a fagyos hangulatot, de..... nem sikerül. - Ez nem segít. - mondja komolyan. - De az a legjobb, ha elmondod apának. - nézem a lépéseimet. - Aztán ő majd eldönti, hogy mi legyen. - beérünk a helységbe. Hát..... rendőrös. Vaj színű falak, váró teremmel, ahol a többiek várakoznak. - Beszélek vele. De ha kinyír, akkor feltámadok és kísérteni foglak, mert ez a te ötleted volt. - mutat rám. Kezd visszajönni a Földre a drága bátyám. Elindul apa felé, mert ők már Tiff szüleivel beszélnek. - Szia. - lép elém T. Megöleljük egymást, és ránézünk a többiekre. Mindenki meghülyült? Csak állnak, és bambulnak. - Carla hogy van? - nézek rá. - Megvan. - Tiff? - nézek rá sajnálkozóan, hogy fejtse ki bővebben. - Hiányzol neki! És csak a gyógyszerek miatt lett hülye. Szomorú, de túléli. - karol belém. Elmosolyodom. - Van már valaki bent? - megállunk egymással szemben. - Nem. Titeket vártunk. - neveti el magát. Igen, mi késni szoktunk.... miattam. Bevallom. - Pisilnem kell, szóval jöhetnének, mert erre tartogatom. - nevetünk fel hangosan, mire mindenki felénk néz. Hupsz! Csak rájuk mosolygok, hogy no para. Anya lép mellém, és csúnyán rámnéz. - Olivia! - szid le. Megforgatom a szemeimet, és visszafordulok Tiffhez. Anya elmegy kicsit dühösen. Láttam, hogy apa Jordannel beszél. Szúrkolok, hogy azért kikapjon, de ússza is meg. - Nekem kell egy kávé! - lábujjhegyre állva, körbenézek, hogy hol van valami büfé. Találtam egy kávégépet. Bingó! - Irány! De ha iszok, akkor tuti, hogy befolyik. - húzza el a száját. Megvettem a kis kávémat, és várunk, hogy pisilhessünk. Nem olyan jó, mint az otthoni kávém. Apa agyalt az egyik széken. Aha, szóval elmondta neki. Asher lépett be az ajtón. A szüleivel a nyomában. Lepacsizott a haverjaival. Én csak bámultam, mert olyan jól nézett ki, hogy ahww!😍 Egyszercsak a tekintetünk találkozott, és felé vettem az irányt. Ő is felém tartott. - Szia. - a kezeimet a nyaka köré fonom, ő meg a csípőmet simogatja. - Szia, baba. - csókol meg. Lágyan, de aranyosan megcsókol. Baszkiii! De jó! Csókolgattuk egymást, de Asher elhúzódott. - Minden oké? - néz a szemembe. - Öhm.. igen. Csak tudod,... hiányoztál! - mosolyodok el. - Délután találkoztunk utoljára. - neveti el magát. - De te még jobban hiányoztál! - ad egy puszit a számra, de egy férfi szólal meg. - Jó napot, sziasztok! - int a szülőknek, és apával kezet fog. - Szóval egyesével be fogtok menni abba a szobába.. - mutat egy ajtó felé. - Van benne egy fürdő, és ott vizeletet kell adnotok. Lesz bent egy doktor, ő majd elmond mindnent tömörebben. Köszönöm! - int egyet, és a szülőkhöz megy. - Pisilésre fel! - kiabáljuk Tiffel egymásnak, de a többiek csak elnevették magukat. Asher nevetve ad egy puszit, és elmegy a fiúkhoz. Én meg oda megyek a bátyámhoz. - Na? - húzom fel a szemöldökömet. - Azt mondta, hogy megoldja. - rántja meg a vállát. Otthagytam, és odamentem a barátnőimhez. Betty, és Tiff beszélgettek. Csatlakoztam hozzájuk.
