Egy történet még a Bosszúállók előttről és arról, amikor két magányos és elveszett lélek találkozik, hogy összeforrva kölcsönösen meggyógyítsák egymást.
❝ -Az Isten szerelmére, rólad tanulok történelemórán! ❞
❝ -Te vagy a szerencsecsillagom, Steve...
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
~Nő és férfi soha nem lehet barátja a másiknak. Annak a bizonyosnak. Mindenki másnak igen, de annak az egynek soha. Sem találkozásuk előtt, sem elválásuk után. Mert őket egy egészen más érzelem köti össze. Amiben esetlen minden baráti közeledés. Ami sokkal, sokkal mélyebb minden más emberi érzésnél, így a barátságnál is. Mélyebb, egyedibb, megismételhetetlen. Ez nagyon hamar kiderül. Két szempár összevillanásából, egy mosolyból, egy rövid beszélgetésből. Hamar eldől. És kettejük között már soha nem lehet baráti érzés.~
Csitáry-Hock Tamás
▁▁▁▁▁▁✪▁▁▁▁▁▁▁
Evangeline Foks~
A szekrényem előtt állva másnap reggel sokkalta boldogabb voltam, mint akármikor is gondoltam, hogy lehetek, annak ellenére is, hogy igazából a tegnap este történtek számtalanszor kést döftek a szívembe. A lábam sajgott, akár a ménkű, mégis örömteli voltam, ugyanis a szőke férfi mellett ébredhettem fel újra, ez pedig javában kellemes bélyeget nyomott a napomra.
Egy szoknyát emeltem ki a fogasról, és a kinti időjárást kémleltem. Tél volt, bár nem tűnt rossznak az idő, emiatt erősen elgondolkodtam a térdig érő, kék anyagon. Azonban mielőtt még döntöttem volna kutakodni kezdtem egy hozzá illő felső után. Azt követően, hogy ráleltem összepasszítottam a két darabot, de még azelőtt, hogy a fürdőbe sétálhattam volna amiatt, hogy felvegyem azokat, a mögöttem álló férfi megszólalt, mély hangjától pedig először kissé megrémültem, mert azt gondoltam még aludt.
-Talán nem kellene felvenned azt a szoknyát.-motyogta, mire irányába néztem, és feltűnt, amint a lábamon lévő varrást figyelte. Én is lepillantottam, ezt követően beharaptam az alsó ajkamat, ugyanis pontosan értettem a tartózkodását. Letettem a tartásomban lévő ruhákat, majd lehajtott fejjel összefontam magam előtt a kezeimet. Nem akartam, hogy miattam érezze rosszul magát, esetleg magát hibáztassa a történtekért.
-Igazad lehet.-hagytam rá, nemsokkal később inkább egy farmert vettem elő, azonban a felsőt megtartottam. Azután, hogy a fürdőszobában felvettem azokat, a hajamat fésülve léptem vissza Kapitányhoz, aki még mindig ujjait figyelve ült az ágyamon, háta pedig kisebb görnyedést produkált. Szomorkás hangulatát észrevéve leültem mellé, majd megfogtam a kezét, amit egészen eddig kémlelt, ettől pedig felém irányította égszínkék íriszeit-Jól vagy?-vetettem fel, mire vett egy mély levegőt, ezt követően bólintott. Fehér trikóba bújtatott felsőtestét kémleltem miközben felállt az alvóalkalmatosságról, majd felhúzta magára a cipőjét. Hűvösnek tűnt az idő ahhoz, hogy egyszerű atlétában lépjen ki, bár a kabátja ott pihent a székemen.
