Egy történet még a Bosszúállók előttről és arról, amikor két magányos és elveszett lélek találkozik, hogy összeforrva kölcsönösen meggyógyítsák egymást.
❝ -Az Isten szerelmére, rólad tanulok történelemórán! ❞
❝ -Te vagy a szerencsecsillagom, Steve...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
▁▁▁▁▁▁✪▁▁▁▁▁▁▁
Ő maga nem érzett semmit. Fagyos légkör vette körül. Jéggé dermedt alakját a sírjául szolgáló repülőgép őrizte, már lassan hetven éve. Nem tudott semmit. Fogalma sem volt arról, hogy megnyerték-e a háborút vagy arról, hogy a Hydra még veszélyt jelentett-e a világra.
Róla sem sejtett semmit. Arról a nőről, aki annyi ürességgel eltöltött hosszú év után végre megmelengette szívét. Nem ismert egyetlen egy dolgot sem a jövőből, ami akkora már a saját jelene lett. A maró hideg mindent megváltoztatott körülötte. A világ, amit saját önfeláldozásával akart megmenteni, már nem olyan volt, mint amilyennek az emlékei között élt. Ezt pedig csak azután fedezte fel, hogy a rajta lévő jégréteg folyékonnyá vált és lecsepegett izmos, jellegzetes egyenruhába bújtatott testéről, s felnyithatta óceán kék szemeit.
-Kapitány?-hallotta meg a nemsokkal mellette álló férfi meglepődöttségtől remegő hangját. Mindössze csak íriszeit volt képes az alak felé irányítani, mert a többi tagjában még jeges fagy uralkodott.
Először azt képzelte álmodik, hogy a balesete mindössze pár perce zajlott le, s a halál efféle furcsa játékot űzött vele. De nem így volt, s erre csak azután döbbent rá, hogy megjelent mellette egy szemkötőt és hosszú fekete kabátot viselő férfi. Felvitette Őt a gépére, ami technikájában már jóval felülmúlta azt, amelyiket maga vezetett annak idején. Ez is megrémisztette Őt. Mintha, minden olyan lett volna, mint régen, mégis teljesen más volt.
Az ügynök elmondta neki, hogy mi történt, majd azt, hogy hetven éven keresztül a jég fogságában aludt mit sem sejtve arról, hogy a körülötte zajló történések mit vettek el, s adtak a világnak. Nem tudta mitévő legyen, bámult maga elé, s megpróbálta felfogni, hogy a világháborúnak már rég vége volt azt, hogy elvesztette a barátait sőt, a szerelmét is. Azt képzelte, nem volt oka az életének, pontosan addig a napig, amíg nem találkozott vele, ugyanis akkor rájött, hogy Ő erre született. Megmenteni a világot és segíteni a bajbajutottakon...
